A Kazbek meghódítása

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk során meghódítottuk az ország negyedik és ötödik legmagasabb hegycsúcsát, a két "majdnem négyezrest": az Erciyest és a Kaçkart. Bő három hét és nagyjából ezerhétszáz kilométer letekerése után érkeztünk meg Petivel kettesben Tbiliszibe, ahonnan északi irányba - a Kaukázus fővonulata felé - folytattuk utunkat. Átkelve a hegység gerincén a 2395 méter magas Jvari-hágón, földrajzilag újra Európában, de mégis egy tipikus közép-ázsiai jellegű mesevilágban folytattuk az utunkat. Vadlovak, jurtában élő nomádok és hamisíthatatlan magashegyi környezet fogadott. Stepansminda az utolsó grúz város az orosz határ előtt, innen indul fel az út a Kaukázus hetedik legnagyobb csúcsa, az épphogy ötezres alvó vulkán, a Kazbek irányába.

georgia

A Kazbek megmászása

A Kazbek-hegy Grúzia harmadik legmagasabb hegycsúcsa, s a Kaukázus második legnagyobb alvó vulkánja az Elbrusz után. A hegység központi vonulatától kissé északra helyezkedik el esztétikusan beleolvadva a lánchegység csipkézett vonulatai közé. A hegy közvetlenül a Grúziát Oroszországgal összekötő hadiút mellett, Stepansminda településtől nyugatra fekszik, ahonnan egy nagyjából 38 kilométeres gyalogtúrával lehet meghódítani (oda-vissza). Átalában 3-4 nap alatt szokták mászni (egy akklimatizációs napot beiktatva) a háromezer méteren található Altihut és a háromezerhétszázon lévő Betlemi menedékháznál megpihenve. Mi szokásosan alpesi stílusban sátorral felszerelkezve mindössze egy magaslati táborral, két teljes napra terveztük a mászást és az ereszkedést. Alaptáborunk nagyjából 1900 méteren Gergeti falu mellett volt a gleccserpatak völgyében, magaslati táborunk pedig 3700 méteren a Betlemi ház közvetlen szomszédságában.

Adatok a túráról:

Túra időpontja: 2025. július 28-29.
Útvonal: Alaptábor (Gergeti) - Gergeti kolostor - Café 360 - Altihut - Gergeti-gleccser - Betlemi hut, másnap Betlemi hut - Kazbek - Betlemi hut - Altihut - Gergeti kolostor - Alaptábor
Túratáv: 12,1+22,5 km, összesen 34,6 km
Szintemelkedés: 1856 m + 1250 m =3106 m
Meghódított hegycsúcs: Kazbek (5054 m)
Résztvevők: Puskás Péter, Puskás Zoltán

FÉNYKÉPALBUM

Térkép

A részletes, nagyítható térképhez kattints a képre

Rövid beszámoló:

2025. július 27. Stepansminda - Alaptábor

A legeldugottabb, s talán legzártabb grúz város hihetetlenül szép természeti környezetben található. A 2395 méter magas hágó eleve egy hosszú, s kétes kimenetelű hegyi utazásra invitálja a lakosságot, ám ez a téli hónapokban minden bizonnyal el is lehetetlenül. Talán ennek köszönhető, hogy a helyi kisboltok kínálatában is a cirill betűs, orosz termékek vannak túlsúlyban. A kínálat közelsem mindent kielégítő, de jól tudjuk, hogy be kell vásárolnunk a két napos túrára, hisz ott fent csak az lesz, amit magunkkal viszünk. A Hegy hófoltokkal tarkított sziklakúpját hiába keressük, a Gergeti kolostor mögött szürke felhők takarják a tájat: a "függönyt" még nem húzták fel a díszelőadáshoz. De tudjuk, szerencsénk van, hiszen holnaptól egyre jobb időt ígérnek a megteorológusok. Ezen nem fog múlni!

Lomhán cammognak a megpakolt bringák a kicsiny, ám forgalmas mellékúton. Elhagytuk a kamionokkal teletűzdelt, veszélyes főutat, mely összeköti Grúziát Oroszországgal, innen már a turistáké a terep. De belőlük is akad bőven, főleg orosz rendszámmal száguldoznak fel-le a kolostorig. Gergeti falu előtt lekanyarodunk a gleccserfolyó mentén haladó hepehupás földútra. Itt már végre magunk lehetünk. Alig négyszáz métert kell még felfelé tolnunk a gépeket, mire végre sikerül táborhelyet találnunk. Sajnos a folyó sáros-hordalékos, ettől eltekintve viszont tökéletes a hely alaptábornak. Feltöltjük magunkat kalóriával, s már nincs más dolgunk, csak ki kell várnunk a holnapot. Végre indulunk!

2025. július 28. Alaptábor - Gergeti kolostor - Altihut - Betlemi hut

Ma még nincs hová sietnünk. Tudtam, hogy egy körben nem tudunk mindent felhozni, hiszen nemcsak arról kellett gondoskodnunk, hogy a túra során legyen elegendő élelmünk és folyadékunk, hanem a lejövet napjának vacsoráját is elő kellett készítenünk. Jól tudtuk, hogy holnap este nem lesz erőnk lemenni a városba.

Reggel 8-kor nyitnak boltok Stepansmindában, így elég volt csak hétkor felkelni. Egyedül gurultam vissza a völgybe. Libabőrös, de jó élmény volt kétezer méter környékén majdnem hatvannal száguldani a tükörsima és nyílegyenes aszfalton. Vettem még fel vizet a kútból, friss lavashit és kenyeret, s a második adaggal megpakolva háromnegyed kilenc környékén értem fel újra az alaptáborba. Lebontottuk a sátrat, a bringát és a lent maradó felszerelést elrejtettük az útmenti bozótosba, így egycsapásra jól szituált túrabringásból, hátizsákos, nejlonzacskókat cipelő kósza túrázóvá avandzsálódtunk. Vastag hálózsákot, hágóvasat, túrabakancsot igen, de ötven literes túrazsákot sajnos nem volt módunk végigcipelni mögöttünk álló nagyjából ezerhétszáz kilométeres kerékpártúra során.

Az első pár kilométeren nagyon meleg és párás volt az idő, szabályosan szenvedtem. A kolostor tőszomszédságában tartottunk egy röpke pihenőt, ma már szépen látszott a Kazbek havas csúcsa. Innen (2150 méter magasból) az autóval érkező turisták tömkelege is bekapcsolódott a túrába. Egy hosszú füves gerinc vitt felfelé és rögtön összefutottunk egy magyar társasággal is, akik szintén a csúcsra igyekeztek, igaz ők - akklimatizációs pihenő után - hozzánk képest egy nappal későbbre tervezték a támadást. Egy ideig együtt haladtunk a miskolci srácokkal, de aztán szép lassan leszakadtak. Nagyjából dél körül hagytuk el a Cafe 360 épületét, ahol még a WC is panorámás volt két lariért. Innen egy sziklás-füves oldalban haladva, egy rövid lejtővel és emelkedővel értük el a vele körülbelül egy szintben található Altihut menedékház épületét (3014 m). Felpillantva már látszott az eddig mélyen a völgyben kanyargó gleccserfolyó vízesése, mely a Gergeti-gleccser végét jelezte.

