2026-ban egy nagyon technikás, jó sziklamászó, ám négyezres szinten még viszonyleg kevés tapasztalattal rendelkező csapat indult el Svájcba azon belül Zermatt városába. A 2020-as sikertelen Matterhorn kísérletünk óta nem jártam itt, ezért nagyon furcsa volt a visszatérés. Különösen azért mert a forró nyár után egész más képest festett ez a sokak által bálványozott völgy. Täsch után a hűvös fenyvesek helyett egy poros földút, a kőomlás miatt lezárt, üres és kiégett kemping helye. Zermattban pedig harminc fokos forróság és egészen más hangulat, mint amire régen annyira vágytunk. Kerestem azt a kis falut, amelyet valaha annyira bálványoztunk, de a "hegyeink" alig sejlettek fel a vastag, súlyos pára felett. De aztán megindultunk felfelé és onnantól minden megváltozott.
 |
Breithorn és Zinalrothorn 2026
magashegyi kalandok négyezer méter felett
Az idei mászásra a tavalyi nagy csapatból mindössze egy autónyi, négyfős csapat jött össze. Célunk az volt, hogy viszonylag rövid akklimatizáció után egy "sétálós" és egy "mászós" négyezrest is meghódítsunk. Mindezt persze a megszokott és jól bevált "vadkempinges" stílusunkban, mely - mint tudtuk - Svájcban közel sem kecsegtetett végtelen lehetőségekkel. A felettünk köröző piros helikopterek dacára azért sikerült kihozni ebből a néhány napból a legtöbbet. Mondhatni minden utunkba kerülő csúcsot megmásztunk.
Adatok a túráról:
- Túra időpontja: 2026. augusztus 11-23.
- Túrák: Fallbach Klettersteig (Ausztria, Vorarlberg), Täsch - Zermatt - Schwarzsee - Theodulpass - Theodulhorn - Breithorn - Klein-Matterhorn - Zermatt - Rothornhütte - Zinalrothorn - Zermatt - Täsch (6 nap, 82 km), Daubernhorn Kletterseig (Berni-Alpok), Maldonkopf Klettersteig (Lechtali-Alpok, Tirol, Ausztria)
- Meghódított hegycsúcsok: Theodulhorn (3469 m), Breithorn-Westgipfel (4164 m), Zinalrothorn (4221 m), Daubenhorn (2942 m), Maldonkopf (2635 m)
- Gyalogtúrák hossza: Fallbach (kb. 6 km), Pennini-Alpok 6 napos kör (82 km), Daubenhorn Klettersteig (10 km), Maldonkopf (12 km)
- Résztvevők: Sárosi Kristóf, Sárosi Sámuel, Puskás Csaba, Puskás Zoltán
A 6 napos túra útvonaltérképe:
Történet
1. nap (augusztus 11.)
Autóval utaztunk Szombathelyről egészen Vorarlbergig. Késő délután érkeztünk. Még pont belefért a Fallbach Klettersteig bemelegítésként. A fiatalok olyan tempót nyomtak elől, alig bírtuk követni őket. Meglepően nagy meleg volt itt az Alpokban is.
A Fallbach patak sajnos ki volt száradva, de az út így is jó volt
2. nap (augusztus 12.)
Kora reggel továbbindultunk. Liechtenstein, majd Svájc következett. A szokásos kéthágós (Oberalp, Furka) útvonalon a késő délutáni órákban értük el Täsch falucskát. Összepakoltuk a felszerelést a 6 napos hegyi kiránduláshoz, hiszen tudtuk, hogy az autóval ezidőalatt nem fogunk találkozni. A fiatalok bevitték a nagy zsákokat vonattal Zermattba, mi Kristóffal ketten bekocogtunk, majd átsétáltunk a forgalmas kis utcákon a Schwarzsee felvonó végállomásáig.
A fiúk itt még kipihenten és lelkesen, a 6 napos, 2 négyezrest tartogató kör rajtában, Zermattban
Ott a fiúk ismét könnyítettek, mi pedig cserébe cuccok nélkül mehettünk fel egészen a 2500 méteren, közvetlenül a Matterhorn lábánál található kis tó irányába. Innen aztán végre megkezdődhetett az igazi túra. Rövid ereszkedés után a Trockener Steig felé vettük az irányt. Hamar rá kellett jönnünk, hogy így akklimatizáció nélkül nem sok esélyünk van ma feljutni a háromezernégyszázas hágóba, így végül nagyjából 100-150 méter szinttel a Trockener Steig alatt állítottuk fel első táborunkat. Nyugodt, szép esténk volt.
