Izland - a sarki fény nyomában

Már régóta dédelgetett álmom volt, hogy megnézzem egyszer a sarki fényt. (van vagy 10 év már, hogy bakancslistámra tűztem) Ehhez csak a téli száraz hideg időszakban van lehetősége a magamfajta kíváncsi embereknek. Ráadásul a helyszín kiválasztása sem mindegy. Jobbára csak a nagyon északi területeken van ez a bámulatos égi jelenség. Számításaim valamint az Internet segítségével nekünk Izland és Norvégia esetleg Svédország Finnország jöhetett szóba.  Sokat hallottam ismerősöktől, televíziós ismeretterjesztő műsorokból, internetes beszámolókból Izland változatos tájairól és egyedi adottságairól. Ezért más már nem is nagyon jöhetett szóba.

Jobbára kerékpárral járunk túrázni, de ez esetben kivételt kellett tennem. Január hónap végén, február elején nem éppen kerékpáros túrázásra alkalmas az időjárás a szigeten. Ráadásul a megszokott sátoros szállásokat is ki kellett dobnom a tervezés közben. Kinéztem a számomra leginkább fontosnak tartott célpontokat, és be kellett látnom, hogy Izland nem is olyan kicsi. Az általam a leghosszabb napra tervezett távolság pedig 700 km felett volt! Ekkor még csak a fővárosból a sziget délikeleti részén található nemzeti parkig jutottunk csak el. Ami tovább nehezítette a tervezést az nem más, mint a nappali világos napos órák száma. Pirkadat kicsit később van és korábban is nyugszik le a nap.

Az anyagiakról is szeretnék szót ejteni. Természetesen mindenkinek más az anyagi helyzete, de azt tudni kell, hogy a szigetország meglehetősen drága nekünk, magyaroknak. Szerintem. Elrepülni egy fapados légitársasággal fejenként pár tízezerből megoldható. A közlekedéshez egy 4X4 kerekes autót kellett bérelni, másban nem bíztam. Napi szinten ez is tízezrekben mérhető. Az üzemanyag ottjártunkkor kb 520 Ft/l árban volt! A szállást nem lehet megúszni sátorban vadkempinggel, így a szállás (szoba) ára sem áll meg 10.000 Ft alatt. Ezek az árak ráadásul nem is a nyári, drágább árak. Boltba nem mentünk, mert mindent vittünk ami csak kellhet. Abból kiindulva, hogy egy normális menü 6-7.000 Ft lenne, inkább kihagytam.

Reykjavík reptérre érkezésünkkor megállapítottuk, hogy nincs is itt olyan rossz idő. Kb olyan volt, mint Budapesten felszálláskor. Az egyetlen különbség hogy volt hó bőven. Első utunk a kölcsönzőbe vezetett a kocsiért. Nem aprózzák el a téli felkészülést, csak olyan kocsijuk volt melyen a szögesgumi alapfelszereltség. Vezetés közben kissé meg is ijedtem, mert az út mindenhol tiszta jégborda volt. Erre sokan biztosan mondanák, hogy olyan mint nálunk a havas napokon. Aztán tettem egy próbafékezést, és nem éreztem különbséget a saját autóm és ezen kocsi közt. A szöges gumik úgy tapadtak mintha az aszfalton futnának. Kicsit hangosabb ugyan, de nagyon biztonságossá teszi a vezetést.

Első esténken természetesen az egyik legfontosabb „feladatomnak” a fény keresését tartottam. Felhő felhő hátán viszont nem hozta meg a kívánt égi jelenséget. Arról nem is beszélve, hogy a helyiek is lefújták a turistáknak szánt fényvadászatot. Akkor én kezdő vadász hogy is találhattam volna meg?!? Internetről azért töltöttem le előrejelzést, mely segít abban, hogy mi várható, hova érdemes menni és hány órára. (Erre a www.en.vedur.is oldalt használtuk)

Másnap reggel a legtávolabbi Jökulsárlón gleccsertóig szerettem volna elmenni. Korán indultunk, hogy a 10 órakor felkelő nap első sugarainál már a távoli látnivalók közelében lehessünk. Olyan havazást kaptunk a reggeli órákban, hogy 9 órakor feladtam a napi túrát a 40-50 km/h maximális sebesség miatt, és egy rögtönzött újra tervezéssel más közelebbi célpontokat vettünk górcső alá. Az útvonalak járhatósága és az előrejelzésében sokat segít a www.road.is weboldal. Egyszerű és nagyszerű weblap az autósok számára.

