Miután visszatértünk Szombathelyről már csak 2 hetünk maradt az indulásig. S ekkor döbbentem rá, hogy még annyi megoldatlan feladat van, hogy azt sem tudtam, melyikbe vágjak hirtelen bele. Egy pillanatnyi pánik is úrrá lett rajtam, de ahogy jöttek sorba a feladatok és a megoldások, úgy egyre inkább éreztem, tudtam, hogy sikerül elkészülnünk az indulás napjára.

A legjagyobb gondot Dia bringája jelentette, ugyanis a felújításkor kiderült, hogy monoblokkját még brutális eszközökkel sem lehet kioperálni a helyéről hiába próbálkoztunk többen is. Szerencsénkre Rottenberger Sándor a Caprine termékmenedzsere felajánlott nekünk egy vadiúj vázat, így már csak két hosszú délután kellett, amelyen részből az új, szponzorált cuccokból, részből pedig Bence (így hívják Dia bringáját) régi alkatrészeiből összeraktam a járgányt. Sok kilométert azóta még nem futott, de egyelőre úgy tűnik, hogy ki fogja állni az út próbáját. S végre lezárult ez a hosszúra nyúlt szerelési időszak. Bízunk benne, hogy a túrán már nem sokat kell a bringákkal foglalkoznunk a tekerésen kívül. Külön köszönettel tartozunk Sándor mellett Nógrádi Gergőnek is (Nó-Ta Bringa), hogy kerékpárjaink útrakész állapotba kerültek.

További jó hír, hogy a GESU bikewear profi kerékpárruhákat gyártó cég támogatásként egy szép mezt tervezett nekünk, mely a napokban készül el. Egységes magyar motívumokkal és színvilággal ellátott egyedi ruházatunk tovább növeli a túra fényét. Köszönet érte Köllő Zsuzsannának és Kiss Gergelynek! (amint elkészülnek a mezek, láthatóak lesznek oldalunkon).

Megérkezett a Maggi támogatása is, akik vállalták, hogy egész útra támogatnak minket tartós élelmiszerrel. Akkora csomagot kaptunk, amelyet egyszerűen képtelenek lennénk elvinni az útra (az iskolából, ahová kiszállíttatták 3 fordulóban tudtuk bringával hazahozni), így jut belőle Családunknak, Barátainknak is. Aki egy jó Maggi Finom Falatokat szeretne enni, azt szívesen látjuk nálunk még a héten :-)

Most már csak az RP Outdoor által támogatott sátor, ruházat és a szombathelyi CEO Kft. digitális fényképezőgépe hiányzik, de reményeim szerint a napokban ez is megérkezik hozzánk, s végre nekiláthatunk felszerelésünk összeállításának!

Egy kedves New Yorkban élő magyar lány, Futaki Joli már sokmindenben segített hasznos tanácsaival, s túránk első 3 éjszakáját is nála fogjuk eltöltenii. Köszönjük szépen! Idő közben amerikai bringásokkal is felvettük a kapcsolatot a www.warmshowers.org portál segítségével. Így New York-on kívül nagy valószínűség szerint St. Chaterinesben (Niagara), Detroitban, Chicagoban, Denverben és Las Vegasban is megoldott a szállásunk.

Fizikai felkészülésre az utóbbi hetekben már nem volt lehetőség. Kicsit hiányosnak érzem felkészülésünket olyan tekintetben, hogy májusban 100 km felett nem sikerült tekernünk, valamint igazán nagy kánikulában nem tettük magunkat próbára, bár ez utóbbi nem rajtunk múlt. Azért bízom benne, hogy első héten elkapjuk a túra lendületét, s onnantól komoly fizikai problémáink nem lesznek a túra első szakaszán. A széltérkép jelenleg enyhe szembeszelet jelez, arra azonban számítanunk kell sajnos, hogy többet fogunk szembeszélben tekerni, mint hátszélben. Azért persze a bringák természetesen nem álltak le, hiszen mi a városba is mindenhová azzal járunk, s a hétvégi osztálykiránduláson is megjárattuk a gépeket a Velencei-hegységben egy 30 km terepkört tettünk meg a srácokkal. (erről az útvonlaról  is készült nyomkövetés, mely június 16-i dátummal visszanézhető a http://map.gpspositions.net oldalról). Mellékelnénk néhány képet, s majd közvetlenül az indulás előtt jelentkezem még egy rövid bejegyzéssel.