A Király-hegy (Kral'ova Hol'a) meghódítása már régi bakancslistás bringás terveim között szerepelt. Április 27-én a határmenti Fülek városából indulva, egész napos kemény tekerés után sikerült feljutnunk a tetejére.
2019. április 27-28.
Kétnapos túra a Felvidéken
Alizzal sem maradhatott ki az áprilisi hosszú túra. Ő a hónapban két, száz kilométernél hosszabb túrát teljesített a Vértesben, majd a Mátrában, így hó végén eljött az ideje a közös tekerésnek is. Egy igazi, kőkemény edzőútvonalat terveztem neki a Felvidéken, rengeteg meredek kaptatóval fűszerezve. A két napra tervezett 262 kilométerhez 3670 méter szintemelkedés is "járt".
A túra útvonala:
Április 26-án, pénteken hazaestem a munkából, gyorsan összepakoltam, majd beraktuk a bringákat a kocsi hátuljába, s irány a szlovákiai Fil"akovo (Fülek) városa. Este fél hét körül érkeztünk meg, összedobtuk a gépeket és a felszerelést, s úgy döntöttünk, hogy a bő egy órát a sötétség beköszöntéig bringázással töltjük. Bár most 28 fokos hőség volt, tudtuk, csak idő kérdése és jönni fog a hidegfront, így nem árt egy kis előny.
Laza tempóban indultunk neki a túrának, s szegényes magyar ajkú falvak között kerekeztünk. Számomra még mindig megdöbbentő az ország kőkemény szocialista látképe félig szétrohadt tömbházakkal, gyárépületekkel. Nem tudom, hogy pont miért sikerült belépniük az euróövezetbe a közép-európai régióból? Ha látszat alapján kéne megítélnem, a legszegényebbek közé sorolnám. Ám hegyeik és igazi, vadregényes vidékeik vannak, ezt már az első húsz kilométeren megtapasztalhattuk. Az útmentén őzek szaladtak, s madaraktól zengett az erdő.
Pont a sötétség beköszönte előtt sikerült táborhelyet találnunk nem sokkal Rimaszombat előtt.
Másnap szemerkélő esőben bontottunk sátrat. Átkeltünk a Rima-folyón majd bevetettük magunkat a dombvidékre. Sorra jöttek az emelkedők, s mindig egy újabb völgy tárult elénk, ahogy haladtunk északra. Igazi látnivalók nem voltak, csak apró falvak követték egymást, s autóval sem igazán találkoztunk. Szirk falucska után jött az első igazi 15%-os domb, jelezvén, hogy közeledünk a nagy hegyekhez. Legurultunk Nagyrőcére, itt ebédeltünk. Szerencsére az eső már jópár órája alább hagyott, s még nagyon jól időben voltunk, így egyre javultak az esélyeink a Király-hegy meghódítására.
Murányig egy széles völgyben haladtunk, innen kezdődtek az igazi emelkedők. Először egy 940 méteres hágóra kaptattunk fel, majd a Garam-völgyéből kezdtük meg a felkapaszkodást az Alacsony-Tátra déli lejtőink. A csúcsok sajnos a felhők miatt nem látszottak, csak nagyjából 1400 méterig, a hófoltok aljáig láthattunk fel. Királyhegyalján (Šumiac) délután 4 körül, s már 100 kilométerrel a lábunkban kezdtük meg a mászást. A cuccunk egy részét elnyelte a bozót, de a meredek kavicsos úton így sem rohantak a bringák felfelé. 1460 méteren, nagyjából az út felénél egy pofás menedékházat emeltek a szlovákok, itt pihentünk meg először. Az út innen kavicsosból egy nagyon rossz minőségű aszfaltossá váltott, s már közvetlenül a fejünk felett suhantak át a felhők. Lassan 7 órája voltunk nyeregben, de Aliz még mindig becsülettel taposta a pedált. 1600 méter fölött eltűnt a látóhatár, s komor szürkeség vett minket körül. A hófoltok már az út egy részét is elborították, s 1800 méter körül eltűnt alattuk az út. Innen még 1,6 km volt hátra, s időnk nagyon fogyatkozott, ezért úgy döntöttünk, hogy hátrahagyjuk a gépeket és gyalog hódítjuk meg a csúcsot.
Este negyed hétkor sikerült is a tervünk, fent állhattunk a Király-hegy 1948 méteres csúcsán. Visszasiettünk a bringákhoz, hisz tudtuk, hogy a lejtőzés sem lesz leányálom a rögös úton. Ma is már a sötétség határán találtunk táborhelyet lent a Garam-folyó völgyében.
Táv: 121 km, szintemelkedés 2770 m.
Egész éjjel zuhogott az eső. Reggel komor, már-már őszies idő köszöntött ránk. Ekkor még nem tudhattuk, hogy szinte az egész napot végig esőben kell majd teljesítenünk. Breznóbányáig az első harmincast nagyjából egyben lenyomtuk, s bőséges reggeli után indultunk Lesnícky Nemzeti Park irányába. Átkeltünk egy 1025 méteres hágón, majd hosszasan ereszkedtünk a Rima-folyó völgyében. Az eső miatt nem nagyon volt értelme ácsorogni, no meg hát a táv sem volt egyszerű, igaz a terep nem rejtett annyi buckát, mint a tengapi nap. Délután öt óra környékén érkeztünk vissza Fülekre.
Táv: 129,1 km, szintemelkedés 1100 m