2025-ben sajnos véget ért egy sok-sok éven át tartó történet. Új csapat után kellett néznem. Szerencsére Kristóf barátom egy új családi-baráti vállalkozást készített elő a Paradiso és Monte Rosa csoporba, így örömmel mondtam igent a meghívásra annak ellenére is, hogy a kiszemelt csúcsokat én már meghódítottam korábban. Az expedíció célja, hogy a csapat tagjait bevezessük a négyezresek világába. Kristófon és rajtam kívül korábban még nem senki ebben a magasságban, így most a tanár, mentor és túravezető szerep hárult ránk. S egyúttal jó lehetőség nyílt, hogy kisebbik fiam, a 14 éves Csabi is betekintést nyerjen ebbe a fantasztikus világba.
 |
Paradiso és Monte Rosa 2025
magashegyi túrák négyezer méter felett
Az idei mászásra Csabival ketten csatlakoztunk be az ekkora már kész csapattá formálódott "Sárosi-team" 7 fősre duzzadt, mindenre elszánt legénységébe. Ők egy kicsit kényelmesebben, előre foglalt szállásokkal, menedékházban alvással, mi Csabival nomád, alpesi stílusban képzeltük el a ránk váró egy hetes kihívát, de mindkét fél nagyon rugalmas volt, így soha nem volt ebből gond. Kristóf nagyon jó túrát szervezett, s az időjárás is kegyes volt velünk, így mindent célt teljesítettünk.
Adatok a túráról:
- Túra időpontja: 2025. augusztus 14-21.
- Túrák: Gran Paradiso északi normál út, Pila - terepfutás a gerincen, Monte Rosa déli normál út
- Meghódított hegycsúcsok: Gran Paradiso (4061 m), Pila feletti gerinc csúcsai: Punta del Coulois (2662 m), Punta del Drinc (2663 m), Piatta de Grevon (2752 m), Punta delle Valletta (3090 m), Monte Rosa csoport: Balmenhorn (4167 m), Signalkuppe (4554 m), Zumsteinspitze (4563 m), Vincent Pyramide (4215 m)
- Gyalogtúrák hossza: Gran Paradiso (6 + 16 km), Monte Rosa (9 + 15 km), terepfutás Pila (18 km)
- Résztvevők: Sárosi Kristóf, Sárosi Boldizsár, Sárosi Gyula, Sárosi Balázs, Sárosi Sámuel, Czömpöly Bálint, Czömpöly Tamás, Puskás Csaba, Puskás Zoltán
1. nap (augusztus 14.)
Csabival ketten vonattal utaztunk Milánóig, itt vettek fel minket Czömpiék. Pillanatok alatt az Aosta-völgy bejáratánál található Verres-be érkeztünk. Nem sokkal utánunk megérkezett a csapat második fele is. Esti ráhangolódásként Kristóf egy 6 km-es futást tervezett ráhangolódásként. Nagyon jó volt az esti langymelegben meghódítani a környékbeli kis falvakat és Verres kőből épült várát.
2. nap (augusztus 15.)
Reggel autóba ültünk és meg sem álltunk a Gran Paradiso parkolójáig. Mivel első napra - bemelegítésként még csak a 2710 méteren található Chabod menedékház elérése volt a cél, így a délelőtt próbára tehettük sziklamászótudásunkat..
Kristóf és Samu mászott elől, ők vitték fel a kötelet az 5-6-os nehézségű utakon, mi pedig műkedvelő módjára felső kötélbiztosítással másztunk egy-két utat.
Délután aztán felkaptuk nagy hátizsákjainkat, s szinte egyhuzamban toltuk le a 3 órás menetet a házig. Csabival ketten a ház alatt található réten táboroztunk le.
Hűvös este volt, de így is sokáig csodáltuk a felettünk magasodó négyezres csúcsot.
3. nap (augusztus 16.)
Hajnali négykor aztán neki is veselkedtünk a Gran Paradiso oldalának. Sok parti indult a házból, így nem volt nehéz követni az útvonalat, mely először egy sziklás oldalban kaptatott fel, majd leereszkedett a Gleccser aljához. Innen - kerülgetve a hasadékokoat - cikk-cakkban haladt tovább felfelé.
Jó tempóban másztunk, s már reggel 8 körül felnt voltunk a csúcson. Szomorúan tapasztaltam, hogy néhány év alatt mennyit csökkent a gleccser, régen a nyaka elérte a fő csúcstömböt, most már az utolsó 30 métert sziklán tettük meg. Idén nem hagytuk ki a "thrue peak"-et sem, mely nem a népszerű madonnás csúcs, hanem eggyel mellette lévő hosszan elnyúló gerinc legmagasabb pontja.
A Gran Paradiso igazi csúcsa ez a jellegtelen sziklataraj
Természetesen nem maradhatott ki a közös madonnás csúcskép sem.
