Norvégia 2015

Még 2007-ben az északi sarkkörön túli nászútunk után elterveztük, hogy visszatérünk erre az egyedülálló vidékre, hiszen annyi csoda maradt még, amire nem volt időnk akkor. Valójában ezt az utat folytattuk dél felé, Tromsø városából végig a Lofot-szigeteken, az RV17-es óceánparti úton, majd Dél-Norvégia hegyes vidékein át a fővárosig, Oslo-ig. A három hetes út során Norvégia újabb és újabb arca tárult fel elénk, megismerkedtünk a csodálatos hegyekkel, gleccserekkel, ugyanakkor nem egyszer ízelítőt kaptunk a komor, barátságtalan, esős arcából is.

Norway


Az északi sarkkörön túlról a norvég fővárosig

Indulás:   2015. június 30.

Érkezés:   2015. július 27.

Időtartam:  27 nap

Túratáv: 2783 km

Útvonal:

Norway 

Tromsø - Bardufoss - Andrøya-sziget - Rolla-sziget - Narvik - Lofot-szigetek - Bodø - Rago Nemzeti Park - Bodø

Bodø - RV17 tengerparti útvonal (Svaristen-gleccser - Sandesjøen - Namsos) - Trondheim

Trondheim - Trollok-útja - Geirangerfjord - Dalsnibba - Jotunheimen Nemzeti Park - Oslo


Résztvevők:

  • Kustán Klaudia
  • Gyűrűs Boldizsár
  • Marton Krisztián
  • Zsigovics Tamás
  • Rucska Gergő
  • Puskás Zoltán
  • Nagy Tamás

Fényképes túrabeszámoló


 

Amit a túratervről tudni érdemes:

norwaylogo2007-ben, amikor először bringáztunk az északi sarkkörön túl, azzal az elhatározással érkeztünk haza, hogy oda még mindenképp vissza kell térnünk. Akkor Svédországból és Finnországból érkeztünk a fjordok földjére, s bő egy hetet töltöttünk el ott. Így csak ízelítőt kaphattunk a természeti látnivalókban bővelkedő ország ezernyi csodájából. Most eljött a visszatérés ideje...

2015-ben ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: Tromsø városából indul a túra. Az első szakaszon az északi sarkkör felett maradva remélhetőleg tanúi lehetünk az éjféli Nap páratlan jelenségének, miközben a Lofot-szigetek bámulatos sziklái között tekerünk. A szakasz végén - búcsút intve a fjordok szabdalta Északi-Jeges-tengernek a Skandináv-hegység végtelen fenyvesei között gyalogtúrázunk. A Rago Nemzeti Park A Földünk északi, hatalmas erdősegeiből mutat be egy parányi területű, ámde grandiózus távlatokkal rendelkező szeletet.

Bodøt elhagyva az RV17-es tengerparti útvonalon haladunk tovább dél felé- Az eszméletlenül tagolt, változatos partvidéken sokhelyütt csak alagutak, kompok segítségével tudunk majd előbbrejutni. Megcsodáljuk Norvégia legnagyobb gleccserét a Svaristent is.

Néptelen vidéken kanyarog utunk. Túránk 16. napján érjük el Trondheim városát. Itt lehetőség van ki- illetve becsatlakozni a túrába. A déli rész már nem a tenger partvidékén, hanem attól jóval beljebb halad. Felfűzi az országrész, s egyben Norvégia leghíresebb látnivalóit az UNESCO Világörökség részeként nyilvántartott, s sokak által legszebbnek tartott Geirangerfjordot, a Trollok-útja eszméletlen szerpentinkanyarait, s az 1465 m magas Dalsnibba hegycsúcsot is. Túránk ezen szakaszán komoly, magashegyi szintű útvonalra kell készülni, komoly szintemelkedésekkel. Előttünk még a Jotunheimen Nemzeti Park Norvégia legmagasabb hegycsúcsaival, s a Tindeweg magashegyi útvonal kopár szépségével.

A Lofoten-beli tájat nehéz szavakkal leírni


Tapasztalatok Norvégiából

részletek a 2011-ben megjelent Egy bringás naplója című könyvemből)

A hatalmas fenyőerdőt először csenevész cserjék, majd kopár tundra váltotta fel, s a hegyek is egyre magasabban és meredekebben meredtek fölénk. S végre megjött a jó idő is, ami itt 16-18°C-ot jelent csupán, de mi nagyon örültünk neki. A Nap felbukkant a felhők közül és 3 napig nem is vesztettük szem elől. Éjjel-nappal fent ragyogott az égbolton. Innentől aztán nem sokat aludtunk, hiszen amikor csak lehetett, mindig felkeltünk megnézni az éjféli Napot, mely úgy összezavarta bioritmusunkat, hogy az éjszakák nagy része is felületes alvással telt. Egyszer úgy állítottuk fel sátrunkat, hogy hajnali kettőkor a lapos szögben északról érkező napsugár pont telibe bombázta a belsejét, mely úgy világított, hogy képtelenség volt tőle aludni.