Még itt, 2800 körül sem volt igazán hideg.
3. nap (augusztus 13.)
Ma akklimatizációs napot terveztünk. Beláttuk, hogy innen lentről esélytelen időben elérni a Breithornt, így csupán a Theodulpasst jelöltük ki a mai túra végpontjául. Ez még nagy hátizsákokat felfelé cipelve is könnyű túrának ígérkezett.
Reggeli kép a táborhelyről (Dent Blanche, Gabelhorn, Zinalrothorn és Weisshorn)
A Gandegghütténél értük el a 3000 méteres magasságot, innen már fantasztikus kilátás nyílt az előttünk magasodó négyezres gerincre.
3000 méterről csodáljuk a Breithorn csúcsát, abban a reményben, hogy holnap hajnalban sikerül meghódítanunk
Hamarosan már gleccseren folytattuk a túrát. A 3317 méter magasan, a gerincen található már olasz zászlós Teodulo menedékház alatt állítottuk fel második táborunkat már az olasz oldalon. Miven rengeteg időnk maradt, akklimatizáció gyanánt még megmásztuk a fölé magasodó 3472 méteres Theodulhornt.
A második napra már jutott egy csúcs
A holnap hajnali mászás miatt viszonylag korán nyugovóra tértünk túránk legmagasabban fekvő táborhelyén.
Készül a vacsora az út legmagasabban található táborhelyén, a Theodulpass olasz oldalán
4. nap (augusztus 14.)
Végre elérkezett az első csúcsmászó nap. Hajnali négykor, teljes sötétségben indultunk útnak. A Klein Matterhorn alatt lévő nyári sípálya sajnos teljesen megadta magát a hőkupolának, így síelni egyáltalán nem lehetett rajta a hasadékok miatt, de mi hágóvasban szépen feljutottunk rajta. Folytattuk az utat a Breithorn irányába. Szemből már érkezett egy napfelkeltenézős ferdeszemű csapat, de mivel a felvonó még nem jött fel Zermatt felől, így más nem igazán mozgott a hegyen.
Viszonylag könnyedén elértük a gerincet, majd a csúcsot, s nagy örömünkre senki nem volt fent rajtunk kívül.
Reggeli hangulat a Breithorn tetején
Csodás látvány nyílt a Matterhornra és a környező hegyvonulatokra.
A völgy mélyén pedig, mnt egy ékszerdoboz, ott pihent Zermatt városa.
Mire lefelé haladtunk, akkor ért oda a hegy lába alatti gleccsermezőre a derékhad, innen egymást érték a szembejövő köteles partik.
Tettünk egy kis kitérőt a Klein Matterhorn csúcsára. Európa legmagasabban található kilátóteraszába csak lifttel lehetett felmenni, így sajnos a csúcsot nem jegyezhettük fel a megmászottak listájára, még így sem, hogy - a többséggel ellentétben - mi a saját lábunkon jutottunk fel. A kilátóból egy ilyen tiszta napon, mint a mai, mintegy 38 négyezres csúcs látható. A tömeg viszont sajnos eléggé rontotta a hely megítélését.
A kilátó után lementünk a hegy gyomrába, ahol egy kis moziterem volt berenezve. Megnéztünk két filmet. A második a környező hegyeket mutatta be, ez mindenkinek nagyon tetszett. Könnyes szemmel csodáltuk az izgalmas hegymászós jeleneteket és a fantasztikus drónfelvételeket.
Természetesen az ajándékbolt sem maradhatott ki, bár az árak miatt inkább csendes nézelődők voltunk, majd végre elhagytuk ezt a kiépített "műhegyet" és visszatértünk a gleccserre. Dél körül értünk vissza a sátrakhoz. Rövid pihenő után lebontottuk a tábor, s visszaereszkedtünk a Trockener Steig alatti első táborhelyünkig.
Egy hosszú, nehéz nap után újra felviradt a Nap. Célunk ekkor már a szemben látható Zinalrothorn volt.
5. nap (augusztus 15.)
A mai nap hosszú, nagyzsákos gyalogtúra várt ránk. Lefelé komoly aggodalmaink voltak, mert tudtuk, hogy augusztus 15. Mária mennybe menetele Svájcban munkaszüneti nap. Ugyanakkor az is világos volt, hogy ha nem sikerül utánpótlást szerezni ételből, akkor nem sok eséllyel pályázhatunk a Breithornnál jóval nehezebb Zinalrothorn megmászására.
Szerencsére jól alakultak a dolgok. Zermattban bőségesen bevásároltunk, ettünk, ittunk, feltöltöttük a fogyatkozó készleteket. Délután így jó reményekkel indultunk tovább az északi, Trift névre hallgató mellékvölgybe. Ma már sokkal jobban ment a felfelé menet is a nagy zsákokkal, így viszonylag gyorsan elértük a 2337 méteren található Trift házat, s egészen a völgy végéig, nagyjából 2500-2600 méteres magasságig emelkedtünk.
Irány a völgy. Reménykedünk, hogy nyitva lesz a bolt a városban.
A második hegynél azt a taktikát választottuk, hogy nem cipeljük fel a cuccainkat háromezres magasság felé, inkább itt sátrazunk. A csúcsmászás napjára így viszont sokkal több szint jutott, ezért korábban is kell majd elindulnunk. Cserébe egy nyugodt és csendes éjszakát tölthettünk itt, kellemes hőmérsékleten a zergék társaságában.
6. nap (augusztus 16.)
Túránk leghosszabb, legnehezebb napja következett. Hajnai kettőkor szólt az ébresztő. A sátrakat lebontottuk a cuccokat elrejtettük a sziklák közt, s megindultunk felfelé. Jól tudtuk, hogy a 3180 méteren található Rothornhüttéből hajnali 4 órakor szoktak indulni, ezért addig mindenképp fel szerettünk volna érni.
Ez sikerült is, még egy rövid reggelire is maradt idő a menedékházban, majd a partikkal együtt megindultunk felfelé. A sziklás járóterepet hamarosan egy rövid gleccser keresztezte, innen aztán ismét a szikláké volt a főszerep. Egy kuloárban másztunk egyre magasabbra.
Ahogy elkezdett derengni már újra egy sziklamező állta utunkat, mely felvitt egészen a második gleccser lábáig. Itt már 3800 méteren jártunk. A meredek gleccser egészen a főcsúcs alá vitt fel minket, megkezdődhetett végre a mászás. Két külön partiban mozogtunk Kristóf mászott elől, Csabi volt a másodmászó, majd Samu következett, akit én biztosítottam felfelé.
A Zinalrothorn nem adta könnyen magát
A hegy nyugati oldala sajnos eléggé el volt jegesedve, így az alapjában sem könnyű 3+, 4- szakaszokat hágóvasban kellett teljesítenünk. Az első kulcshely után egy hosszabb gerincszakasz következett, majd elérkeztünk a főcsúcs alatti második kulcshelyhez. Elég lassan haladtunk, így már csak egy parti volt előttünk a csúcson, szinte mindenki lefelé tartott.
Közelinek tűnt a csúcs, de innen még nagyon messze volt
Kristóf nagy nehezen felküzdötte magát az utolsó gerincszakaszra. A csúcs innen már karnyújtásnyira tűnt, de a gerinc hihetetlenül tagolt és kitett volt, szó szerint minden lépésért meg kellett küzdeni. Csabi kimerült, ő már nem vállalta ezt a szakaszt, a srácokat is eléggé megviselte már a sok bizonytalan előlmászás, így az utolsó kötélhossz már az enyém volt.
Az utolsó gerincről visszapillantva
Hihetetlen jó érzés volt felérni a csúcsra, de közben tudtuk, hogy ez még csak az út felé. Az ereszkedés sem lesz könnyű.
Boldog mosoly a csúcson
Lépésről lépésre szépen visszaereszkedtünk, közben többször megkörnykékezett minket a mentőhelikopter is. Az időjárás egyre romlott, mind tudtuk hogy egy esetleges vihar itt fenn akár az életünkbe is kerülhetne.
