Az utóbbi években gyakori vendégek voltunk Svájcban. De nem bringával, hanem többnyire autós-hegymászós kalandorként. 2020 nyarán a tizenhárom napos krétai körtúrát megfejeltük még egy ötnapos Svájci átkeléssel, melynek az első felét együtt tekertük le, majd az ország közepén Zoli dél felé vette az irányt, Aliz pedig tovább folytatta útját egészen az ausztriai Landeck városáig. Most az ő beszámolóját olvashatjátok.


ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK A TÚRÁRÓL


Két sziget, egy kaland. Korzika és Szardínia, a Földközi-tenger második és negyedik legnagyobb szigete a Tirrén-tengeren közel egymástól, mégis két teljesen más világ. Korzika a franciáké, Szardínia az olaszoké. Míg az előbbi az Alpok folytatásaként dús fenyőerdőkkel, felhőbe burkolódzó rideg, kopár kétezres csúcsokkal fogadott minket, addig az utóbbi már igazi mediterrán sziget, kopott, sárgás-barnás csúcsokkal és irdatlan hőséggel. Korzika több mint tíz éve ott lapult terveink között, várva a lehetőséget. Éveken keresztül felmerült lehetséges úticélként, de eddig mindig „B-terv” maradt. Idén végre eljött az ideje, hogy felfedezzük!


ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK A TÚRÁRÓL


Hora Sfakion 2010. július 31.

A Líbiai-tenger hullámai uralják a látóhatárt. Végtelen víztömeg, ameddig szem ellát, egy aprócska kivétellel. Egy apró sziget barnás sziluettje töri meg a nyílegyenes horizontot. Harminchat kilométerre található Kréta déli partvidékétől ez a kopár, alig 27 km2-es kis szárazföld, mely mindössze száz állandó lakossal bír. Nincs odaát semmi érdekes, mi mégis szomorú szívvel, lemondóan méregetjük. Szülővárosomból, Szombathelyről indultam még nagyjából három héttel ezelőtt azzal a céllal, hogy végig kerékpáron tegyem meg az utat idáig. Keresztültekertem Magyarországon, a Balkán vonulatain és Görögország egészén, hogy itt lehessek, de az utolsó 36 kilométer kifogott rajtam. A görög válság miatt ugyanis nem közlekedik a komp. Gávdosz továbbra is álom maradt. Európa legdélebbi pontjának elérése meghiúsult, de már ekkor tudtam, nem örökre. Egyszer majd visszatérek még kontinensünk legnaposabb szegletére!


ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK A TÚRÁRÓL


2018 nyarán ismét elhagytuk a megszokott, biztonságos Közép-Európánkat, s kontinensünk legkeletibb részére látogattunk. Célunk, hogy a Kaukázus országait, Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt felfedezzük. Kerékpáros szemmel egy nehéz, embert próbáló útvonalat terveztünk: aszfaltburkolat nélküli kétezres hágókon, kopár hegységek közt, vagy perzselő kősivatagban haladt utunk, de az út viszontagságai mellett igyekeztünk az országok szépségét is felfedezni, kultúráját befogadni.

Az emberek többsége - köztük én is - képes a világ túlsó végére elutazni, hogy csodálatos tengerparti útszakaszokon bringázzon. A hosszú évek alatt viszont rá kellett jönnöm, hogy az egyik legszebb tengerpart éppen az amelyik legközelebb esik hozzánk. Budapestről Senj városa kereken 500 kilométer, alig öt órai autózással elérhető. Mint távban, mint időben ez van a legközelebb. S leérve rögtön a leglátványosabb, sziklás, vad partszakaszok tárulnak elénk, apró mélykék öblökkel és a szigetek hófehér sziklás oldalaival. Az évek során megjártam már Crest, Losinjt, Krk-et, Rab-ot, Pag-ot, Dugi Otok-ot, de folyton-folyvást visszatérésre csábít ez a vidék. 2019 áprilisában, feleségemmel, Diával kettesben vágtunk neki a Velebit néptelen útjainak meghódításának, majd pedig Rab és Krk szigetén kalandoztunk.