Így amikor nem bírtam aludni, inkább sétáltam egyet éjszaka. Norvégia nappal is elbűvölő, de egy napos éjszakán még ennél is szebb. Az egyik éjjel egy vörösen izzó sziklás füves fennsíkot másztam meg, melyet a norvégok fjellnek neveznek. Egy csodás öböl partjáról indulva haladtam felfelé. Maga a táj körülöttem olyan volt, hogy festeni sem lehetne szebbet. A kopár, meredek, fűvel borított hegyek tetején hófoltok csillogtak, itt-ott apróbb tengerszemek tették még változatosabbá a vidéket. A domb tetejéről az egész öböl jól belátható, apró kék pontként virító sátrunkkal a messzeségben. Kevéssel odébb az autóspihenőben lakóautók éjszakáztak. Az út teljesen kihalt volt. A sziklák közé érve erős vijjogást hallottam. Egy halászósas körözött az öböl felett. Tisztán hallottam szárnyainak suhanását. Bizonyára közel kerültem fészkéhez, s így próbált elcsalni. A sziklás, nehezen járható terepen gyakran meg-megállva lassan haladtam lefelé. Teljesen olyan volt, mintha magashegységben járnék, pedig a tenger ott volt alig 100 méterre a lábam alatt. Norvégia nem véletlenül a természet és a hegyek kedvelőinek egyik kedvenc országa. Kristálytiszta levegő, mélykék tenger. Most már tudom milyen érzés fél órán belül egyszer egy patak, másszor egy tó, később egy fjord partján állni. Szemlélni a gyönyörű tájat, az égbe szökő hófödte hegyoldalakat. S mindezt az éjszaka közepén. Leírhatatlan a nyugalom. Ilyet otthon, Magyarországon ember aligha tapasztalhat. Több mint egy órán át barangoltam egyedül a napfényes éjszakában. A fű vörösen izzott a lábam alatt, a tenger ezer színben csillogott alattam. Azt hiszem, még soha nem voltam ilyen közel a Paradicsomhoz.

S a szerencse is mellénk szegődött, így július 4-én éjszaka ezredmagunkkal csodálhattuk a végtelennek tűnő Jeges-tenger felett a hosszú aranyhidat. Egy túrán sok mindenre fel lehet készülni. Az internetről szinte mindenről, így a Nordkappról is több ezer fényképet le lehet tölteni, de ha az ember kiáll a 300 méter magas sziklafal peremére, s végigtekint az ezer színben játszó végtelen tengeren tudván, hogy az Északi-sark úszó jégtömbjéig innen már nincsen más, akkor valami kimondhatatlan érzés keríti hatalmába. Az a sok-sok megpróbáltatás, szenvedés, amit hosszú évek során átéltem, s ami lehetővé tette, hogy eljussak ide, az mind-mind eltörpül egy ilyen élmény mellett. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy csak ezért az egy napért is érdemes volt megszületni, érdemes volt megtanulni biciklizni és érdemes volt útnak indulni. Ilyenkor döbbenek rá, hogy milyen unalmas lenne az életem bringázás nélkül, s mi mindent köszönhetek a túrázásnak.

Norvégia minden nap új kaland. Az ember csak csodálja a szárazföldbe hosszan benyúló, mélykék színű fjordokat és a belőlük kiemelkedő, változatos formájú hófödte hegycsúcsokat. Alta városa mellett a gleccser csiszolta hatalmas kőtömbökön őskori sziklarajzokra bukkantunk, majd megtaláltuk az egyetlen olyan európai gleccsert is, melynek közvetlen kapcsolata van a tengerrel. A hegyekről szinte kilométerenként száguldanak le az ivóvíz minőségű patakok, néhol hatalmas vízesésekkel. Annyi van, hogy már csak a nagyobbaknak adnak nevet. A norvégok általában vörösre festett faházakban élnek, de csak nagy-nagy ritkán találkoztunk velük. De párszáz kilométerrel odébb a Lyngenfjord partvidékén is összefutottunk a helyiekkel. Nyugodtan kettesben vacsoráztunk, miközben le sem vettük a szemünket a szemközti Lyngen-Alpok elképesztően csipkézett, majdnem kétezer méterig emelkedő vonulatáról, mely szinte függőlegesen szakad bele a tengerbe. Itt nagyon jól megfigyelhető a jégkorszaki ősgleccser elemi ereje. A csúcsok tövét hatalmas hómezők szegélyezik, melyekből vízesésként zuhannak bele a patakok a fjord vizébe.

Mindeközben megérkezett egy norvég család. A férj és a feleség lassan ereszkedett bele, a fjord 12°C-os, dermesztő vizébe. Együtt tudtunk érezni velük, hiszen alig negyedórája mi is hasonló lelki tusa után estünk át alig pár perces esti fürdésünkön. Két tizenéves fiúk, viszont nem vacakolt, ruhástul vetette be magát a vízbe. Már előre fogadásokat kötöttünk Diával, vajon meddig bírják. Én maximum öt percre tippeltem, de ezúttal csúnyán vesztettem. A két norvég kölök legalább húsz percen át nyugodtan fürdőzött abban a vízben, amely egy átlagembert 2 perc alatt jégkockává fagyaszt. S mindezt úgy tették, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Úszkáltak, egymás nyakába másztak, fröcskölték egymást. Fájdalomnak, vagy didergésnek nyoma sem látszott rajtuk.

Számtalan új élménnyel megpakolva érkeztünk meg „Észak Párizsába”, Tromsø városába. Mindketten fájó szívvel intettünk búcsút a sarkkörön túli bámulatos vidékeknek, a sok-sok rénszarvasnak, s repülővel indultunk hazafelé.

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

Keresés

Free Joomla! templates by AgeThemes

This website uses cookies

A webhely cookie-k segítségével elemzi a forgalmat. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát.
Statisztikák készítése céljából a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet.