Tomi készül (2)

Amikor csak időm engedi próbálok készülni a nagy útra. Sajnos ehhez sok lemondásra van szükségem, vagy épp éjjeleken keresztül dolgoznom kell hogy másnap tekerhessek egy jót! Ráadásul az időjárás sem kedvez túlságosan mostanában. Azt még lenyelem hogy tavasszal fűtenem kellett, de hogy még nyáron is... No comment.

A múlt hétvégén megbeszéltem Varga Árpáddal (aki mellékesen az egyik szponzorunk is - RP Outdoor) hogy közösen tekerünk egy jót a Kőszegi hegyekben. Nekem nagy kedvencem, és minden évben egyszer körbejárom. Beígértem egy fagyit is, mondván Ő is sokat segített rajtunk :).

Szombaton egész nap estett, és rossz idő volt, ezért halasztottuk az utat. Szombat este 9-kor megbeszéltük hogy akkor vasárnap megyünk egy kört. Reggel meg is érkezett hozzám, és én meg még kész sem voltam. (kicsit elaludtam) 20 perc késéssel indultunk, de nem Kőszeg hanem a Balaton irányába. A felhőtérkép alapján ott nem esett.

Tapolca után Salföld környékén már parkolópályára tettük a 4 kerekűt és 2 kerékre váltottunk. Első megállónk Kékkút volt, ahol vízkészletünket cseréltük jóminőségű ásványvízre. Útközben megbeszéltük hogy délután 2-3 ig tekerünk így időban hazaérünk, valamint hogy csak aszfalton közlekedünk.

A természet egész útunk alatt olyan pazar színekre festette a tájat, olyan illatokat fújt felénk a széllel, melyek miatt az ember lelke megtelik pozitív érzésekkel, életörömmel. A pipacsok piros virága borította be a mezőket, az árkokat. Persze a rózsától az utolsó gazig minden virágzott, így mindvégig az ezerarcú természetben gyönyörködhettünk.

Aszfaltos út lett volna a tervezett útvonal, csakhogy mi cél nélkül álltunk neki, mondván lesz ami lesz! Egyszer jobbra egyszer balra kanyarodva aztán hamar elfogyott az aszfalt! Ha dombot láttunk azt meg is kellett mászni! Árpi könnyebben volt a montijával, én kicsit küzdöttem azért a túragépemmel. Gondot nem okozott persze. Nagyon szép helyeken jártunk. Így érkeztünk meg Révfülöpi kilátóba, ahol Árpi említette hogy ismerősei biztos itt vannak. Ahogy legurultunk hogy kicsit "beleszagoljunk" a Balcsiba, kapásból össze is futottunk velük. Kis beszélgetés után mi már haladtunk is tovább. Visszafordultunk a dombok irányába. Persze aszfalton sikerült menni pár kilómétert, de aztán újra a természet lágy ölén találtuk magunkat.

Az erdőben aztán Ápri megéhezett, és ebédre állított meg. Én úgy készültem hogy étel nélkül nyomom le a napot. Rövid napot kibírok így is, gondoltam készülök vagy mi a szösz. Ezt Ő nem hagyta, és megosztotta velem ebédjét. Házi kenyér, fokhagyma, sárgarépa sajttal. Nagyon fimon volt! A végén pedig egy kis "csúccsoki" :)

Ebéd után aztán haladtunk tovább az úttalan utakon. Így jutottunk el Szentkékkálára és a Kőtengerhez is. Árpi geológus lévén sokkal több infóval rendelkezett a nekem csak köveknek nevezett természeti képződményekről. Így kicsit okosabb lettem, és megtudtam néhány dolgot a keletkezésükről is.

Ezenkívül még egy fontos dolgot megtanultam, vagy az is lehet hogy jobban megértettem, elfogadtam. Ez nem más mint hogy minden fejben dől el. Aki Árpit nem ismerné, akkor el kell hogy áruljam, fiatalokat megszégyenítő erőnléttel, akarattal és kitartással rendelkezik. Olyan erőnléte van, hogy bármelyikünkel felveheté a versenyt! A legapróbb dolgokban is látja a szépet, és tud örülni ha kell egy szál virágnak is. Igazából Ő egy nagy gyerek, tele tervekkel és ötletekkel. Az Ő ötlete volt az is hogy a bicajokat felvigyük a sziklákra is :) a túrázók nagy megrökönyödésére.

Hazafelé Tapolcán aztán megálltunk egy jót fagyizni. Ha Kőszegen nem is, de it legalább egy jót ettünk. A korai érkezét aztán este 6 felé sikerült abszolválni. Mindketten kellemes fáradtsággal, élményekkel gazdagon tértünk haza. Megegyeztünk abban is, hogy ennek a túrának még lesz folytatása.

Varga Árpád (RP Outdoor)