Idén az őszi szünetre végre stabil jóidőt ígértek, így szakítottunk a hagyományos horvát köreinkkel és mertünk nagyot álmodni. Célba vettük Horvátország legdélibb szigetcsoportjának két jellegzetességét Korčulát és a mellette magasodó Pelješac-félszigetet.
 |
 |
Bosznia - Dalmácia 2024 kerékpártúra
Amit a túráról tudni érdemes
A tavaszi és őszi holtszezonban az utóbbi években szívesen látogattunk a horvát tengerpartra, s szigetekre. A zavaró turistaáradat és hatalmas forgalom ilyenkor már nincs jelen, az időjárás még kellemes, s a természet az úr.
Az elmúlt tíz évben szép sorjában a horvát Adria minden jellegzetes helyét bejártuk: az Isztria-félszigetet a Kvarner-öböl szigeteivel (Cres, Losinj és Krk). A Velebitet és az alatta elnyúló kopár Pag-szigetét. Zadar városát, s az innen elérhető rejtett kincset: Dugi-otok szigetét, Split környékét, Brač és Hvar jellegzetes szigeteivel, valamint a parton magasodó Sveti Jure heggyel. A nagyszigetek közül már csak Korčula marad ki, a vele párhuzamosan hegyként a tengerbe benyúló Pelješac-félszigettel, melyet csak egy vékony földnyelv köt össze a szárazfölddel, ettől eltekintve teljes mértékben magán viseli a horvát szigetvilág jellegzetességeit.
Korčula Horvátország hatodik legnagyobb szigete 16 ezres népességével viszonylag sűrűn lakott. Köszönheti ezt rengeteg barátságos öblének és egész évben kedvező időjárásának. A sziget központi útja középen halad, a partokon ritkán járt mellékutak kanyarognak, ennek köszönheti, hogy népszerű a bringások körében. Eléggé elszigetelt, ugyanis a szárazföldtől, Split városából 3 órás kompúttal közelíthető meg, vagy a Pelješac-félsziget hosszanti átszelése után egy rövidke, 15 perces kompozással. A félszigeten viszont nem olyan egyszerű közlekedni, ugyanis - ha sziget lenne - itt találnánk a horvát szigetvilág legmagasabb pontját a 961 méteres Sveti Ilija csúcsot. Ám - a fenti okok miatt - ezt a címet Brač szigete viseli.
A túra adatai:
- Indulás: 2024.10.26
- Érkezés: 2023.10.30
- Időtartam: 5 nap
- Teljesített táv: 433,12 km
Fényképalbum
A túra útvonala
|
Mostar - Međugorje - Ljubuški - Crveni Grm
|
|
Mali Prolog - Ploče (komppal a Pelješac-félszigetre) Trpanj - Gornja Vrućica Orebić (komppal Korčula-szigetre) - Korčula - Račišće - Babina - Plaža Blaca - Vela Luka - Martina Bok Vela Luka - Karbuni - Prizba - Brna - Smokvica - Pupnat - Korčula (komppal vissza a Pelješac-félszigetre) - Orebić - Viganj - Sveti Ilija parkoló Gyalogtúra a Sveti Ilijára Orebić - Potomje - Trstenik - Žuljana - Metohija - Ston - Mali Ston |
|
Neum |
|
Zavala - Jezero Kuti - Metković |
|
Gabela - Čapljina - Bišće Polje - Mostar |
Az útvonal térképen
 |
a részletes, nagyítható térképhez kattints a képre
A túra résztvevői
- Kustán Klaudia
- Puskás Csaba
- Puskás Péter
- Puskás Zoltán
Túrabeszámoló
0. nap - 2024.10.25.
Délután négy óra előtt indultunk Budapestről. Hajnali egy óra környékén táboroztunk le a Neretva-folyó völgyében Mostar előtt kb. 30 kilométerrel.
1. nap - 2024.10.26.