Gejzírek mezeje: ezt a nevet én adtam neki J Rengeteg füstölgő gejzírecske volt egy kupacban. Miközben csodálgattuk a fortyogó lyukakat és füstölgő járatokat, a távolban egy hatalmasat pöffentett a Strokkur gejzír. Én nem is tudtak, hogy a gejzír szó az itt található Gejzírről kapta a nevét. Sajnos ma már ez nem egy aktív szökőforrás. Strokkur viszont elég gyakran, pár percenkét lövi magasba a kisebb és nagyobb adagban a forró vizet. Bámulatos látvány, még soha nem láttam korábban ilyet.

Innen csak pár kilóméterre található a Gullfoss vízesés. A folyó több lépcsőben hull alá a magasól, ezzel sok kis teraszt kialakítva. Mivel a nagy hideg képes megfagyasztani a lefolyó vizet, ezért csodaszép fagyott és még folyó szakaszokat hoz létre a mederben. A széttöredezett vízpára pedig felszáll és a meder falára újra megfagy. Természet nagy művész, csodaszép dolgokat képes alkotni. Pár kilóméterrel korábban a fortyogó vizet most pedig a kővé dermedt folyót bámulom. Kell is pár perc hogy felfogjam! A meder tetején a keskeny kis ösvényt az odalátogatók amolyan egyszerűsített hágóvassal közelítik meg, olyan mint a kocsin a szöges gumi. Nekünk meg maradt a szórakozás: csúszkáltunk kicsit.

Þingvellir nemzeti park és az Almannagjá kanyon. Ez az a hely a világon ahogy az eurázsiai és amerikai lemezek szétválnak, eltávolodnak egymástól. Itt megy keresztül az a törésvonal melyen állva egyik lábunk Amerika míg a másik Európa. (tudom, csak a lemezek) Éves szinten néha még 2-2,5 cm-t is távolodhatnak a lemezek egymástól. Ehhez a GPS készülékeket is újra kell állítani néhány évente! Itt található a Silfra hasadék, amiben az év minden napján kb. 1-2 fokos víz olyan csodát rejt magában, melyre kevés helyen van példa a földön. Ahogy a lemezek szétnyílnak, az édesvíz megtölti a rést és a halak veszik uralmuk alá a vidéket. Búvárok százai jönnek ide merülni. Jöhetnek is bármikor, mivel a föld alatti mozgások hatására a szakadékban alagutak, barlangok és különféle járatok jönnek létre. Ezután jártuk végig az Almannagjá kanyont. A „senki földje” jelzőt kapta tőlem a vidék, mivel sem az amerikai sem az európai földrészhez sem tartozik. Pont a kettő közt van! Rövid, kb. 1-1,5 km sétát tettünk benne, melyben szépen látszik hogyan válik szét a talaj, a két lemez. Egy érdekesség: itt volt az első „parlament” is a világon.

Este folyamán újabb próbát tettünk az Aurora Boreális levadászására. A fővárost elhagyva kb. 40-50 km távolságra már megszűntek a fényszennyezés zavaró hatásai. Nekünk, akiknek fogalma sem volt hogy hol, mit kell nézni, nem ment könnyen a vadászat. Mikor végre sötét lett, egy szempillantás alatt kaptunk az égiektől vagy Holle anyótól egy nagy felhőt tele hóval. Ismét nem láttunk semmit, de most már a havazás miatt sem. Előző este legalább csak szimplán felhős volt az égbolt. Percről percre nőtt a hó nagysága az úton és körülöttünk. A látótávolság pár méterre csökkent. Nem volt mit tenni, újra fel kellett adni a hajszát. Ismét sikertelenül zárult egy este. Már csak egy maradt, valamint az éjszakai repülőút, melyben nem nagyon bíztam.

