Pathrump után csupán egy kis szellemváros kerül utunkba Death Valley Junction.
Megérkeztünk túránk 13. egyben utolsó államába:
Ez az Egyesült Államok legnépesebb állama, mintegy 37 millió lakossal, bár számunkra eleinte nem ezt az oldalát fogja csillogtatni.
Death Valley Junction (korábbi neve Amargosa) már-már szellemváros, csupán pár lakosa maradt. Elhagyatott, világvégi hely ez, csupán egy hotel (Amargosa Opera House)és egy étterem található itt. Pedig korábban vasútvonal is haladt itt, valamint önálló reptere volt!
A város után 7 km hosszú egyenessel kezdünk. Az út enyhén emelkedik, 14 km alatt 302 métert. Pokoli kopár egyenesek következnek, majd átbukván a domb tetején ereszkedünk le a tenger szintje alá!
Death Valley Nemzeti Park (Halál-völgye) (86 méterrel a tenger szintje alatt)
A Death Valley Nemzeti Park (magyarul Halál-völgy Nemzeti Park) a legszárazabb és legforróbb amerikai nemzeti park. Itt található Észak-Amerika legalacsonyabb pontja, Badwater is, 86 m-rel a tengerszint alatt. Nevét 1849-ben, a kaliforniai aranylázidején kapta bevándorlóktól, akik eltévedtek és majdnem odavesztek a völgyben.
1849 októberében egy 120 szekérből álló karaván letért az útról, hogy levágjanak egy 800 km-es kerülőt. Az első akadályoknál többségük visszafordult, de 20 szekér továbbhaladt. Két hónapig bolyongtak hegyeken és sivatagokon át, mire Death Valley-be értek. A völgyön túl magasodó hegyeken szekérrel nem lehet átjutni, ezért az igavonó ökröket levágták, így élelemhez is jutottak, szekereiket pedig felhasználták tűzifának, hogy a húst megsüthessék.
Gyalogszerrel indultak tovább és végül a Walkers Passon át sikerült kijutniuk. Nem tudták, de útjuk legnehezebb része a Mojave sivatagon még hátra volt. Egyikőjük elmenőfélben még visszanézett és a „Goodbye, Death Valley!” (Viszlát, Halál-völgy!) szavakkal búcsúzott a völgytől. A név azonnal megragadt, annak ellenére, hogy a csapatból csak egy idős ember halt meg, aki már a völgybe érkezéskor is haldoklott.
A Death Valley a Föld egyik legforróbb területe, száraz, sivatagos, az éves csapadékmennyiség a völgyben kevesebb mint 50 mm. 1913. július 10-én 56,7 °C-ot mértek, ami azóta is rekord az Egyesült Államokban és ez a Földön mért legmagasabb hőmérséklet. A nappali átlaghőmérséklet júliusban eléri a 47 °C-ot és nem ritkák az 50 °C fölötti értékek.
Az óceán felől érkező nedves légtömegeket a hegyek felfelé kényszerítik. A vízpára kicsapódik, és hegylánc túloldalára már csak száraz levegő érkezik. A Death Valley-t három nagy hegylánc választja el az óceántól., a Mexikói-öböl felől érkező felhőknek a Sziklás-hegység állja útját. Éppen ezért ide csak igen kevés csapadék jut, ráadásul ez a kevés viszont hirtelen, nagy esők formájában hullik. A völgyben nincs növényzet vagy nagyon gyér, a kopár hegyoldalak pedig nem tudják megtartani a hirtelen lezúduló esőt, és ez komoly árvizekhez vezet. 2004 augusztusában egy ilyen áradásban két ember életét vesztette, és a nemzeti parkot teljesen le kellett zárni. Télen északi, nyáron déli az uralkodó szélirány.
A barátságtalan időjárás ellenére sokféle állat és növény otthona a terület, még csak itt élő, őshonos hal is van némelyik vízforrásban. A változatos geológiai múltjának köszönhetően különleges természeti képződményekben is páratlanul gazdag. Többek közt itt van a híres Zabriskie Point, a Racetrack Playa vitorlázó kövei, de találunk a parkban ércek festette sziklákat és holdbéli kanyonokat is. 1933 óta áll védelem alatt, 1994-ben nyilvánították nemzeti parkká.
Ezernél is több növényfaj honos a Death Valley Nemzeti Parkban; ezek közül huszonegyet (mint például a sárga panamint százszorszépet vagy a kék virágú halálvölgy zsályát) sehol másutt nem találni. Ez a sokszínűség egyrészt annak köszönhető, hogy a terület egyfajta átmeneti zóna a Mojave-sivatag, a Nagy-medence és a Sonora-sivatag között, másrészt annak, hogy a parkban háromféle élőhely is megtalálható: a sivatagi, az erdei és az alpesi.
