A horvátoktól soha nem állt messze a sziklamászás. Bár az országnak nincsen kétezres csúcsa, mégis rengeteg komoly kihívást jelentő fallal büszkélkedhet. Sőt az elmúlt években nyitottak a via ferratazók irányába is, s nyugati mintára több drótkötélbiztosítással rendelkező út is épült. Ebből néztünk meg néhányat 2021 októberében.
Via ferrata hétvége Horvátországban
A horvát utakoról ezidőtájt még nem létezett a bergsteigen.com oldalhoz hasonló leírás és falrajz, így be kellett vetnünk horvát nyelvtudásunkat (jó inkább a Google szótárat), hogy kellő információt szerezzünk az utakról. Elsőként a legmagasabb horvát hegycsúcsra vezető utat másztuk meg (Dinara), majd áttettük székhelyünket az Adriai-tenger partjára. Omis és Split felett, viszonylag közel egymáshoz található két szuper út. Hazafelé pedig a Pag-sziget felé vettük az irányt, ahol a Life on Mars túraútvonal rövid, de annál keményebb útján küzdöttük át magunkat alig néhány méterrel a tenger hullámai felett.
Via ferrata hétvége Horvátországban:
- Túra időpontja: 2021.október 30 - november 1.
- Megmászott utak: Dinaridi-Osljak Via Ferrata, Fortica Ferrata, Perunika Ferrata, Life on Mars Trail + Ferrata
- Meghódított hegycsúcs: Dinara (1913 m) - Horvátország legmagasabb hegye
- Résztvevők: Bodó Aliz, Halmos Tamás, Asztalos Noémi, Puskás Zoltán
Programterv:
0.nap:
Kiutazás Horvátországba.
1. nap:
Mászás a Dinara nevű csúcsra, ami az ország legmagasabb pontja. A felfelé vezető útnak a Dinaridi-Osljak Via Ferrata nevű D-s utat választottuk, (fizetős lett volna, de nem volt semmi kiírva) ami a fel és lementettel együtt 9 órát vett igénybe. Kevés mászóval találkoztunk, illetve a beszállás megtalálása sem egyszerű térkép nélkül. Este még leutaztunk a tengerpartra, Omis mellé.
2.nap
A reggeli metsző szélben kezdtük meg a Fortica Ferratat, ami B-C nehézségű, nem túl nehéz, viszont az egész úton a tengeri panoráma garantált, illetve a város feletti vár meghódításnak ez a legjobb útvonala. Délben strandoltunk, majd átutaztunk a Split feletti Perunika Ferratahoz (B-C), aminek a mászása közben megcsodáltuk a naplementét, majd a félhomályban ereszkedtünk le a parkolóhoz.
3.nap:
Nem tudtuk előre, hogy egy 100 méter hosszú mini-útban mi lehet a különleges, de ha már szinte útba esett Pag-szigete, akkor gondoltuk nézzük meg ezt a tenger feletti ferratat. Zoli a parkolóban nem is akart ferrata szettet hozni, de sikerült rábeszélnünk, ami nélkül a 3. méteren már úszva jöhetett volna. A ferrata egy Life on Mars Trail nevű túraútvonal részeként van nyilvántartva, aminek az elnevezése Pag-sziget különlegességével magyarázható. (mivel nem találtunk elrabolt emberekről cikket) Nagyjából 4 km túrázás után elérkeztünk a mászóhelyhez, ahol Tomi ment előre felmérni az utat, és leszedni a vizet a drótkötélről a kesztyűjével. A mini-út inkább a kalandpark kategória volt, csúszós lépések, illetve ha a via ferrata szett kantárjába lógtunk volna bele, leért volna a lábunk a tenger hullámai közé, úgyhogy a rövid szárat használtuk inkább végig, 3 méter haladás, 1 perc pihenő intervallumokban. Az út vége egy drótkötél-híddal fejeződött be, ami egyben a legnehezebb része is volt, illetve arra jutottunk, hogy az útvonal a nyári túrákhoz van kitalálva, hogy beleugorjanak a vízbe azok, akiknek nincs kedvük karizmot erősíteni. A ferrata után haladtunk tovább a sziget legtávolabbi végébe, ahol a gyönyörű strandokon csak birkákkal találkoztunk, majd a kör második felét futva tettük meg (Zoli és Aliz), amíg Tomi és Nonsz egy másik útvonalon visszament az autóhoz, hogy biztos időben elérjük a kompot.
Szerencsére elértük, annak ellenére, hogy egy széllökés miatt majdnem elgurult a kocsi, a horvátokkal nagy barátságba kerültünk, akik a sisakok láttán rögtön kérdezték, hogy merre másztunk. A kompozás után már száguldottunk is a haza irányába.
Jó idő, csodás panoráma, tenger és sziklás hegyek. Itt ez minden egyben volt.