Az elmúlt hetekben szorgosan készülődök már én is a "nagy" útra. Várom már hogy ismét kezdezét vegye az őrültség.

Az eddig évek alatt mindig maradt annyi erő a korábbi túrákról hogy tudtam nem lehet gond. Az idei viszont több okból is más lesz. Tavalyi Törökországi kórházi látogatásom, és egy heti benntartózkodásom alatt szervezetem állóképessége leépült rendesen. Sajnos ezen a nagyon hosszú tél sem segített sokat. Így az eddigi leggyengébb állóképességgel rendelkezem. Be kellett látnom hogy kökemény munkára lesz szükség a hátralévő pár hétben hogy zavartalan és jó utam legyen. 

Zolival pár héttel korábbi bicajozásom rámutatott arra hogy készülni-készülni-készülni kell. Remélem még időben. :)

Heti rendszerességgel járok futni és már kerékpározni is! Nem csak kisebb távokat. Ezen a hétvégén mindhárom nap a kerékpárom nyergében töltöttem a délutánokat. Nagyon jó volt! Néha hiányzik a szabadság amúgy is, hisz a jelenlegi munkahelyem elég kötött! Bejártam az egész Kistérséget, a Vasi Hegyhátat. Volt olyan hely ahol többször is jártam. Útamon elkísért Andi és hétfőn nagy meglepetésemre egy gyerekkori jóbarát is: Hoffer Kornél!

Kornél vagy 15-20 éve nem tekert velem. Korábban vele szerettem bele a biciklizésbe. Több száz kilómétert tettünk meg közösen, egy-egy kóla miatt, amit a közeli falvakban ittunk meg, majd egy jó fagyit ettünk rá. Mondanom sem kell mekkora öröm volt. Gyakran eláztunk közösen. Ez most sem volt másként. Hazafelé az utolsó 5 km-en eső és jég kezdett esni. Kopogott a fejünkön az égi áldás, de mindketten élveztük. (Remélem jól láttam rajta :) )