Másnap kicsit jobb időjárási körülmények közt és még korábban indultunk útnak a távoli célpontok meghódítására. Az időjárás ezen a napon velünk volt kora reggeltől késő estig. Mikor látnivaló közelébe értünk, akkor egyszerre kisütött a nap, míg úton voltunk akkor esett a hó vagy jég vagy eső. Néha a felhőbe is autóztunk, az is leszállt/beszállt közénk… Útközben csodaszép fotókat készítettünk ahogy a táj és az időjárás is megváltozott.

Mire felkelt a nap megérkeztünk a Skogafoss vízeséshez. Nagy mennyiségű vízhez olyan közel lehet menni, hogy el is ázhatunk tőle rendesen. A folyó mellett lehetőség van felmenni a forrás irányába, melyen újabb és újabb vízeséseket láthatunk. Itt készítettünk pár nagyon jól sikerült fotót is. Nehéz volt elszakadni és otthagyni ezt a mesevilágot.

Skaftafell, Hundafoss, Svartifoss vízesések. Újabb természeti csoda a következő megálló. Ismét a vízeséseké a főszerep. Erről talán csak annyit hogy kb. 15 perces gyalogos sétával elérhetőek ezen csodaszép látnivalók. Nem kell hozzá különösebb erőnlét vagy felszerelés. Télen - nyáron látogatható, ne hagyd ki ha egyszer erre jársz. Távolban csodaszép vulkánok és gleccserek díszítik a tájat.

Eznapi utolsó célpontunk Jökulsárlón gleccsertó volt. Nem is tudom mire számítottam igazán, de idehaza a képeket nézegetve azt gondoltam, hogy nem szabad kihagyni. Jó ötlet volt! Megérte azt a sok kilómétert elautózni idáig. A jéghegyek úsztak ki a gleccsertől a tenger irányába, és az orrunk előtt hagyták el a szárazföldet. Nem is nagyon tudtam mit fotózzak, nézzek. Ezután a tengerpartra mentünk ki, ahol a darabokra törött jéghegymaradványok fogadtak bennünket. Kicsit olyan volt mintha az elefánt a porcelánbolton keresztülrohant, és mindent széttört volna. Csodás és egyedi jégdarab formációk és színek fogadtak bennünket. Sötétedni kezdett. Indulni kellett vissza a szállásra, és még egy nagyon fontos feladat volt hátra. Megtalálni a sarki fényt!

Hazafelé az úton mindenki az eget bámulta, kerestük a sötétebb helyeket (majdnem telihold volt sajnos) és a felhőtlen égboltot. Igazából nem tudtuk mit és hol is kell nézni. Annyi mindent lehet hallani, olvasni a neten is erről a jelenségről, de hogy mit hogyan keressük azt nem. Bármikor felbukkanhat, bárhol lehet, nem kiszámítható stb. Ebből aztán pontosan nem tudtuk meg mit keresünk. Vík városában aztán megálltunk tankolni egyet. Én csak később mentem be az épületbe a többiek után, akik már a meleg kávéjukat fogyasztották. Amint beléptem az ajtón, egy pincér lány a térkép mellett állva mutogatta a legjobb helyeket a sarki fény észleléséhez a kíváncsi turistáknak. Én is beálltam a sorba, hátha plussz infóhoz jutok. 10 percet beszélgettünk angolul, és minden kérdésemre választ is kaptam. Tudtam mit hol keressünk. Ráadásul egy olyan helyszínt is mutatott, ami szerinte kivételesen jó adottságokkal rendelkezik az észleléshez. Megköszönve barátaimhoz léptem és elújságoltam, hogy már kiokosítottak! Ekkor hallottam a háttérből: „no no, i come from Hungary”, „Nem nem, Magyarországról jöttem”, mondta a pincér hölgy! Gyors vissza is futottam és bemutatkoztam, de most már magyarul. Még pár mondatot váltottunk, sok hasznos információt kaptunk tőle a későbbiek folyamán is. (igaz akkor már csak a facebook-on)

