Az utolsó szakasz elején újra átverekedjük magunkat a sziget, immár elkeskenyedő részén. Itt a Központi-hegység már jóval alacsonyabb, még ötszáz métert sem kell emelkedünk az alig 33 km-es hegyvidéki szakaszon, hogy ismét farkasszemet nézhessünk a földkerekség legnagyobb óceánjának végtelen víztükrével. Innen aztán északra vesszük az irányt s – ahogy időnkből és erőnkből telik – folyamatosan közeledünk a sziget északi vidékeihez. Az út mellett végig található vasútvonal is a keleti partvidéken is, így bármilyen komolyabb gond esetén tudunk menekülőutat találni. Ennek ellenére csak akkor javaslom a visszatérést, ha nem vagyunk komoly csúszásban, s a következő 2,5 napos tekerés még nem ütközik semmilyen komoly előre látható akadályba..

A Ráktérítőt jelző oszlop a Csendes óceán melletti útvonalon: