Március 17-én kellemes, már-már későtavaszi időben vágtunk neki első közös kerékpártúránknak. A szombathelyi vasútállomáson találkoztam a reggeli vonattal Vasvárról érkező Tomival, Szita Lacival és Balázzsal. Hozzánk csatlakozott még Kriszti és Dia is, s így hatan vágtunk neki a Bucsun át a hegy felé vezető forgalmatlan mellékútnak. Kellemes hangulatban szeltük a kilométereket a verőfényes napsütésben, s a lassan húsz fok felé közelítő kellemes melegben. Bozsok után egy rövid földutas szakasz következett egy kicsiny hágóval, majd Velemben gyűjtöttünk erőt a hegy meghódításához. A reggeli után már-már jól estek az első szerpentinkanyarok, melyek segítségével egyre magasabban találtunk magunkat. A Szent Vid kápolnától pillantottunk le a kissé homályos Hegyaljára, majd a Hörmann-forrásnál pótoltuk a meleg miatt már jócskán megcsappant vízkészletünket. A túra legmagasabb pontja után legurultunk a Stájerházakig, majd a határmenti úton folytattunk erdei kalandozásunkat. Újabb emelkedő következett, ahol a közben kissé elfáradó lányok kicsit lemaradtak. A Hét-forrásnál újra hosszabb pihenőt iktattunk be. Itt nagyon sokan élvezték velünk együtt a kellemes napsütést és a hirtelen jött fantasztikus időt. Legurultunk Kőszegre, majd egy fagyi elfogyasztása után szembeszéllel vágtunk neki a Szombathelyig tartó sík, ám nem túl könnyű utolsó szakasznak. A városban elbúcsúztunk Diától és Krisztitől, majd Vasvár felé vettük az irányt. A folyamatosan tomboló déli szél jócskán kivett belőlünk így a 100. kilométer táján. Vasszécsényben tartottunk utolsó pihenőnket. Még elkísértem a vasváriakat Sorkifalud határáig, majd Sorokpolányon keresztül visszafordultam Szombathelyre. Már naplemente után értem vissza a városba.