2024 nyarán valóra váltottuk többéves tervünket és végre célba vettük Ausztria legmagasabb vidékét. A rendelkezésre álló négy nap alatt akklimatizáció gyanánt megmásztuk a Säuleket, majd egy két napos túra során célbavettük a Großglockner normálútját, végül levezetésként a Millstatti-tó mellett található Luft unter der Sohlen klettersteiget. Szép időnk volt idén is szerencsére.
 |
Hohe Tauern 2024
magashegyi túrák és via ferrata
Az idei mászásra a "Sárosi-team" már 4 fősre duzzadt, így rekordlétszámú 11 fős csapattal, 3 autóval vágtunk neki a négy napos kaladnak. A Mallnitz feletti Dösental parkolójába beszéltük meg a találkozót. Peti, Csabi, Dia és Zoli egy olaszországi biciklitúra zárásaként érkezett a helyszínre, melyhez Marci biztosította Magyarországról az autót. Nem sokkal utánunk érkeztek meg Sárosiék (Kristóf, Boldi mellé becsatlakozott Balázs és Samu is), s az éjszaka közepén még befutott Budapestről Tomi és Nonszi is. A kellemes hőmérsékletű első fent töltött éjszaka után másnap reggel aztán kezdetét vette a 4 napos kalandunk.
1. nap (augusztus 10.)
Reggel a tehenek keltettek ki minket sátrainkból. Egész napra jó időt írt az előrejezés, így nem kellett sietnünk, nyugodtan megreggeliztünk, s így indultunk neki a Säuleck 16 km-es túrájának. Az Artur-von-Schmidt háznál, a Dösen-i tónál tartottunk egy rövid pihenőt. Kellemes, már-már túl meleg idő volt itt fenn 2270 méteren.
Még egy jókora kaptató várt ránk a beszállásig. A Sauleck Klettersteig eredetileg a kiírás szerint C/D-s útvonal, de ebben nincs egyetértés, már jó régóta át van javítva a táblája E-re. Az én megítélésem szerint valahol a D és a D/E között vannak a legnehezebb részei.
De kétségtelenül a legbulisabb része a csúcs előtti gerincszakasz, melyet most is nagy kedvvel mászott a csapat.
A csúcson háromezer felett azért szerencsére már kicsit hűvösebb volt. Elkészültek a kötelező fotók, majd elindultunk vissza a ház irányába a normálúton.
A tónál a Sárosi Brothers nem bírt magával, s Balázzsal kiegészülve megmártóztak a kellemesnél azért jóval hűvösebb vízben. A többiek a partról figyelték a produkciót és szurkoltak.
Időben visszaértünk a parkolóban, s kellemesen telt az este is. Az éjszakát ugyanitt töltöttük.
2. nap (augusztus 11.)
Reggel autóba ültünk és meg sem álltunk Lienzig. Itt átvettük a kölcsönzött hágóvasakat és bevásároltunk. Következő megállónk már Kals felett a Lucknerhaus parkolója volt. Ma is kánikulai meleg volt. Összepakoltuk a felszerelést a kétnapos útra, majd koradélután nekivágtunk a hegynek. Az első szakaszon még széles úton, majd a Lucknerhütte után már keskeny ösvényen haladtunk tovább felfelé.
Ausztria legmagasabb csúcsa hívogatóan nézett le ránk. Nagyon közelinek tűnt de tudtuk, ez csak a látszat. Rövid gleccserszakasz után egy C nehézségű kletteren kapaszkodtunk tovább immár 3000 méter felett.
Fogyott az erő, de már közel volt a ház. Délután öt órára teljes létszámban megérkeztünk Ausztria legmagasabban található menedékházába, az Erherzog Johann Hüttéhez (3454 méter). A srácok elfoglalták a szállást, megbeszéltük a holnapi ütemtervet én pedig 1 óra 40 perc alatt immár felszerelés nélkül visszakocogtam a parkolóba így erről a csodálatos naplementéről sajnos lemaradtam:
3. nap (augusztus 12.)
Elérkezett a csúcsmászás napja. Én hajnali fél ötkor indultam a parkolóból, egy óra ötven perc alatta alatt sikerült megérkeznem a hüttéhez. Reggel 6-kor vágott neki a Sárosi-csapat a gleccsernek, mivel kevés vasunk volt Marci ment velük, s visszahozta a hágóvasakat. Tomival, Nonszival és Petivel 7-kor indultunk el a háztól. Jó volt az időzítés, mire elértük a gleccsert Marci már lefelé tartott. Felkapaszkodtunk az út beszállásáig. 2009 óta rendesen megolvadt ez a gleccser is, ez főként a beszállást teszi nehezebbé, az elején vastag kötelekkel megsegített 10-15 méteres szakasz az út legnehezebbje volt. Innen már könnyű-élvezetes volt a mászás a gerincig, majd a Kleinglockner csúcsáig ahol rövid pihenőt tartottunk. Sárosiék pont ekkor indultak vissza a Grossglocknerről, így profi képeket tudtunk csinálni egymásról a szomszédos csúcsokon.
A Scharte környéke rendesen bedugult, ekkor már a csapatok zöme visszafelé tartott, ráadásul itt tudtuk visszaadni a vasakat is, de maga a mászás nem volt nagy kaland, így a vártnál sokkal könnyebben elértük a Großglockner 3798 méteres csúcsát. Csodálatos körpanoráma fogadott, így csak jó félórás pihenő után indultunk vissza.
Visszafelé is viszonylag könnyen és gyorsan haladtunk, így nem sokkal dél után már újra a háznál voltunk. Rövid pihenő után megkezdtük az ereszkedést a parkoló irányába.
Nagyjából két óra alatt elértük az autókat. A lienz-i Lidl volt a következő úticél, majd pedig Döbirach a Milstatti-tó partján. A késő délutánt strandolással töltöttük.
4. nap (augusztus 13.)
A kétnapos hosszú, fárasztó gyalogtúra után már csak egy rövid levezető via ferratára telt. A Luft unter der Sohlen utat másztuk meg rekkenő hőségben.
Itt ért véget a közös kalandozás. Délután még csobbantunk egyet a Milstatti tóban, majd elindultunk hazafelé.
Kicsit rövidre sikerült az idei mászásunk, de kalandokban és kihívásokban nem volt hiány. Találkozunk jövőre, de nem valószínű, hogy ugyanitt!
Adatok a túráról
- Túra időpontja: 2024.augusztus 10-12.
- Meghódított hegycsúcsok: Säuleck (3086 m) és Großglockner (3798 m)
- Gyalogtúrák hossza: 18 km + 7 km + 10 km + 3 km = 38 km
- Résztvevők: Asztalos Noémi, Halmos Tamás, Kustán Klaudia, Puskás Csaba, Puskás Márton, Puskás Péter, Puskás Zoltán, Sárosi Balázs, Sárosi Boldizsár, Sárosi Kristóf és Sárosi Sámuel.
FÉNYKÉPALBUM
A gleccser feletti biztosított rész volt talán az út legnehezebb szakasza
