Bár nem tartozik szervesen a nyári túra felkészülési sorozatába, azért említést érdemel május 4-5-i kétnapos Balaton körüli iskolai túránk. A tó kb. 70 %-ának megkerülése (Siófoktól Keszthelyen át Balatonfüredig) önmagában még nem számítana olyan különleges sportteljesítménynek, kihívást inkább a velem túrázó 8 általános iskolás korú gyermek jelentette, akik közül többeknek ez volt az első ilyen hosszúságú és nehézségű túrája. Mellettük még velünk tartott Anna és Lili a régi osztályomból, ők azonban már rutinos balatonkerülőnek számítanak, lévén ez lesz a harmadik közös túránk.

Csodás, napos idő köszöntött ránk Siófokon miután leszálltunk a vonatról és rögtön a tó partjára gurultunk. Rövid szünet és technikai értekezés után indult a mai etap a tó déli partvidékén. Itt rögvest kaptunk egy enyhe szembeszelet, melyet főleg a hetedikes Anna érzett meg, ő ugyanis bringája rossz bowdenezése miatt végig behúzott fékkel tette meg a túra első 10 kilométerét Szántódig. Annak ellenére, hogy a szülőktől kifejezetten kértem a kerékpárok műszaki átvizsgálását, azért voltak érdekes esetek. Az említett bowdenprobléma mellett állandóan "önmaguktól" leeső láncokkal, kilazult, elveszett csavarokkal és a második nap pedig két defekttel is meg kellett birkóznunk.

Az egyre szenvedősebb délelőtti menet után Fonyódon egyórás pihenőt rendeltem el, mely egyben ebédidő is volt, s a bátrabbak megmártózhattak a 20 fokos magyar tengerben is. Délutánra átesett a csapat a holtponton, s a következő két szakasz kifejezetten jó hangulatú, könnyű tekerést hozott Balatonberényig. Itt Bence egy műszaki probléma miatt lemaradt, s így a többiek állandó várakozásra és kényszerpihenőkre lettek ítéve, mely határozottan nem tett jót a túra hangulatának.

Vonyarcvashegyen szálltunk meg. Az április eleji esőzéseknek hála hatalmas szúnyogkolónia kelt ki az elmúlt hetekben, melyekkel ádáz küzdelmet folytattunk a grillkolbászok kisütése és elfogyasztása közben.

Az éjszakai vihar után jóval hűvösebb, szelesebb idő köszöntött ránk, ráadásul a szél is északkeletire fordult, így ismét ellenünk dolgozott. Jócskán megtépázta csapatunkat már az első szakaszon. A hetedikes Annát annyira megviselte a tomboló szél, hogy Szigligetnél kénytelenek voltunk vonatra tenni, így 9-re csökkent a résztvevők száma. A többiek viszont ismét elkapták a fonalat, s kifejezetten élvezték a Badacsony "szoknyáján" szőlők között kaptató dimbes-dombos szakaszt. Révfülöpön a mólónál pihentünk, majd Balatonszepezden strandoltunk egyet. Innen aztán újra nehezebbé vált a terep, a szembeszél mellett több komoly domb is nehezítette utunkat. Anna egy hatalmas szöget kapott a Csepel hátsó gumijába, ezt kellett kiműteni, a hetedikesek közül pedig Bence és Bobó nyomta egyre fáradtabban a kilométereket, s a végig nagyon jól küzdő hatodikas Julcsi is kezdett elmaradozni.

De már közel a Tihanyi-félsziget! Itt magasodott előttünk tetején a híres apátsággal. Mindenki felküzdötte magát a 3 km-es domba, s innen már látótávolságba került végcélunk, Balatonfüred. Rövid pihenő és fényképezkedés után legurultunk a dombról. Balatonfüred belterületén a múlt heti Balatonkört majdnem teljesítő mindössze hatodik osztályos Gergő kapott egy hatalmas defektet: nekivágta hátsóját egy járdaszegélynek. Ezt már nem volt időnk megjavítani, így a túra utolsó 2-3 kilométerét futva tettem meg a kikötőig, ahol sok-sok kipirult, fáradt, de büszke arc nézett fényképezőgépem lencséjébe, majd pedig a vasútállomásig, ahonnan vonattal tértünk vissza Budapestre.

A túra a sok-sok nehézség mellett azért persze pozítív élményekkel zárult számomra is, hiszen jó érzés látni a fiatalabb generáción, hogy még ők is szeretnek bringázni, s - ha kell - akkor nem restek küzdeni sem. Büszkék lehetnek magukra mindannyian!