Kényelmes pihenő és ebédszünet után indultunk tovább az egyre sziklásabb, technikásabb terepen. Kellemesen sütött a Nap, így háromezer felett sem volt még szükség pulcsira. Egy-két patakátkelés után a sáros sziklák kaviccsal bevont, haldokló gleccsernyelvvé formálódtak, amelynek érdessége még nem igényelte a hágóvas használatát. A délutánra megjelenő felhők miatt elég nehéz volt tartani az irányt, de szerencsére rendre érkeztek szemből túrázók, illetve "gleccserlovak" (lóval viszik fel az ellátmányt a felső menedékházba a gleccseren keresztül, innen találtam ezt a nevet), így nagyjából tudtuk, merre kell mennünk. Átérve a túlsó oldalára várt még ránk egy jókora hasadék, mely nem kis kerülőre kényszerített minket (nem kíséreltük meg átugrani), majd még egy kis felkapaszkodás is, a törmelékes oldalban, de így is kényelmesen még öt óra előtt felértünk a Betlemi ház szomszédságában található sátortáborba, 3650 méteres magasságba. Szerencsére találtunk megüresedett sátorhelyet, s egy kedves orosz szomszédtól tudtunk érdeklődni a táborhely használat költségi vonzatairól (20 lari / sátor / éj), s a mászás kondícióiról. Ha másodszor mennék, inkább felmennék a majdnem négyezren található harmadik táborba, igaz ott nincs ház, de jóval kevesebben vannak, ráadásul ingyenes, s nem kell átbotorkálni sötétben fejlámpával hajnalban egy csomó meredek firnlejtőn, hanem rögtön a gleccseren kezdhettünk volna.
Így viszont jól ki tudtuk pihenni magunkat, megfőztük az esti tonhalas tésztát, majd naplemente környékén a hűvös alkony elől sátrunk fedezékébe menekültünk, ahol viszonylag gyorsan nyugovóra tértünk.

2025. július 29. Betlemi hut - Gergeti gleccser - Kazbek plató - Kazbek - Kazbek plató - Betlemi hut - Altihut - Gergeti kolostor - Alaptábor

Bár a szomszéd orosz fickó hajnali két órát javasolt, mi mégis az előre eltervezett négy órás indulás mellett döntöttunk. Sokan nem így tettek, nagyjából fél egytől folyamatos volt a járkálás a táborban, némelyik csapat olyan hangerővel üvöltözött, hogy legszívesebben jól megmondtam volna nekik a magamét, de sajnos nem tudok grúzul. Hihetetlen bunkóságnak tartom egy többszáz fős sátortáborban ezt a viselkedést, figyelembe véve, hogy sokan voltak, akik már visszatértek a csúcsról és ki szerették volna pihenni a mászás fáradalmait.

Ilyenkor alapjában benne van az emberben a frász, hogy "Indulni kéne nekünk is már? - Nem lesz túl késő?", de számításaim szerint elég lesz 4 óra a csúcsig, 8 előtt pedig nem szeretnék fent fagyoskodni. Háromnegyed négykor csörgött az ébresztő, előmásztam, felöltöztem, s láttam, hogy a reggeli teának kikészített víz befagyott az edényben. No nem csontig, csak egy pár miliméteres jéghártya keletkezett rajta. Lefőtt a tea, ittunk egyet, a többit hozzáöntöttük az este már megfőzött adaghoz, hogy az úton se kelljen néhány fokos nedűt kortyolgatnunk, majd nekivágtunk. Az ösvény már kihalt volt, aki indulni akart, az már elment a csúcs felé. Egy-két keményre fagyott firnátkelés izgi volt a sötétben, s volt egy patak is, amelyen át kellett ugranunk, ezektől eltekintve eseménytelenül emelkedtünk a hármas táborig, mely négyezer felett található egy kicsivel. Szép csöndben kikerültük a sátrakat, s pár morénahalom átmászása után már újra a gleccser egy felsőbb szakaszán voltunk. Itt már szép fehér és egybefüggő volt. Fel is dobtuk a vasakat, s nekiindultunk. A távolban lévő fejlámpák fénye egyre közelebbinek hatott jelezvén, hogy jól haladunk. A plató előtt nem sokkal már teljesen világos lett, eddigre már jónéhány csapatot magunk mögött hagytunk. A kötél hiánya - bár csökentette a biztonságot, - valójában sokkal gyorsabb haladást tett lehetővé számunkra. Peti is nagyon biztosan jött a vasban, nem tartottam attól hogy kevés lesz ez így a felsőbb szakaszokon sem. Mert hát jöttek a meredélyek az utolsó 1,7 km, még majdnem 600 méter szinttel. Itt már észnél kellett lenni. De nem volt semmi gond, nagyon jó ütemben haladva előzgettük a tekintélyes létszámú partikat. A két csúcs közötti nyeregben két kutyus aludt a dermesztő hidegben. Vajon hogy kerülhettek ide? Miért jöttek fel?

