96 kilométer, közel 5000 méter szintemelkedés és 22 óra 24 perc az Alacsony-Tátra vadregényes gerincén. Egyedül, kísérő és frissítőpontok nélkül, egyetlen hosszú éjszakán és napon át, a fagyos hegycsúcsoktól a nyárias napsütésben izzó erdőkig. Csillagos égbolt, jeges sziklák, technikás ösvények, kimerítő emelkedők és egy végtelennek tűnő utolsó kapaszkodás a Király-hegy felé. A hajnal első fényei a Gyömbér csúcsán nemcsak a hegyeket világították meg, hanem bennem is helyre tettek valamit. Két évvel a túlvállalások, a sérülések és a futástól való eltávolodás után újra szembe kellett néznem a kérdéssel: vajon képes vagyok még egy ekkora kihívásra? A válaszért végig kellett mennem az Alacsony-Tátra hullámzó gerincén, a sötét éjszakán, a váratlan nehézségeken és a fáradtságon át, egészen a célba érkezésig. Ott nem várt senki, mégsem éreztem magam egyedül. Ez a futás ugyanis nemcsak a kilométerekről és a kitartásról szólt, hanem arról is, hogy újra megtaláljam a bizalmat önmagamban.