Általános információk a túráról (útvonal, táv, szintemelkedés, térképek, fotók)

Ha ősz, akkor futószezon. Ha futás akkor pedig maraton. Jó pár éve a felkészülés teszi ki a szeptemberi és októberi hétvégéimet, délutánjaimat. Idén a kétszeres jubileum tiszteletére (40. születésnap, 20. maratoni verseny) egy távoli, kicsit egzotikus maratoni versenyt néztem ki magamnak: a Larnaka Maratont, melyet november 18-án rendeztek a ciprusi üdülővárosban. Öcsém, Marci szintén maratonra készült, Aliz pedig élete első félmaratonjára gyúrt, így azt terveztük, hogy akklimatizáció gyanánt már 3 nappal a verseny előtt, csütörtökön elutazunk Ciprusra. Repülőjáratunkat viszont törölték, s még két nappal korábban, már kedden tudtunk csak elutazni. Így viszont 4 napot nem akartunk Lárnakában eltölteni, helyette bringákat béreltünk és nekivágtunk a sziget felfedezésének. Jó döntés volt!

Általános információk a túráról

Mélykék tenger, csodálatos hegyvonulatok, sziklás partok, zöldellő narancsligetek, terméskőből épült hangulatos falucskák. Néptelen, nyugodt utak, türelmes autósok és rengeteg hasonszőrű bringás, aki a közép-európai, rendre nehezen éleledező, kellemetlenül hideg tavasz elől menekül ide. Azt hiszem nem kell tovább magyaráznom, miért is fordult meg a fejemben, az a gondolat, hogy másodszor is körbetekerjem Mallorcát. Dia öt éve, Csabi fiúnk születése miatt sajnos nem tudott velünk tartani, akkor Tomi és Kriszti voltak a társaim. Így én nosztalgiázni, ő pedig felfedezni indult a Baleár-szigetek legnagyobbikára. Kerékpárt idén sem hoztunk magunkkal, hisz hatalmas a kölcsönzői kínálat, így fejenként 25 euróért béreltünk "lovakat", jóval kevesebbért, mintha repülőn szállítottunk volna ide sajátjainkat. A "reptetés" során fellépő macerákról nem is beszélve. Így nem is maradt más dolgunk, mint kölcsönbringáink nyergébe pattanva élvezni a sziget ezernyi csodáját. Úgy gondolom, Mallorca megér egy-két kört!

Általános információk a túráról

Még 2007-ben az északi sarkkörön túli nászútunk után elterveztük, hogy visszatérünk erre az egyedülálló vidékre, hiszen annyi csoda maradt még, amire nem volt időnk akkor. Valójában ezt az utat folytattuk dél felé, Tromsø városából végig a Lofot-szigeteken, az RV17-es óceánparti úton, majd Dél-Norvégia hegyes vidékein át a fővárosig, Oslo-ig. A három hetes út során Norvégia újabb és újabb arca tárult fel elénk, megismerkedtünk a csodálatos hegyekkel, gleccserekkel, ugyanakkor nem egyszer ízelítőt kaptunk a komor, barátságtalan, esős arcából is.

2015 tavaszán kalandvágyunk újabb - számunkra eddig ismeretlen - országba vitt. Izrael változatossága már az első naptól lenyűgözött. Tel Avivból, a Földközi-tenger partjáról az óramutató járásával megegyező irányban haladtunk eleinte virágillatú, mediterrán vidékeken, majd leereszkedtünk a Genezáret-tó zöldellő partjára, s innen már meg sem álltunk a Júdeai-sivatag legmélyebb pontján található Holt-tenger varázslatos vidékéig. Gazdagság és nyomor, nyüzsgő nagyvárosok és végtelen sivatagok: szinte minden megtalálható ebben a kicsiny országban.

2012 nyarán ismét Európa elhagyására készültünk. Tavalyi csapatunk nagyrésze "jól lakott" a nagyszerűen sikerült itáliai túrával, így idén egy könnyű, magyarországi kört vállaltak csak, mi hárman pedig tovább álmondtuk: egyre merészebbeket. Így esett a döntés Ázsiára, azon belül Törökország keresztültekerésére. Utunk során  nem a könnyen, megközelíthető, népszerű desztinációkat vettük célba, hanem az ország középső, vad vidékén túráztunk. Nagyon jó döntés volt!

Olaszország Európa talán legsokoldalúbb országa. Teljesen más képet kap az utazó a Dolomitok magasba törő csúcsai közt barangolva, a Pó-síkság végtelen egyeneseit járva, az Adriai-tenger homokos, vagy a Tirrén-tenger gyakran sziklás partvidékén utazva. 2004-ben Diával már egyszer vállalkoztunk az ország meghódítására, akkor Magyarországról indulva Velencén, Bolognán, Firenzén, Sienán és Rómán áthaladva egészen a Nápoly alatt lévő Capri-szigetéig jutottunk. 2011-ben ettől teljesen eltérő útvonalon, az Appenninek-hegyvonulatát követve tekertünk le Nápolyig, onnan pedig a Tirrén-tenger partján Szicíliáig. 9 napot töltöttünkel a Földközi-tenger legnagyobb szigetén, majd még plusz két napot Máltán. Fizikailag egy kifejezetten nehéz, ugyanakkor szemet gyönyörködtető kerékpártúra leírása következik...