DST: 77,11 km (1160 m D+)
TM: 4:51:10
Napos, enyhe reggel köszöntött ránk Bosznia-Hercegovina ötödik legnagyobb, de az egyik legismertebb nagyvárosában, a Neretva-folyó völgyébe épült, Öreg-hídjáról híres Mostarban. A vasútállomás parkolójában helyeztük el az autót, majd gyorsan felkészítettük a gépeinket az indulásra. Egy helyi pékségből finom bureket vettünk, melyet már az óvárosban, az Öreg híd közveteln közelében fogyasztottunk el. A reggeli órákban még igencsak kihaltak voltak a sétálóutcák, az árusok is még csak most kezdték meg a kipakolást. A folyó túlpartján meredek kaptató várt ránk, ezzel elhagytuk a folyóvölgyet, s megindultunk délnyugati irányba.
Első komolyabb megállónk Međugorje kisvárosa volt, mely híres bucsujáróhely, de igazi nevezetessége nincsen, majd az utolsó bosnyák városban, Ljubuškiban vettünk és ettünk egy finom ebédet. Dél körül már igencsak jó lett az idő, mindannyian rövidben nyomtuk a kilométereket. Horvátországot elérve jelentősen csökkent a forgalom, még egy komolyabb kaptató várt ránk, mielőtt elértük az Adriai-tenger egyik zárt öblében található Pločet. A jóidőre való tekintettel természetesen nem maradhatott ki a fürdés, de az öbölbe érkező két folyónak köszönhetően itt még nem volt igazán kellemes a víz hozzá. Kompunk csak este fél 8-kor indult tovább a Pelješac-félszigetre, így bőven volt időnk mindenre. Kipróbáltuk a helyi edzőpályát, majd Csabival elmentünk bevásárolni is. Én futva, ő pedig bringával követett. Vacsora után már együtt tekertünk be az ipari jellegű, hatalmas kikötővel rendelkező városkába. A kompon mindössze egyetlenegy autó volt. Az egyórás út gyorsan eltelt, s estére várt ránk még egy combos, 4 km hosszú, és 260 méter szintet tartalmazó kaptató kiszemelt táborhelyünkig. Párás, de békés, nyugodt, csillagfényes északánk volt.
2. nap - 2024.10.27.
DST 79,26 km (1150 m D+)
TM 4:58:50
Rövid gurulás után folytattuk utunkat a Pelješac 420 méteres főgerincére. A hágó után egy szuper kilátóhelyen álltunk meg reggelizni, innen már jól látszott Korčula és sok-sok apró sziget körülötte. A Sveti Ilija csúcs viszont felhőpaplanba burkozózott.
Reggeli után legurultunk Orebić kikötőjébe. Megszárítottuk a sátrakat amíg a kompra vártunk. Korčulán először az óvárost néztük meg. A középkorban komoly erőd lehetett a várfalakkal övezett, szűk sikátorokból álló ékszerdoboz.
A sziget északi partvidékén indultunk tovább nyugati irányba. Errefelé csak egy kicsi és teljesen forgalmatlan út vezet szinte végig közvetlenül a tenger partján. Račišće után megszűnt az aszfaltburkolat, s egy jó 15 kilométeres szakaszon bőszen gyakorolhattuk a váltók használatát, ugyanis 10% feletti dombok és ugyanilyen lejtők váltogatták egymást sűrű egymásutánban. A nehéz szakasz kicsit meg is lassította csapatunkat, s még a tengert sem volt alkalmunk kipróbálni. Szerencsére a Plaža Blaca egy jól kiépített strand az északi parton, itt már tudtunk egy jót fürödni, sőt ugrálni is a vízbe. A fiúk pedig búvárkodtak egy jót. Itt már sokkal kellemesebb volt a vízhőmérséklet, mint tegnap a plocei öbölben. S rajtunk kívül el lélek sem volt a parton. De minden mókának vége lesz egyszer, várt ránk még néhány emelkedő és a sziget nyugati tengeröblében található Vela Luka városa, melyet már a a naplemente fényeiben csodálhattunk meg. Olivaültetvények között kanyargott tovább az út, még két combos emelkedővel egy fenyőerdővel övezett kis strandon, a Martina Bok névre keresztelt partszakaszon leltünk fantasztikus táborhelyre.
A távolban már ott szemezett velünk Hvar szigete. Finom vacsora után tengerzúgásra aludtunk el.
3. nap - 2024.10.28.
DST 81,64 km (1469 m D+)
TM 5:41:37
A második Korčula szigetes napon a déli partvidék napsütötte tengeröbleit vettük célba. De előtte át kellett még kelnünk a sziget belső, ködös vidékein.
Vela Lukában vettünk reggelit, ám csak a déli parton található Karbuni néptelen kikötőjében fogyasztottuk el. Már reggel fél 9-kor fantasztikus meleg idő volt itt. Tegnap az északi fekvés miatt sokat haladtunk árnyékban, néha hűvös volt a szél, itt viszont igazi nyárias idő fogadott. Csabival meg is mártóztunk egyet a kristálytiszta tengerben, amíg a sátrak és a hálózsákok száradtak a napon.
Rövid földutas szakasz után Prizbától ismét aszfalton kanyarogtunk tovább, ám Brna után elhagyta az út az egyre meredekebbé váló partvidéket, így Brna után betekintést nyerhettünk Korčula belsőbb völgyeibe is. A védett, déli tájolású belső síkságokon szőlőültetvények sorakoztak. Čara falucska után még visszatért az út a déli partvidékre, ám nagy magasságban, 200 méterrel a tenger szintje felett kanyargott a panorámaút.
A koradélutáni órákban értünk vissza Korčula városába. Ebéd, rövid városnézés és részemről egy könnyű, de gyors futás volt a program, majd átkompoztunk Orebicbe, s megkezdtük az esti felkapaszkodást a Sveti Ilija csúcs ösvényének kezdetéhez.
Viganjban fürödtünk még egy utolsót a tengerben, majd eleinte aszfalton, végül földúton, már teljes sötétségben értük el mai táborhelyünket nagyjából 360 méteres tengerszint feletti magasságban.
4. nap - 2024.10.29.
DST 75,51 km (1016m D+)
TM 4:29:03
Én már napfelkelte előtt talpon voltam, ugyanis egy "seatosummit" futást terveztem a 961 méter magas csúcsra. Lekocogtam Viganjba, innen kezdtem meg a felkapaszkodást a napfelkelte fényeiben. Mind Korcula-szigetén, mind pedig a Peljesac-félszigeten rendszeresen a disznót ábrázoló vadveszélyre figyelmeztető táblák, ám vaddisznót a mai napig még egyet sem láttunk. Ma reggel azonban egy hatalmas állat tört elő a földutat szegélyező bokrokból, elég rendesen megijedtünk egymástól. A srácok jó negyven perccel később indultak a táborhelytől 5 kilométerre található csúcs irányába. Nagyjából 6-700 méter között értem utol őket, de két eltévedés után nem sokkal előttük értem fel a csúcsra. Fent a csúcskereszt mellett renggeliztünk, szívtuk magunkba a napfényt és élveztük a panorámát.
A délelőtt java már eltelt, mire visszagyalogoltunk és legurultunk Orebicbe, de annyira jó volt az idő, hogy természetesen nem maradhatott ki a fürdés. "Inkább megyünk egy-két órát sötétben" - mondták a fiúk és igazuk volt. Szinte nyárias meleg fogadott minket a hosszú, néptelen strandon 26 fokkal, kellemesen enyhe széllel. Beúsztunk egy közeli kis sziklaszigethez, onnan ugráltunk, a fiúk pedig hosszasan búvárkodtak még. Már majdnem delet ütött az óra, s bringáink kilométeróráján még csak szerény 16 km éktelenkedett, így nem halogathattuk tovább az indulást.
Ráadásul egy jó négyszázas dobbal kezdtük a szakaszt, azzal, amin idefelé legurultunk. A hűvös belső vidékről egy 400 méteres alagúton keresztül tértünk vissza a napsütötte déli partra. Pelješac déli partvidéke egészen elragadó volt népelen és forgalmatlan panorámaútjaival, s a kopár hegyekre felszaladó szőlőültetvényeivel.