Bálint, Csabi, Samu, Czömi és Balázs egyaránt élete első négyezresén
A jól sikerült mászás után elindultunk vissza a völgybe. A Nap is szépen kisütött, innen már egy könnyű sétának ígérkezett a mai nap folytatása.
Délután 4-5 között értünk le az autókhoz, ahonnan a Sárosi-csapat Saint-Pierre városban található szállásáig hajtottunk. Csabival minket bedobott Czöpi Aostába, ahol még épphogy elértük a felvonót. Az éjszakát a kedvenc tavalyi táborhelyemen a Pila mellett található Saint-Grat templom szomszédságában töltöttük. Este jót kajáltunk és megfigyelhettük a szent hely környékén élő mormotákat is.
4. nap (augusztus 17.)
A négyezres után kijárt egy teljes pihenőnap a csapatnak. Sárosiék a délelőtt közepén értek fel hozzánk Pilába, de addig sem unatkoztunk, hisz innen fentről hatalmas panoráma nyílik a környékbeli négyezresekre.
A Mont Blanc látványa Pilából
10 környékén aztán újra együtt volt a csapat, s csatlakoztam Gyulához, Kristófhoz és Boldihoz egy jó kis terepfutás erejéig. Én szólóban tavaly már megfutottam ezt a gerincet, most ellenkező irányból haladtunk végig a 2600 - 3000 méteres csúcskoronán. Jó meleg volt, s a végére kellemesen elfáradtunk.
A Sárosi-család profi terepfutó csapata
5. nap (augusztus 18.)
A mai nap végre elkezdődhetett a második csúcsmászó kör. Csabival lelibegtünk Aostába, majd csatlakozva az autós csapathoz egészen a Monte Rosa hegycsoport lábáig hajtottunk. Volt egy kis aggondalom a délutáni beígért zivatart illetően, de szerenécsre a szokásos felhősödésen kívül nem volt zavaró tényező.
Én futva, a többiek felvonóval jöttek fel a majdnem háromezer méteren található Salati-hágóba, innen indult a kétnapos gyalogtúra.
Kristófék csak a 3625 méteren található Gnifetti-házig tartottak velünk, bár a nehéz zsákjaink miatt többnyire előttünk mentek. Csabival mi ketten felküzdöttük magunkat egészen 4166 méterre a Felice Giordano bivakba. Sajnos elég szörnyű állapotok fogadtak. A bivak csurig volt mászóval, a higiéniai körülmények pedig enyhén mondva szönyrűek voltak.
Elkészítettük a vacsit, s mivel a hálórészen már nem volt hely, az asztal alatt tértünk nyugovóra.
6. nap (augusztus 19.)
Kristóf születésnapján ismét a négyezreseké volt a főszerep. Nem sokkal napfelkelte után érkezett fel hozzánk a különítmény, majd együtt indultunk a Monte Rosa csoport csúcsai irányába. Felkaptattunk egészen a Signalkuppe tetejére, s a Marhterita-menedékház teraszáról gyönyörködhettünk a Pennini-Alpok négyezreseiben.
Innen a szomszédos Zumsteinspitze irányába folytattuk a túrát, 4563 méteres magasságával ez volt a túránk legmagasabb csúcsa.
Bár én szívesen megmásztam volna a többi négyezrest is, a hó erre már elég instabil állapotban volt, így a csapat a lemenet mellett döntött. Kristófék útba ejtették még a Vincent Pyramide-ot, mi Csabival visszatértünk a Balmenhornra , összecuccoltunk és a lemenet mellett döntöttünk.
A Vincent Pyramide a Balmenhorn irányából fotózva
Jó döntés volt, mert késő délutánra jelentősen romlott az idő. Már a Punta Ildren felvonó felső végállomása környékén jártunk, mikor elkezdett esni az eső. A vihar elől az innen egy kilométerre található régi felvonó végállomásának épületébe vonultunk vissza, mely tökéletes bivaknak bizonyult. Hatalmas terek, jó kilátás és nulla ember. Itt töltötük az utolsó éjszakánkat.
A Gnifetti alatti út egyik kitett szakasza
7. nap (augusztus 20.)
Ma már csak ereszkedni kellett. A Salati-hágóban bevártuk a csapatot, majd Kristóffal kettesben futva ereszkedtünk vissza a völgybe. Boldi és Gyula kétnapos, sátras trekkingen volt, amíg mi a négyezreseket másztuk. Felszedtük őket a kempingben, majd kezdetét vette a hosszú-hosszú hazaút.
Nagyon sikeres és kalandos túrát tudhattunk magunkénak. Köszönjük a szervezést Kristófnak és az autós transzfereket Czömpinek és Balázsnak!
FÉNYKÉPALBUM
A Balmenhorn csúcsán
