Hegyi túrák

A 2026-os, északi sarkkörön túli kerékpártúránk egyik legnagyobb dobása egyértelműen a Kebnekaise csúcsának meghódítása volt. A hegy nehézsége nem a magasságában, vagy a technikai nehézségében, hanem annak elszigeteltségében rejlik. A Skandináv-hegység egy eldugott vidékén, mindentől távol található. Kirunából bringák nyergében kezdtük meg a 70 kilométeres oda-vissza utat feléje, hogy a bringákat hátrahagyva még egy 42 km-es körrel feljussunk a csúcsára. Az időjárás errefelé nagyon változékony, s mivel a mászás során a hegy tetején óránkon keresztül a gerincen, nagy magasságban kell gyalogolni, könnyen lehet, hogy a könnyűnek hitt séta a végén igazi élet-halál harccá válik.

Bővebben: Kebnekaise

2025-ben sajnos véget ért egy sok-sok éven át tartó történet. Új csapat után kellett néznem. Szerencsére Kristóf barátom egy új családi-baráti vállalkozást készített elő a Paradiso és Monte Rosa csoporba, így örömmel mondtam igent a meghívásra annak ellenére is, hogy a kiszemelt csúcsokat én már meghódítottam korábban. Az expedíció célja, hogy a csapat tagjait bevezessük a négyezresek világába. Kristófon és rajtam kívül korábban még nem senki ebben a magasságban, így most a tanár, mentor és túravezető szerep hárult ránk. S egyúttal jó lehetőség nyílt, hogy kisebbik fiam, a 14 éves Csabi is betekintést nyerjen ebbe a fantasztikus világba.

Bővebben: Paradiso és Monte Rosa 2025

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk utolsó állomásához érkeztem. Egyedül néztem farkasszemet az ország legmagasabb és leghíresebb hegyével, az Ararát jellegzetes vulkáni kúpjával. Mindössze egy éjszaka és egy nap állt rendelkezésemre, hogy a hegy lábától mindenfajta külső segítség és támogatás nélkül feljussak az 5137 méter magas csúcsra és onnan épségben visszatérjek. Akkor jöjjön az egész túrám legkalandosabb éjszakájának és legfárasztóbb nappalának rövid története.

Bővebben: Ararát - egy nap alatt a csúcsra

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk során meghódítottuk az ország negyedik és ötödik legmagasabb hegycsúcsát, a két "majdnem négyezrest": az Erciyest és a Kaçkart. Bő három hét és nagyjából ezerhétszáz kilométer letekerése után érkeztünk meg Petivel kettesben Tbiliszibe, ahonnan északi irányba - a Kaukázus fővonulata felé - folytattuk utunkat. Átkelve a hegység gerincén a 2395 méter magas Jvari-hágón, földrajzilag újra Európában, de mégis egy tipikus közép-ázsiai jellegű mesevilágban folytattuk az utunkat. Vadlovak, jurtában élő nomádok és hamisíthatatlan magashegyi környezet fogadott. Stepansminda az utolsó grúz város az orosz határ előtt, innen indul fel az út a Kaukázus hetedik legnagyobb csúcsa, az épphogy ötezres alvó vulkán, a Kazbek irányába.

Bővebben: A Kazbek meghódítása

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk során a fiúkkal hármasban sikerült meghódítanunk az Erciyes majdnem négyezres csúcsát. Kayserit vonattal hagytuk el, majd Erzincan városból újra kerékpáron haladva átkeltünk az Észak-Anatóliai hegységrendszeren. Északról ugyanis jobb lehetőség kínálkozott az ország negyedik legmagasabb, s méltán híres Kaçkar 3937 méteres csúcsának meghódítására. Az időjárás azonban a Fekete-tenger partján jóval csapadékosabb és változékonyabb, mint bent a Közép-Anatóliai magasföldön. A hágón átképve olyan érzés volt, mintha az Alpokba csöppentünk volna. Zöldellő hegyóriások emelkedtek a magasba, a völgyekbe pedig egész mélyen beúsztak a felhők.

Bővebben: Kaçkar - Észak-Anatóliai-hegység

A 2025 nyarán teljesített Törökországot átszelő kerékpártúránk második szakaszán ismét útba ejettük Közép-Anatólia legikonikusabb vulkányját, az ország ötödik legmagasabb csúcsát. De most nemcsak elhaladtunk mellette, hanem fel is másztunk rá.

Bővebben: Erciyes vulkán meghódítása

Még január végén Kristóf hívott fel, hogy 2025. február 22-ére terveznek egy téli mászást a Triglavra, s szívesen vennék, ha én is csatlakoznék. Három éve szintén téli időszakban hajtottunk végre egy hasonló útvonalú sikeres mászást, melyet nagyon élveztem, így nyilván nem lehetett nemet mondani erre a lehetőségre. Szerencsére az időjárás is megtámogatott minket, így hamisítatlan téli körülmények fogadtak minket Szlovénia legmagasabb hegyén. Ugyanakkor kristálytiszta időben, a lehető legjobb körülméynek között vágtunk neki az egész napos túrának.

Bővebben: Téli Triglav 2025

Amikor úgy 4-5 évvel ezelőtt megismerkedtem A KÖR-rel, ezzel az instant terepfutó kihívással még úgy gondoltam, hogy ez már bőven az a szint, amit a hozzám hasonló egyszerű földi halandók nem tudnak megugrani. Ekkor még egy 30 kilométeres, 1000 szintes terepkör is komoly kihívást jelentett. Szerencsés (vagy szerencsétlen) véletlenek egész sora kellett hozzá, hogy klasszikus (fél)maratonistából igazi terepultrás legyen belőlem. Kezdve az éjszakába nyúló téli havas Börzsöny-átkelésektől az első 75 kilométeres Nagy-Szénás körömön át  a Vadlán, majd a Vipava 100+ kilométeres teljesítéség. Ám mindig is tudtam, hogy a KÖR teljesen más, a fenti teljesítményekhez nem mérhető. Tavasszal mikor arra vállalkoztam, hogy 40-45 kilométeres szakaszokban befussam a pályát, minden edzésről úgy jöttem haza, mint akit agyonvertek. De szép lassan kezdtek kitisztulni a részletek, helyére kerültek az utolsó mozaikdarabkák, s úgy éreztem, hogy igen, lassan eljön az az idő amikor már eséllyel állhatok oda a királyréti rajthoz. 2024. november 8-án délután öt órakor aztán kezdetét vette a 30 órás őrület.

Bővebben: A KÖR