Lelkes csapat gyűlt körém 2010 nyarára tervezett egyhónapos, több mint 3000 kilométeres kerékpártúrára, melynek célja, hogy szülőhelyemről, Szombathelyről végig kerékpáron hódítsuk meg Európa legdélebbi pontját, mely a görögországi Krétától délre található Gavdosz-szigetén található. Sajnos a görög válság meghiúsította tervünket, de Krétát így is elértük és végigtekerhettünk csodálatos déli partvidékén. A hazaút során pedig még a Svájci-Alpokban is kerekeztünk egy keveset. Hogy hogyan jött ez össze? A beszámolóból minden kiderül...

2009 nyarára újabb "őrültséget" sikerült megálmodnunk. A tavalyi rideg északi vidékeken megedződött csapatunk melegebb vidékre vágyott és új kihívásokat keresett magának. Így került képbe az eddig ismeretlen Portugália és Andalúzia varázslatos, hegyes vidéke és tengerpartjai. De ha már kontinensünk legdélibb vidékére vetődtünk, túl nagy volt a csábítás, s az ismeretlen vonzása, így bő egy hetet Marokkó félsivatagos és hegyes tájain kalandoztunk. Ez aztán kaland volt a javából!

2008 nyarán Európa egyik legesősebb, legzordabb vidékére vezetett utunk. A Skót-Felföld vad szépsége azonban a szinte mindennap a nyakunkba ömlő jéghideg csapadél ellenére is gyorsan megmutatkozott. Betegségek, testi, lelki megfáradás is nehezítette az utat, de így is egy örök emlék marad számunkra.

A 2008-as túraszezon szuperul kezdődött. Márciusban Diával egyhetes körtúrára indultunk, melynek célja: Ciprus felfedezése. Korábban még soha nem tekertem koratavasszal ilyen kellemes időjárású, mediterrán vidéken. Hatalmas élmény volt!

2007 augusztusában folytattuk a "fehér foltok" feltérképezését. Európa eddig számunkra ismeretlen vidékére, Montenegróba terveztünk egy körtúrát. Csapatunk új taggal egészült ki, megérkezett hozzánk Bimbó Laci. Egy csodaszép, ugyanakkor igencsak embert próbáló 10 napot töltöttük, miközben bejártuk a kicsiny ország megannyi csodás helyét.

2007 nyarára kiléptünk az eddig megszokott kereteink közül és egy teljesen szokatlan vidékre, a Skandináv-félsziget északi részére terveztünk egy három hetes kerékpártúrát. Végül csak újdonsült feleségem, Klaudia vállalkozott velem az utazásra. Annyira elbűvölt minket az északi vidék vadsága és szépsége, hogy egy sarkköri túlélőtúra helyett egy kellemes nászútról tértünk haza.

2006 nyarán az ausztria körtúra mellé ismét bevállatunk egy három hetes turnét a tavalyi "Zü-Mi-Ni"-s csapatból Tomival és Diával, s a negyedikként hozzánk csatlakozó Lackóval. A tavalyihoz hasonlóan ismét a Svájci-Alpokból indultunk, most már négyen, majd a Pó-síkság és a Francia-Rivéra következett. Itt azonban nem ért véget az út. A Pireneusokon keresztül Andorrán át egészen Katalónia fővárosáig eltekertünk.

Hegyek országának alaposabb bejárására 2006 nyarán került sor Vámosi Balázs barátommal. Ekkor már nem volt számomra ismeretlen az ország, hiszen 2002-ben Párizsba menet hosszában végigszeltük, de a Hohe Tauern vidékét akkor messze elkerültük. Idén ez volt az elsődleges célpontunk.

2005 nyarán az írországi tekerés mellé mégegy rövidebb túrát bevállaltunk. Bár nem volt olyan hosszú, de csodálatos helyeken vezetett. Életemben először ekkor keltem át át az Alpok kétezer méter feletti hágóján, majd az olasz alföld síksága után megpillanthattuk Francia Riviéra gyöngyszemeit: Monte Carlot, Mentont, Nizzát és Cannes-t.

1. oldal / 2

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

Keresés

Túrabeszámolók

Free Joomla! templates by AgeThemes

This website uses cookies

A webhely cookie-k segítségével elemzi a forgalmat. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát.
Statisztikák készítése céljából a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet.