Olaszország mindig tud újat mutatni. Többször tekertem keresztül-kasul az országon, de még mindig meg tud lepni néhány újdonsággal. Idén sem volt másképp. A háromhetes kenyai túra után csatlakoztam Petihez, Csabihoz és Diához, hogy együtt fedezzük fel újra magunknak ezt a sokszínű országot a Vezúvtól az Appennineken keresztül egészen az Alpokig.
 |
 |
 |
2024 nyarán távoli, számomra eddig teljesen ismeretlen vidére vitt az utam. Tizenöt évvel ezzelőtt súlyos tapasztalatokkal, de örök élményekkel tértünk haza Afrikából. A marokkói túrán anno többször is megérezhettük korlátainkat, de az ott szerzett élmények ígyis hosszú éveken át kísérték pályafutásomat. Most jóval tapasztaltabban, ám teljesen egyedül voltam kénytelen belenézni Afrika fekete arcába. Az Egyenlítő vidékén egy teljesen új, s eddig ismeretlen világ fogadott, s tudtam, hogy minden eddig megszerzett rutinomra és kitartásomra szükség lesz a túra teljesítéséhez.
 |
A 2024-es év ismét egy ultratávú kihívást hozott. A Magyarország Hegyei Kihívás lényege végigtekerni hazánkon úgy, hogy közben az összes hétszáz méternél magasabb hegy csúcsát érintsük. A túra hosszából és jellegéből adódóan csak a háromnapos pünkösdhétvége jöhetett szóba. Végül 68 óra és 40 perc alatt sikerült teljesíteni a 822 kilométeres és nagyjából 10 ezer méter pozitív szintemelkedést tartalmazó útvonalat.
A 2010-es években többször láttuk Jordániát, de még csak távolról, a szomszédos Izraelből átpillantva. Láttuk kopár hegyeit a Holt-tenger partvidékéről, de még nem tapasztalhattuk, hogy a felettük elterülő Jordán-fennsík milyen csodákat rejt. Láttuk Akaba mecseteinek tornyait és hatalmas zászlórúdját Eilat vörös-tengeri üdülővárosából, de fogalmunk sem volt róla, milyen az élet körülöttük. Idén eljött az ideje, hogy végre felfedezhessük magunknak ezt az országot is.
 |
Régi nagy álmom volt Tenerife, a "legmagasabb" spanyol sziget. Már akkor kinéztem magamnak, amikor 2011-ben a szomszédos Gran Canarián kalandoztunk négy napot. Idén végre ide is sikerült olcsóbb repjegyet találni, s ha egyedül is, de belevágtam a nagy kalandba.
 |
Amerika az emberiség egyetemes nagy álmának része. S ezt elsősorban az Amerikai Egyesült Államok testesíti meg. A kontinens nagyságú ország a maga végtelen változatosságával az első ízben idelátogató utazó számára kihívást, az egész életüket itt élők számára pedig izgalmas lét állandó forrását jelenti. Az amerikaiak a teremtés elkényeztetett gyerekei. Megannyi gyönyörű táj, a természet gazdag változatossága jutott nekik. Égbe nyúló hatalmas hegységek, végtelen puszták, mély és sötét völgykanyonok és tengernyi tavak birodalma ez, melyek méretükkel és színpompájukkal egyaránt lenyűgöznek. De az amerikai stílusú civilizációtól, annak ujjongó életigenlésétől nem lehet túl sokáig függetlenedni. Minden nagy város a találkozás új meg új kalandját kínálja.
 |
A tavalyi jól sikerült norvég családi túránk után Peti úgy döntött, hogy kipróbálná magát egy hosszabb, nehezebb útvonalon. Választásunk végül a Balkán-félsziget nyugati részén található Albániára és Montenegróra esett. Hosszú, forró kalandokkal teli 10 nap volt tengerparti és hegyi szakaszokkal teletűzdelve.
 |
 |
 |
 |
Őszi szünetben idén sem maradhatott ki a bringázás Petivel és Csabival. A jól sikerült tavaszi horvát bringatúránk után most az Isztria-félszigetet céloztuk meg. Sajnos az időjárás a túra végére elromlott, így végül három napra rövidítettük az eredetileg négy naposra tervezett kört.
|
Pünkösdhétvégén négy napos útra indultunk Petivel és Csabival. Norvégia fagyos hágói után most a horvát szigetek egyik legkopárabb képviseőjét: Pag-ot és a fölé magasodó Velebit-hegységet vettük célba.
|
Kristóf barátunk egyetemi tanulmányait 2023 tavaszán a spanyolországi Valenciában töltötte. Kaptunk tőle egy meghívást a tavaszi szünetre, s ha már így alakult, a bringáinkat sem hagyhattuk otthon.