Szerencsésen elértük a felső gleccsert, s mire a viharfelhők megérkeztek már 3600 méter körül jártunk. Itt aztán kegyetlenül elkezdett szakadni a jég és az eső. Az utolsó szakaszon Kristóf eresztett le mindannyiunkat az alsó gleccserre. Teljesen szétfagyott szegény, mire végre mindannyian biztonságba kerültünk. A házig innen már eseménytelenül telt az út. A fiúk úgy döntöttek megállnak itt egy kicsit, pihennek, én viszont szerettem volna minél hamarabb vízszintesbe kerülni, így a továbbmenet mellett döntöttem.
Hihetetlen jó hangulata volt, ahogy az alkony fényeiben hullafáradtan, egy hatalmas szivárvánnyal az égbolton bandukoltam le egyedül az ösvényen.
Ahogy leértem előbányásztam a cuccokat, sátrat állítottam, mosakodtam és teát főztem az érkező legénységnek. Nem sokkal napnyugta után aztán végre újra együtt volt a csapat. Fáradtan, de jókedvűen, mint egy ilyen szintű csúcsmászás után szokott lenni.
Alaptáborunk a Trift-völgy tetején
Kristóffal azért megegyeztünk, hogy a Zinalrothorn mind magasságában, mint nehézségében egy kicsit a Matterhorn alatt van, de azért nem sokkal maradt el tőle. A tizenéves srácoktól, Samutól és Csabitól pedig elképesztően nagy teljesítmény volt, hogy így helytálltak. Este mesélték, hogy a menedékházban is az összes mászó a csodájukra járt, s a személyzet is bőségesen ellátta őket étellel, itallal. Nagyon büszkék lehettek magatokra, s mi is nagyon büszkék vagyunk rátok!
7. nap (augusztus 17.)
A hosszú és nehéz mászás után nem maradt más feladat, mintsem levonulni a hegyről. Még napsütötte reggelre ébredtünk, ám mire leértünk Zermattba megérkezett az áztató eső. Csabi levitte a cuccom vonattal, én visszafutottam Täschba egészen az autóig, majd felvettem a srácokat és lementünk Vispbe.
Lefelé
Délutánt pihenéssel, regenerációval töltöttük, este pedig elbúcsúztunk Kristóftól, akinek idő előtt haza kellett utaznia, s hárman folytattuk a túrát.
Esős időben búcsúztunk Zermattól
8. nap (augusztus 18.)
A négyezresek sokat kivettek belőlünk, így már nem terveztünk komolyabb magashegyi menetet. Levezetésként célba vettük a Daubenhorn Kletterseiget. Svájc leghosszabb, és egyik legnehezebb drótköteles útja méltán népszerű, én már két alkalommal feljutottam rajta, de a srácoknak új volt. Az itiner 8-10 órát ír a teljesítésére, mi nagyjából 7 óra alatt megjártuk parkolótól parkolóig annak ellenére is, hogy az út első szakaszon komoly tömeg hátráltatta a haladásunkat.
Barlangi kalandok a Daubenhorn oldalán
Nem hiába, nagy formába kerültek a srácok az elmúlt 6 napi nagyhátizsákos, nagy magasságban töltött trekking alatt.
A Daubenhorn csúcsán
Délután autóba ültünk és visszautaztunk Vorarlbergbe, ahová a késő éjszakai órákban érkeztünk meg.
9. nap (augusztus 19.)
Még egy utolsó körre volt idő és erő, így - ha már itt vagyunk elven - Hoch-Imstbe autóztunk fel, ahonnan egynapos túrával elérhető a környék egyik legjobb biztosított mászóútja a Maldonkopf. Itt szerencsére nem voltak sokan, így hamar megjártuk az utat, s a végén még a világ leghosszabb nyári bobpályáját is kipróbálhatták a srácok.
Másodszor a Maldonkopf csúcsán
Ezután már végképp hazafelé vettük az irányt. Németországban még megaludtunk, s 20-án délután értünk haza Szombathelyre.
Idén is nagy szerencsénk volt az időjárással, s a mászások is egytől-egyik jól sikerültek. Köszönöm a társaságot, s gratulálok a fiataloknak: Sárosi Samunak és Puskás Csabinak, s a "rutinos vén rókának", Sárosi Kristófnak is!
FÉNYKÉPALBUM
A Klein-Matterhorn kilátóteraszán