"Ha sziget lenne, valószínű ez lenne az egyik kedvenc horvát szigetem" - jegyeztem meg. Bár jobban belegondolva mindegyik szigetben más-és más fogott meg, s minden szigeten vannak kedvenc részeim, útvonalaim, ahová bármikor szívesen visszatérnék. Most már Pelješac déli útvonala is közéjük tartozik, valószínű, hogy ide még mindenképp visszatérek majd, de kizárólag valamelyik őszi vagy tavaszi holtszezonban, mikor a legnyugodtabb arculatát mutatja ez a mediterrán vidék.
Délután háromig űztük-hajtottuk a gépeket a dombos partvidéken, ideje volt már egy kiadós étkezésnek. Žuljana kavicsos strandjánál tepedtünk le egy padra. Hívogatott a kristálytiszta, üdítő víz, így evés után a csobbanás sem maradhatott ki. Az út innen már elbúcsúzott a déli partvidéktől, megnyúltak árnyékaink jelezvén, hogy ez a nap is hamarosan végetér. Nekünk azonban még 25 km hátra volt Ston városáig, melyet már teljes sötétségben sikerült elérnünk. A városnak fölé hatalmas várfalak kúsznak fel a meredek hegyoldalba, kicsit olyan mint a Kínai Nagy Fal, csak kicsiben. Bevásároltunk, s még egy rövid sétára futotta a város kopottas, de mégis bájos hangulatot árasztó, kivilágított utcácskáin, majd a hegy túloldalán egy kavicsos bringaút mentén találtunk éjszakai szálláshelyet.
5. nap - 2024.10.30.
DST 119,6 km (703 m D+)
TM 7:03:41
Túránk utolsó napján korán keltünk, hisz tudtuk ez lesz az ötnapos kaland legosszabb napja. Mostar városáig több, mint száz kilométer várt ránk, s még este egy rövid városnézést is terveztünk Szarajevóban. No és persze még haza is kell majd vezetni Budapestre.
Gyorsan elhagytuk a Pelješac-félszigetet, s már a szárazföld felől csodáltuk meg a ston-i erődrendszert a felkelő nap fényében.
Egy hosszú kaptató után Neum városa következett. Finom bosnyák péksütiket ettünk reggelire, s Csabival még egy gyors utolsó fürdést is bevállaltunk, bár még hűvös volt a reggel. Visszatérve Horvátországba egy meredek kaptatóval búcsúztunk az Adriai-tengertől.
A túloldalt már egy belső mocsárvidék fogadott a Kuti-tóval és a Neretva-folyó kiszélesedő torkolatával.
Több kis falun áthaladva Metković városánál értük el magát a folyót és a bosnyák határt. Boszniában gyorsan letértünk a főútról, s a Neretva jobb partján a vasútvonallal párhuzamosan futó kerékpárúton haladtunk tovább északi irányba. Čapljina városban vettünk ebédet, innen már szinte megállás nélkül haladtunk a jó vonalvezetésű és kifejezetten jó minőségű kerékpárúton, mely egészen Mostarig vitt minket.
A délutáni nyüzgés összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint öt napja, mikor a reggeli órákban hagytuk magunk mögött a várost. Megcsodáltuk mégegyszer az óvárost és az Öreg hidat. Az autó porosan, de érintetlenül várt minket a parkolóban, feldobtuk a bringákat és meg sem álltunk Szarajevóig.
Egy hűvös tekerésre és egy jó kajálásra még maradt időnk a fővárosban, s csak az esti órákban indultunk tovább. Hajnali 3 után érkeztünk meg Budapestre.
Dalmácia déli vidéke ismét hozta a holtszezonban szokásos arculatát. A tenger október végén még fürdésre alkalmas, s bár a napsütötte órák jóval kevesebbek, mint nyáron, délelött 10 és délután 3 óra között szinte nyárias körülmények között tekerhettünk. Éjszaka sem volt hideg. Szerintem hamarosan visszatérünk majd egy hasonló túra keretében a horvát partvidékre, vagy szigetek egyikére.
Fényképalbum
