A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk második szakaszán ismét útba ejettük Közép-Anatólia legikonikusabb vulkányját, az ország ötödik legmagasabb csúcsát. De most nemcsak elhaladtunk mellette, hanem fel is másztunk rá.
Az Erciyes vulkán megmászása
Az Erciyes-hegy, melyet az ókorban Argaios néven ismertek, impozáns 3.917 méteres magasságával emelkedik a Közép-Anatóliai Fennsík fölé. Törökország ötödik legmagasabb hegye és Közép-Anatólia legmagasabb csúcsa, az Erciyes uralja Kayseri történelmi nagyváros látképét. Megmászása minden felszerelés nélkül lehetséges, de a gerincnek van egy kitett, mászós szakasza, mely alapvető sziklamászó ismereteket, szédülésmentességet és lépésbiztosságot igényel. A hágóban található síközpontoktól egy nap alatt megjárható a csúcs oda-vissza.
Adatok a túráról:
- Túra időpontja: 2025. július 15.
- Útvonal: Tekir-hágó (síközpont) - Ercyes csúcs (gerincen) oda-vissza. Az útvonal semmilyen módon nem jelölt, de egyértelmű.
- Túratáv: 20,5 km (oda-vissza)
- Szintemelkedés: 1905 m
- Meghódított hegycsúcs: Erciyes (3917 m)
- Résztvevők: Puskás Csaba, Puskás Péter, Puskás Zoltán
Térkép
A részletes, nagyítható térképhez kattints a képre
Írásos beszámoló az útról:
Reggel 6 óra. A tőlünk keletre található kétezres vonulat még takarja a felkelő Napot. Szokatlanul csípős, hűvös a reggel, melyet a törökországi hőséghez szokott szervezetünk nehezen tolerál. Mondjuk nem is aludtunk kétezer méter felett az utóbbi napokban. De nyugatra az Erciyes hófoltokkal díszített sziklakoronája már napfényben sütkérezik. Nem is húzzuk az időt, magunk mögött hagyjuk a még nyugodt kis tábort és megindulunk feléje.
Az első szakasz a felvonó mellett vezet fel nyílegyenesen és nem túl meredeken. "Tipikus vulkán" - mondom a srácoknak - "minden lépéssel meredekebb lesz majd". Így is van: két kilométer után már hatalmas szerpentinkanyarokkal kanyarog fel a sípályák mellett a dózerolt út. Ahol tudjuk, próbáljuk levágni. Nem sokkal később megérkezünk a legfelső felvonó végállomásához. 2630 m a magasságunk, a szél egyre erősebb és hidegebb. Behúzódunk a felvonó épületébe, itt legalább nem ér minket a szél, nyugodtan tudunk reggelizni.
2750 méteren egy apró menedékház mellett haladunk el. Az épület elég romos, de vészbivaknak használható lenne. Egyre közelebb magasodik előttünk a hegy hosszan elnyúló gerince. Valójában két út van, mi ezt választottuk. A másik közvetlenül a csúcsok alatt tör fel szinte direktben, ez elég havasnak és veszélyesnek tűnt lentről, nem akartunk kockáztatni. Bár tudtuk, hogy így is vár ránk egy rövid sziklamászás az utolsó szakaszon.
Dia még a gerinc alatt visszafordul 3000 méteren, neki annyira nem kenyere a hegymászás, megelégedett a látvánnyal. Mi hárman törünk fel a meredek oldalban. A gerincen brutális oldalszél fogad. Olyan erős, hogy szabályosan döntöget minket. Szerencsére nem túl kitett a hely, így biztonságban kaptathatunk tovább. Technikailag nem nehéz mászás, fizikailag egyre inkább az. Meredek, omladékos a gerinc, s egyre kevesebb az oxigén. Csabi el is bizonytalanodik a mászást illetően (ő előtte még soha nem járt ebben a magasságban), de meggyőzöm, hogy az utolsó szakasz tetszeni fog neki.
Elhaladunk még néhány kis torony mellett, s máris ott magasodik előttünk az utolsó pillér. Egy brutálisan nagy, s kikerülhetetlen behemót szikla ékelődött be az egyre szűkebb és kitettebb gerinc közepébe. Szerencsére közelebb érve felfedezünk egy fehér fix kötelet. Kapaszkodni túl vékony, de legalább pontosan mutatja a mászás irányát. Az első szakasz még könnyebb, aztán ki kell mászni közvetlenül a keleti fal fölé, itt eszméletlen mélység tátong alattunk, de szerencsére mindhárman magabiztosan mászunk. Lépés-fogás akad bőven, nagyjából 2+ nehézségű lehet a fal.
Felérve még egy rövid lemászás következik, s már ott is található mellettünk az első mellékcsúcs, ahonnan egy keskeny sziklás-havas gerincszakasz visz át az igazi csúcshoz. Nagyjából fél órát pihenünk, sütkérezünk. Meglepő de itt fent jóval kevésbé fúj a szél, mint odébb a gerincen. Úgy döntünk, hogy lefelé is a már bejárt, biztonságos utat választjuk a brutális meredekségű direkt út helyett. A mászás lefelé sem okoz különösebb problémát, de tudatában vagyunk, hogy egy esés végzetes következményekkel járna. A gerincen már jó tepóban száguldunk lefelé, s végül 10 órán belül sikerül megjárnunk az egész túrát.
Séta a gerinc első, kényelmes szakaszán. Technikailag csak az utolsó rész igényel némi figyelmet
