Terveink szerint augusztus első napján elérjük második igazi Japán nagyvárosunkat Kiotót.

Régebben a császári Japán fővárosa volt, ma a Kiotó prefektúra székhelye, amely Oszaka és Kóbe városokkal az Oszaka-Kobe-Kiotó összenőtt urbanizált régiót alkotja. 1997 decemberében itt határozták el a szén-monoxid és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásával foglalkozó egyezmény létrehozását, ami később Kiotói egyezmény néven vált ismertté.

1994-ben az UNESCO Kiotó, Udzsi és Ócu városokat a Világörökség részévé nyilvánította. Még ma is Kiotó a hagyományos Japán kultúra és vallás központja. Templomok, Zen kertek és sinto szentélyek elbűvölő városa.

Hálós szerkezetű város, viszonylag sík részen  terül el, mely megkönnyíti a közlekedést.

Látnivalói:

Hetan-dzsingu: egy hatalmas 24 méteres torii mutat az épület cinóbervörös kapujáig. A szentély több, mint imahely, egy igazi építészeti stílustanulmány. 1895-ben alapítoták.

Gosó (Császári palota): A város központi részén hatalmas park övezte épületegyüttes, ma is a császár tulajdonában van.

Nijo kastély: 1603-ban egy sógun rezidenciája volt. Impozáns látványú, masszív épület szintén a belvárosban helyezkedik el.

Aranypavilon (Kinkaku-dzsi): az eredeti épület tökéletes másolataként 1955-ben épült aranyszínű levelekkel borított épület. Kötelező látnivaló! Az eredetit 1950-ben egy férfi gyújtotta fel, mely csak azért jelentkezett buddhista szerzetesnek, mert annyira megfogta az épület szépsége. Később úgy gondolta, hogy érzékei csak akkor érhetik el a tökéletességet, ha felgyújtja. Innen egy köpésre nyugati irányban található a Rjoan-dzsi a Békés Sárkány Temploma. Itt található a világ legismertebb zen kertje. Kicsit nyugatabbra található a Ninna-dzsi, melynek rémisztő kapuját Japán talán legfélelmetesebb nió figurái díszítik.

Tőlük északra található a Daituko-dzsi szentély, mely a legrégibb. Csodás zen kertje van. Ha van rá időnk, ezt is nézzük meg!

Saganói bambuszliget: A város központjától mindössze félórányira fekvő Arashiyama lenyűgöző szépségű vidéke Kyoto második legkedveltebb turistacélpontja. A vidék felfedezésére érdemes az ide látogatóknak gyalog, illetve a helyszínen is bérelhető biciklin elindulniuk, hiszen itt lépten-nyomon látványosságokba ütközik az ember: az Arashiyama jelképévé vált Togestukyo híd mellett régi magánvillák, teaházak, majomkert, eredeti formában megőrzött vidéki házak, díszkertek, tavak, valamint pagodák, szentélyek és templomok egész sora tarkítja a gyönyörű erdővel borított hegyoldalakat. Utóbbiak közül is kiemelkedik a csinos kertekkel és ösvényekkel övezett, 1339-ben alapított Tenryu-ji zen buddhista templom, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított.

A közepén végigfutó ösvény éppen a Tenryu-ji templom északi kapujánál indul, és lehetséges, hogy a liget már a templom helyének megválasztásában is szerepet játszott, hiszen a japánok gyakran építették templomaikat és szentélyeiket bambuszligetek közelébe, mégpedig egyes vélekedések szerint abban a hitben, hogy ezek segítik őket a gonosz erők elűzésében. Arashiyama azonban már csak természeti adottságainál, csodás látványánál fogva is méltó színhelynek bizonyult nemcsak az egyház, de a IX. századtól kezdve már a nemesség építkezéseihez is, míg maga a bambuszerdő napjainkban rendezvényeknek, például esküvőknek biztosít egyedülálló díszletet. A magas bambuszok között finoman átszűrődő nap vékony fényszálakat vetít az ösvényre, s a liget fény-árnyék játéka, valamint a bambuszok között végigszaladó könnyű szellő által finoman mozgásba hozott magas szárak összekoccanása és a levelek zizegő muzsikája által keltett mesebeli hangjáték pedig még a növények szépségétől függetlenül, önmagukban is páratlan élményt nyújtanak. A bambuszliget semmihez sem hasonlatos hangját Japán immár hivatalosan is az ország megőrzendő természeti kincsei között tartja számon.

A bambuszliget után nem sokkal kezdődnek a hegyek. Ha úgy alakul, hogy ránk esteledik, szállást ezen a részen könnyebb találni.

Gion (Gésa negyed): a város délkeleti részén terül el az „örömnegyed”. Napjainkban itt különösen keveredik a hagyományos és a groteszk modern építészet. Kiotóban a gésákat maikónak nevezik és kimonóban járnak. A közelben található a Minami-za, Japán legidősebb színháza, ahol még ma is tartanak kabuki-előadásokat.

Ha marad még időnk és erőnk, vessünk egy pillantást a modern Kiotó-toronyra és a mellette található 16 emeletes üvegcsarnokra, a főpályaudvarra (ez Japán második legnagyobb vasútállomása). Ezután úgyis dél felé távozunk.