Elmentünk arra a helyre, amit a hölgy ajánlott. Elmondása szerinte egy világító toronyhoz kell felmenni, melyre egy viszonylag meredek, szűk, úton lehet feljutni. Nem is lett volna félelmetes, ha nem a sötét éjszakában kellett volna a világ végén egy havas csúszós szerpentines úton autókázni. Reménykedtem, hogy nem állunk meg, mert akkor többet el nem indultam volna. 10-12% emelkedőnek tűnt. A helyszín valóban egy eldugott, ám gyönyörű panorámával rendelkező dombtető volt. Egyik oldalt a tenger, másikon pedig a félsziget vonalai sejlettek fel a holdfényben. Kiszálltunk a kocsiból, és a szél metsző hidege a csontunkig hatolt miközben hallgattunk a tenger szűnni nem akaró morajlását. Szélárnyék híján majdnem odafagytunk a -4 -5 fokos hidegben. Vártunk, beszélgettünk, próbáltuk elütni az időt és nem gondolni a hidegre. Aztán egy furcsa zöldes ragyogást pillantottam meg az égen! És IGEN! Akkor és ott megjelent életem első Aurora Boreálisa. Akkorát kiáltottam, hogy a faluban is hallották szerintem. A vibráló ragyogó fény kb 10-20 másodpercig volt jelen, bár nem túl erősen. Aztán ahogy vártunk, újabb és újabb fények jelentek meg. Nagyon szép volt és kezdtük érteni, hogy az emberek korábban miért féltek tőle, miért nem tudtak mit kezdeni vele. Próbáltam fotót készíteni róla, de nem volt alkalmas a telefonom rá. Sokkal komolyabb eszközre van szükségünk ha le akarjuk fotózni. (Nem árt egy állvány sem)

Utolsó napunkon már nem szerettem volna messze elhagyni a fővárost. Izland sok természetes melegforrással rendelkezik, így fürdés kapta a főszerepet. Az egyik leghíresebb forrás és fürdő a Blue Lagoon. Ezt mi kihagytuk, mert a beszámolók a sokkal kevésbé ismert Secret Lagoont ajánlották.

Mielőtt a fürdőbe értünk volna, megálltunk Hveragerði városban kicsit. Ezen a településen a geotermikus tevékenységé a főszerep. Még a csatornából is melegvíz folyik. Itt nincs kémény a házakon! Irány a természet. Szerettem volna a hóesés közben egy jót csobbani a patakban, melyben 40 fokos víz folyik így télvíz idején is. Sajnos a térképet odahaza rosszul raktam össze, és így a folyó rossz oldalán kötöttünk ki. Itt a patak még nagyon hideg volt, (túl messze voltunk a hőforrástól) így a „rossz” oldalon kezdtünk neki a túrának. Időhiány miatt nem maradt időnk hogy visszamenjünk a jó oldalra. Mikor már a patak vize kezdett meleg lenni, egy hatalmas domb állta utunkat. Ez nem is lett volna gond, ha nem Izlandon járunk. Jéghegynek tűnt abban a pillanatban. Én megpróbáltam volna átkelni a domb túloldalára, hisz már láttam a melegvizet. A többiek viszont lebeszéltek, mondván annyi időnk elment már a túrával, hogyha tovább megyünk, akkor nem fér bele a Secret Lagoon. Engedtem, megfordultam. A langyos vízben azért megmártogattam a kezem. 10-15 fokos lehetett talán.

Secret Lagoon. Ez egy kb 38 C melegvizes fürdő a sziget belsejében. Kellemes meleg van a víz környezetében is. Úszni nem is lehet itt, mivel az embert fojtogatja a nagyon meleg forrásvíz. Elsőre nem tűnt olyan forrónak, de azért 10 perc után jól esett kiülni a partjára. A közvetlen közelében található forrás táplálja a medencét. Külön felhívják a látogatók figyelmét, NE TESSÉK MEGFOGNI, mivel forr a vize, azaz 100 C. Pár óra áztatás és túra után aztán elindultunk a reptérre.

Hazaérkezésünk után csak azon beszélgettek barátaim, milyen jó is lenne visszamenni ide nyáron is. Milyen szép és változatos lehet a sziget. Milyen keveset láthattunk, és mennyi szépség rejtőzhet még Izlandon. El is határoztam, hogy legközelebb bringával, nyáron vissza fogok ide még jönni!

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

Keresés

Free Joomla! templates by AgeThemes

This website uses cookies

A webhely cookie-k segítségével elemzi a forgalmat. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát.
Statisztikák készítése céljából a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet.