Gleccser, csúcsmászás

2026-ban egy nagyon technikás, jó sziklamászó, ám négyezres szinten még viszonyleg kevés tapasztalattal rendelkező csapat indult el Svájcba azon belül Zermatt városába. A 2020-as sikertelen Matterhorn kísérletünk óta nem jártam itt, ezért nagyon furcsa volt a visszatérés. Különösen azért mert a forró nyár után egész más képest festett ez a sokak által bálványozott völgy.  Täsch után a hűvös fenyvesek helyett egy poros földút, a kőomlás miatt lezárt, üres és kiégett kemping helye. Zermattban pedig harminc fokos forróság és egészen más hangulat, mint amire régen annyira vágytunk. Kerestem azt a kis falut, amelyet valaha annyira bálványoztunk, de a "hegyeink" alig sejlettek fel a vastag, súlyos pára felett. De aztán megindultunk felfelé és onnantól minden megváltozott.

Bővebben: Négyezresek a Pennini-Alpokban 2026

2025-ben sajnos véget ért egy sok-sok éven át tartó történet. Új csapat után kellett néznem. Szerencsére Kristóf barátom egy új családi-baráti vállalkozást készített elő a Paradiso és Monte Rosa csoporba, így örömmel mondtam igent a meghívásra annak ellenére is, hogy a kiszemelt csúcsokat én már meghódítottam korábban. Az expedíció célja, hogy a csapat tagjait bevezessük a négyezresek világába. Kristófon és rajtam kívül korábban még nem senki ebben a magasságban, így most a tanár, mentor és túravezető szerep hárult ránk. S egyúttal jó lehetőség nyílt, hogy kisebbik fiam, a 14 éves Csabi is betekintést nyerjen ebbe a fantasztikus világba.

Bővebben: Paradiso és Monte Rosa 2025

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk utolsó állomásához érkeztem. Egyedül néztem farkasszemet az ország legmagasabb és leghíresebb hegyével, az Ararát jellegzetes vulkáni kúpjával. Mindössze egy éjszaka és egy nap állt rendelkezésemre, hogy a hegy lábától mindenfajta külső segítség és támogatás nélkül feljussak az 5137 méter magas csúcsra és onnan épségben visszatérjek. Akkor jöjjön az egész túrám legkalandosabb éjszakájának és legfárasztóbb nappalának rövid története.

Bővebben: Ararát - egy nap alatt a csúcsra

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk során meghódítottuk az ország negyedik és ötödik legmagasabb hegycsúcsát, a két "majdnem négyezrest": az Erciyest és a Kaçkart. Bő három hét és nagyjából ezerhétszáz kilométer letekerése után érkeztünk meg Petivel kettesben Tbiliszibe, ahonnan északi irányba - a Kaukázus fővonulata felé - folytattuk utunkat. Átkelve a hegység gerincén a 2395 méter magas Jvari-hágón, földrajzilag újra Európában, de mégis egy tipikus közép-ázsiai jellegű mesevilágban folytattuk az utunkat. Vadlovak, jurtában élő nomádok és hamisíthatatlan magashegyi környezet fogadott. Stepansminda az utolsó grúz város az orosz határ előtt, innen indul fel az út a Kaukázus hetedik legnagyobb csúcsa, az épphogy ötezres alvó vulkán, a Kazbek irányába.

Bővebben: A Kazbek meghódítása

Még január végén Kristóf hívott fel, hogy 2025. február 22-ére terveznek egy téli mászást a Triglavra, s szívesen vennék, ha én is csatlakoznék. Három éve szintén téli időszakban hajtottunk végre egy hasonló útvonalú sikeres mászást, melyet nagyon élveztem, így nyilván nem lehetett nemet mondani erre a lehetőségre. Szerencsére az időjárás is megtámogatott minket, így hamisítatlan téli körülmények fogadtak minket Szlovénia legmagasabb hegyén. Ugyanakkor kristálytiszta időben, a lehető legjobb körülméynek között vágtunk neki az egész napos túrának.

Bővebben: Téli Triglav 2025

Bár 2017-ben két társammal már megmásztam a Mont Blanc csúcsát, akkor - a közelgő rosszidő miatt - az első szakaszt 2400 méterig fogaskerekűvel tettük meg. Az utóbbi években arra törekedtem, hogy a négyezres csúcsokat tisztán, a hegy lábától a csúcsig tisztán, saját erőből, mindenféle külső motorikus, elektromos segédeszköz nélkül hódítsam meg. Így az Alpok legmagasabb csúcsa továbbra is kilógott a sorból. Tavalyi matterhornos kötéltársammal, Sárosi Kristóffal terveztük a mászást, ám - betegsége miatt - végül szólóban indultam útnak.

Bővebben: Mont Blanc és Paradiso 2024

2024 nyarán valóra váltottuk többéves tervünket és végre célba vettük Ausztria legmagasabb vidékét. A rendelkezésre álló négy nap alatt akklimatizáció gyanánt megmásztuk a Säuleket, majd egy két napos túra során célbavettük a Großglockner normálútját, végül levezetésként a Millstatti-tó mellett található Luft unter der Sohlen klettersteiget. Szép időnk volt idén is szerencsére.

Bővebben: Hohe Tauern 2024

2007-ben, immár 29 évesen jutottam el életemben először Zermatt városába, s pillanthattam fel a világ egyik legikonikusabb magaslatára, a Matterhorn komor sziklapiramisára. Még ekkor sem gondoltam rá, hogy valamikor majd én is ott állhatok a tetején. Irigykedve figyeltem, súlyos hátizsákot cipelő embereket, s éjszaka a fejlámpák hosszú sorát a Hörnlihüttétől a csúcs irányába tartó gerincen. Már ekkor megérintettem a 3260 méter magasságban található menedékház utáni első fix köteleket, de még elképzelhetetlenül messze voltam attól, hogy legalább a 10 méteres kezdőfalon feljuthassak. Úgy hittem a házon túl a magamfajta turisták világa véget ér, de mégis szerettem volna a kiválasztottak közé tartozni, akiknek van bátorságuk továbblépni. De sok hosszú év tapasztalata hiányzott még ehhez.

Bővebben: Matterhorn 2023