Mi kell ahhoz, hogy valaki hazatekerjen Münchenből Budapestre? Egy megbízható kerékpár, néhány nap szabadság, rengeteg kitartás – és talán egy kis őrültség is. Pünkösd hétvégéjén ismét nyeregbe pattantunk, hogy saját erőből vágjunk neki az Alpoknak és az előttünk álló hosszú útnak.

Négy nap alatt 916 kilométert és közel 9000 méter szintemelkedést hagytunk magunk mögött. Az út azonban sokkal többről szólt a számoknál. Alpesi hágókról, havas csúcsokról, éjszakai ereszkedésekről, balatoni fürdésekről, váratlan nehézségekről és azokról a pillanatokról, amelyek miatt érdemes útra kelni. És egy tizennégy éves fiú első igazi ultratúrás kalandjáról, aki kilométerről kilométerre bizonyította, hogy sokkal többre képes, mint azt induláskor bárki gondolta volna.

Bővebben: München - Budapest 2026

2026 tavaszára ismét egy magányos projekt került előtérbe. Úgy döntöttem, hogy a tavaszi szünetben 17 év után visszatérek Marokkóba. Még 2009 nyarán elég viharvert, megtépázott állapotban hagytuk magunk mögött az afrikai országot, kíváncsi voltam rá, hogy az az óta megszerzett tapasztalatok birtokában mennyire élem majd meg másként a második találkozást. Örömmel tapasztaltam, hogy nemcsak én, hanem mega az ország is rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben, egy egészen más világba csöppentem, mint amit még ifjú titánként anno megtapasztaltunk. Mindig vonzott a sivatag, így már jóval korábban eldöntöttem, ha visszatérek, akkor az ország Atlaszon túli régiójára koncentrálok, s most végre volt lehetőségem ezt a bámulatos vidéket is bejárni.

Bővebben: Szahara projekt 2026 áprilisában

Van, amikor az ember nem tudja pontosan, hová tart.

Csak azt érzi, hogy mennie kell.

Bővebben: Földút az Egyenlítő felé

2025 őszén a nemzeti ünnepet és a halottak napját összekötve szép hosszú őszi szünetre volt kilátás, így gondoltunk egy nagyon és a szokásos 4-5 napos horvátországi kiruccanások helyett egy ennél komolyabb körtúrát álmodtunk meg. Tudván, hogy október végén az időjárás a hegyekben már zord lehet, ismét egy tenger partvidékét néztük ki magunknak. Ebben az évben a Törökország területén található Márvány-tengerre esett a választásunk, mely igazi változatos útvonalat kínált. S egyúttal pótolhattuk a nyáron kimaradt Isztambul városlátogatást is.

Bővebben: Márvány-tenger körtúra 2025 őszén

2025-ben sajnos véget ért egy sok-sok éven át tartó történet. Új csapat után kellett néznem. Szerencsére Kristóf barátom egy új családi-baráti vállalkozást készített elő a Paradiso és Monte Rosa csoporba, így örömmel mondtam igent a meghívásra annak ellenére is, hogy a kiszemelt csúcsokat én már meghódítottam korábban. Az expedíció célja, hogy a csapat tagjait bevezessük a négyezresek világába. Kristófon és rajtam kívül korábban még nem senki ebben a magasságban, így most a tanár, mentor és túravezető szerep hárult ránk. S egyúttal jó lehetőség nyílt, hogy kisebbik fiam, a 14 éves Csabi is betekintést nyerjen ebbe a fantasztikus világba.

Bővebben: Paradiso és Monte Rosa 2025

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk utolsó állomásához érkeztem. Egyedül néztem farkasszemet az ország legmagasabb és leghíresebb hegyével, az Ararát jellegzetes vulkáni kúpjával. Mindössze egy éjszaka és egy nap állt rendelkezésemre, hogy a hegy lábától mindenfajta külső segítség és támogatás nélkül feljussak az 5137 méter magas csúcsra és onnan épségben visszatérjek. Akkor jöjjön az egész túrám legkalandosabb éjszakájának és legfárasztóbb nappalának rövid története.

Bővebben: Ararát - egy nap alatt a csúcsra

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk során meghódítottuk az ország negyedik és ötödik legmagasabb hegycsúcsát, a két "majdnem négyezrest": az Erciyest és a Kaçkart. Bő három hét és nagyjából ezerhétszáz kilométer letekerése után érkeztünk meg Petivel kettesben Tbiliszibe, ahonnan északi irányba - a Kaukázus fővonulata felé - folytattuk utunkat. Átkelve a hegység gerincén a 2395 méter magas Jvari-hágón, földrajzilag újra Európában, de mégis egy tipikus közép-ázsiai jellegű mesevilágban folytattuk az utunkat. Vadlovak, jurtában élő nomádok és hamisíthatatlan magashegyi környezet fogadott. Stepansminda az utolsó grúz város az orosz határ előtt, innen indul fel az út a Kaukázus hetedik legnagyobb csúcsa, az épphogy ötezres alvó vulkán, a Kazbek irányába.

Bővebben: A Kazbek meghódítása

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk során a fiúkkal hármasban sikerült meghódítanunk az Erciyes majdnem négyezres csúcsát. Kayserit vonattal hagytuk el, majd Erzincan városból újra kerékpáron haladva átkeltünk az Észak-Anatóliai hegységrendszeren. Északról ugyanis jobb lehetőség kínálkozott az ország negyedik legmagasabb, s méltán híres Kaçkar 3937 méteres csúcsának meghódítására. Az időjárás azonban a Fekete-tenger partján jóval csapadékosabb és változékonyabb, mint bent a Közép-Anatóliai magasföldön. A hágón átképve olyan érzés volt, mintha az Alpokba csöppentünk volna. Zöldellő hegyóriások emelkedtek a magasba, a völgyekbe pedig egész mélyen beúsztak a felhők.

Bővebben: Kaçkar - Észak-Anatóliai-hegység