Innen már csak alig 60-70 méter szint volt a csúcs, sokan megpihentek az utolsó meredély előtt. Mi nem így tettünk. Terv szerint reggel 8:13-kor értünk fel a Kazbek 5054 méteres csúcsára. Ez lett Peti első ötezrese, úgy hogy előtte még négyezrest sem mászott, s - mint később kiderült - a komarnicki.hu ötezres adatbázisa szerint - a még be nem töltött 17 évével ő lett a hegy legfiatalabb magyar megmászója. Nekem is még csak a második ötezresem a Kazbek, bár én előtte már jópár 4500-nál magasabb csúcsot megjártam főleg az Alpokban.

A csúcson mínusz 1 fok volt, erős széllel, nagyjából mínusz 7-es windchillel, így nem volt túl vendégmarasztaló a hely. Elkészítettük a kötekező képeket egyénileg, közösen, valamint - legnagyobb meglepetésünkre - volt egy kaukázusi juhászkutya a csúcson. Szegényke nagyon fázott, s szerintem nem találta a lefelé vezető utat, járt oda vissza, a nagyjából 15-20 méter széles vízszintes hóplatón.

Tíz percig bírtuk a szelet, majd visszaindultunk. Én a nyeregből még megpróbálkoztam az épphogy ötezres Kis-Kazbek megmászásával, ám az út nem volt kijárva, s a meredek és mindkét irányba kitett hónyelvet ekkorra már megsütötte a Nap, így 10-15 méterre a csúcstól a saját biztonságom érdekében a visszafordulás mellett döntöttem. Lefelé is jó ütemben haladunk, s mire elhagytuk az Oroszország területén található Kazbek-platót már kettesben maradtunk, az össszes parti lemaradt. Itt találkoztunk még egy orosz családi csapattal, akik jócskán megkésve haladtak felfelé a már eléggé olvadt hóban. Volt velük egy tíz éves (!!!) kisfiú is.

Innen eseménytelenül telt az út lefelé. A Kazbek déli hómentes lejtői rendszeresen omlottak, de a lehullott kavicsok és nagyobb sziklák csak a gleccser szélét érték el, az útvonalat nem. A hármas táborban állított meg minket egy orosz gárda. Ők másnapra tervezték a mászást, s nem akarták elhinni, hogy ilyen gyorsan megjártuk a csúcsot.

Dél körül már a sátrunknál voltunk. Pihentünk egy kicsit, megebédeltünk, lebontottuk a sátrunkat, majd ereszkedtünk tovább. Délutánra igazán jó idő kerekedett, hamar megszabadulhattunk meleg ruháinktól. Nem kellett sietnünk, így rengeteget fotóztunk és kiélveztük a csodaszép természeti környezet nyújtotta minden lehetőséget. Végül belülről is megcsodáltuk a turistaáradattól hangos Gergeti kolostort is. Több magyar hangot hallottunk az úton. Este 6 körül fáradtan, de boldogan értünk vissza az elrejtett cuccainkhoz, s újra felállítottuk a sátrat az alaptáborunkban. Szuper mászás volt, igazi magashegyi élmény, ráadásul olcsón, hiszen itt (még) nincs csúcsengedély, nem kötelező a túravezető igénybevétele, s ott alszol az útvonal mentén, ahol csak szeretnél.