2018 nyarán tombolt a járvány, így a tervezett Norvégia túránk helyett Krétára vezetett utunk. S a sok-sok bringázás mellett beterveztük a sziget két legmagasabb csúcsának a megmászását is.
 |
 |
 |
TÚRÁK
Tinédzser koromban szenvedés volt a futás. Szúrt az oldalam, hányinger kerülgetett, s alig vártam már, hogy vége legyen. De valami mégis hajtott tovább. Talán a tudat, hogy egyszer majd jobb lesz.
Voltam vagy 16 mikor kezdett letisztulni ez az egész. Lett értelme nekimenni a szokásos négy kilométeres „nagykörömnek” és magamra verni még néhány másodpercet. Vagy legalábbis megpróbálni. Jó érzés volt minden egyes rekorddöntés, de hatalmas kudarc, ha nem ment aznap a futás. Márpedig azért zömmel az utóbbi volt jellemző. Nem azért futottam, mert annyira jól esett, inkább azért mert kihívás volt legyőzni önmagam.
21 éves koromban a helyi Vas Népe újságban megláttam egy hirdetést: „Hétvégén rendezik a Budapest Félmaratont”. Soha nem hallottam róla, s addig csak maximum 14 km-es helyi kis versenyeken indultam, de nagyon jól hangzott. Másnap már a vonaton ültem, s harmadik nap ott álltam első félmaratonom rajtjánál. Nem volt terv, taktika. Nem volt semmi, csak futottam a tömeggel. 1 óra 30 perc. Fantasztikus időnek számított felkészülés nélkül. Valami bekattant. Te erre születtél!
Beszámoló a 2019. november 29-én megrendezett Eilat Desert Marathonról
Negev sivatag Izrael, helyi idő szerint 9 óra
A lábaim egyre nehezebbek, érzem, hogy fogy belőlem az erő. Elhaladok a 35. kilométerjelző mellet és hallom, ahogy dombról átbukva megfújja az erős szél a rajtszámomat. Miközben monoton haladok előre, azon gondolkozom, hogy miért csinálom ezt?! Ha otthon maradtam volna, valószínűleg még a puha ágyban fordulnék az egyik oldalamról a másikra. Ehelyett a kopár kősivatag dombjait járom már 3 órája. Azt hiszem én sem tudom a választ…
2019 októberére szerveztük a Totes Gebirge legkalandosabb drótkötéllel biztosított útjának a meghódítását. A korábban Bert Rinesch névre keresztelt D nehézségű út akkoriban sem számított könnyű teadélutánnak, de osztrák barátaink továbbgondolták, s Priel Klettersteig néven megalkották 2130 m drótkötélhosszal az egyik legkeményebb osztrák csúcsra vezető utat, mely mind technikai, mind pedig fizikai igényben felveszi a versenyt a Dachstein Super Ferratával. Sőt személyes véleményem szerint a Priel út így még talán egy fokkal nehezebb is.
A Gran Paradiso sikeres megmászása után a csapatból ketten maradtunk még Svájcban. Célunk az volt, hogy megmásszuk az Alpok második legmagasabb csúcsát, a 4634 méteres Dufourspitzét. A csúcs nehézségét a magasságán kívül az adja, hogy az egyik legnehezebben megközelíthető helyen van. A három napos izgalmas expedíciót végül siker koronázta.
2019 nyarára nagyot álmodtunk, s a szokásos osztrák-olasz nagycsapatos túrák hegyett egészen Olaszországig utaztunk. Aosta város környékére vettük be magunkat, ahol a via ferratázás mellett, egy igazán komoly csúcs is előtérbe került. Svájcon keresztül utaztunk haza, így a Jegihorn Klettersteig sem maradhatott ki a végére.
 |
|
2019 nyarán végigtekertünk a Pamir Highway-en. Sokat nézegettük a térképet, ha már végig négyezer méter felett kerekezünk, jó lenne életünk első ötezresét megmászni. Találtunk is egy csúcsot nem messze az Ak-Baital-hágótól.
Közép-Ázsia kerékpártúránk végig nagy magasságban zajlott, így már a túra első napjaiban szerettünk volna egy kicsit akklimatizálódni. Ki is szemeltünk egy - a fővároshoz közeli - nemzeti parkot és ott egy négyezerötszázas csúcsot.
Két keréken a Nagyvilágban
A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:
- pusizoli.extra.hu
- pusizoli.weboldala.net
- pusizoli.notabringa.hu
- usa.notabringa.hu
Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.
Köszönjük látogatásod!