Sokféle hüllő, madár és emlős otthona a völgy, mind jól alkalmazkodtak a sivatagi környezethez. A sokféle és nagy számban is megtalálható rágcsáló mellett él még a völgyben és a hegyekben földikutya, hiúz, puma és róka is. A legnagyobb őshonos emlős a kanadai vadjuh, kisebb csordái főleg a hegyoldalakon barangolnak, de néha letévednek a völgy aljára is. Nincs természetes ellenségük, de az amúgy is szűkös táplálékért meg kell küzdeniük a bányászok által itthagyott és túlszaporodott, vadon élő szamarakkal.
Elsőre úgy tűnhet, a nagy számban előforduló hollók az egyetlen madarak a vidéken, de már 1890-ben is 78 féle madarat tartottak számon, ma pedig már ennek ötszörösét.
Viszonylag sok gyík él Death Valley-ben, kígyó annál kevesebb.
Zabriskie point (197 m tszfm.)
A Zabriskie Pointot Christian Brevoort Zabriskie-ről, a Pacific Coast Borax bányatársaság igazgatójáról nevezték el. A furcsa alakú sziklát az eső formálta bordázottra. A szikla anyaga aleurolit (iszapkő), ami szárazon nagyon kemény, ezért a növények nem tudnak gyökeret ereszteni rajta, ha azonban víz éri, felpuhul. A Death Valley-ben ritkán esik, de akkor hirtelen, nagy mennyiségben. Mivel az iszapkövön nincs növény, nincs ami megtartaná a vizet, így az eső rögtön le is folyik a szikla oldalán kis csatornákat vágva a felpuhult kőzetbe. Évezredek alatt a kis csatornák kimélyültek, amíg el nem érték a mai bordázott formát. Ez a hely is napkeltekor és napnyugtakor a legszebb, amikor a szikla alakját kihangsúlyozzák a sötét árnyékok. Zabriskie Point (1970) címmel forgatta Michelangelo Antonioni híressé vált filmjét a hippi életről és a 60-as évek amerikai ellenkultúrájáról.
A kilátóhely után leereszkedünk a tenger szinte alatt található völgybe.
Furnance Creek Visitor Center (24 lakos, -58 m)
A Föld legmelegebb hegyiségébe érkeztünk. Egy kis zöld oázis a kietlen sziklavilágban. Több szálláshelye, éttermei, sőt repülőtere is van, valamint itt található a világ legmélyebben fekvő golfpályája. Nagy kempingje is van 12 dollárért személyenként.
Összesen 36 pokoli kilométert kell tengerszint alatt megtennünk a Halál-völgyben.
Devil’s cornfield (ördög kukoricása). Így hívják a völgy ezen részét. Ez egy különleges örökzöld növényből álló mező. A növényt angolul arrow weednek (lat: Pluchea sericea) nevezik, de a névhasonlóság ellenére nem egyezik meg a magyarul nyílfűnek nevezett növénnyel. Az arrow weed kb. 1,5–2 m magas, egymástól 2–3 m-re lévő bokorszerű csomókban nő. Érdekessége, hogy a sós földben gyökerező növények kicsit kiemelkednek a földből, mintha egy kis só- vagy földoszlopon állnának. Nevét onnan kapta, hogy az őslakosok nyílvesszőt készítenek belőle.
Stovepipe Wells Village (-1 méter)
A Death Valley utolsó kis falucskája, ahol feltölthetjük vízkészletünket. Kemping is van 12 dollárért. A helytől északra emelkednek a Mesquite Flat homokdűnéi. A legmagasabb dűnék kb. 30 m magasak, de a nagyok mellett sok kisebb is van. Napkeltekor vagy napnyugtakor a legszebbek, amikor az árnyékok kihangsúlyozzák a formákat és a távolban lévő kopár hegyek lélegzetelállító hátteret adnak a homokdűnéknek. Itt érjük el a tenger szintjét és innen már többet nem is megyünk alá. Nagyon nehéz domb következik, a Paramint-hegység Towne Pass nevű hágójára (1511 méter), melyet 27 kilométer alatt kell legyőznünk. Legdurvább emelkedés 8,2%, de átlagban is 6% körüli dombra számíthatunk. Az éjszakát valószínűleg itt a völgy mélyén töltjük valahol és holnap kora hajnalban vágunk neki a hágó meghódításának!
Hűsölni mondjuk nehéz lesz, mert éjjel is 30-40 fok körül van a hőmérséklet.