|
Újratervezés és alkalmazkodás. Ez a két szó jellemezte a legutóbbi éveket. És mondjuk ki, 2022 is feladta a leckét: utolsó pillanatos tervezés, egyezkedés ki-hova szeretne (vagy nem szeretne) menni és menetrendek. De a legfontosabb célkitűzésünk volt, hogy bárhova is kerülünk, hozzuk ki belőle a legjobbat. Így szinte „miért ne, úgyis jó lesz” alapon választottuk ki az olasz főváros és a szicíliai Catania városa közötti útvonalat. Egy kis előzetes: a célkitűzés teljesítése sikeres volt!
|
 |
2022 nyarára három év után újra látogatható lett Norvégia. Fiaimmal az elmúlt években egyre hosszabb és nehezebb túrákat vállaltunk be, így idén eljött az ideje a szintlépésnek, az első teljesen önálló kéthetes kerékpártúrának. Peti és Csabi kalandjai következnek a Skandináv-félszigetről.
 |
2022 áprilisában ismét hívott az Adria, ezúttal Dalmáciában terveztünk egy 5 napos bringatúrát. Hvar és Brač szigetén kívül Makarska és Split környékét jártuk be. A fiúk szerencsére átmentették jó formájukat tavaszra, így ismét sikerült egy jó kis hegyes-kalandos útvonalat összeállítani nekik.
 |
2021 októberében egy négynapos családi túrát terveztünk az általam már sokszor bejárt és ismert útvonalra a Kvarner-öböl két legnagyobb szigetére, Cresre és Krkre. Idén először már a fiúkat is magunkkal vihettük, mert nyáron az Alpok-Adria túrán bizonyították a rátermettségüket. A rövid nappalok miatt nem terveztünk túl hosszú távokat, hogy maradjon idő a strandolásra és a játékra is.
|
2022 májusában északra vettük az irányt. Célunk az volt, hogy egy hétvége, azaz két nap alatt megkerüljük a világ legkisebb területű magashegységét, a Magas-Tátra vonulatait. Jó szokásunkhoz híven a kiadós elázás idén sem maradhatott ki, de így legalább egy új országot is kipipálhattunk.
 |
 |
2021 augusztusában került sor első többnapos - kísérőautó és minden külső segítség nélküli - kerékpártúránkra fiaimmal Petivel és Csabival. Természetesen ezt a túrát több kisebb hazai és külföldi túra előzte meg. Autóval utaztunk Karintiába, Villach városába, innen indult a túra az Alpok kétezres csúcsaitól az Adriai-tengerig oda-vissza. A Predel-hágón léptünk át Szlovéniába, odafelé a Soca-völgyében haladtunk,visszafelé pedig "klasszikus" Alpok-Adria kerékpárúton.
|
|
 |
2021 júliusában egy régi nagy kedvenc új köntösben. Még nagyon régen, 2006-ban Andorránál kereszteztük a Pireneusokat, most idén nekivágtunk hosszában is a Földközi-tengertől, az Antlanti-óceánig. Spanyolország, Andorra, Franciaország - mindenhol csodás magashegyi útvonalak, igazi kihívást jelentő hágók és csodálatos természeti környezet várt minket.
|
 |
 |
2021 tavasza sem a biztos tervezésről szól. Norvégia továbbra sem fogadott látogatókat, így olyan célpontokat kerestünk, ahová a járvány ellenére viszonylag biztosan el lehet utazni. Egyetlen előny az volt a világjárványban, hogy a bizonytalanság alacsonyan tarotta a repjegyárakat. Így egy régóta dédelgetett célpont végre napirendre kerülehetett. Leporoltuk a régi terveket, kissé újragondoltuk az utat, s nekivágtunk Izlandnak.
 |
2021 nyarán az volt a cél, hogy megdöntsem a 24 órás egyéni csúcsomat. Szeged városából indultam Budapesten át Pozsonyba, s a végére 476,7 km-t sikerült összeszorgoskodnom.
|
 |
Legalább 10 éve terveztük Korzikát, de valami mindig közbeszólt. Nyári túrának túl rövid, tavaszinak túl hosszú. Megközelítése sem egyszerű, s sokak szerint nagyon drága sziget. Idén Diával kettesben elindultunk, hogy rácáfoljunk minden korábbi hiedelemre. Megérte! Korzikát nehéz szavakkal illetni. Korzikát látni kell!
 |
 |
2020 tavaszán a világon végigsöprő koronavírus-járvány miatt teljes bizonytalanság volt a nyarat illetően. Alizzal Észak-Norvégiába készültünk, de az ország határai június elejéig nem nyíltak meg, így röpke két hét alatt át kellett terveznünk az egész utat. Így született meg a következő történet:
 |
 |
|
 |
 |
2019 ismét nagy tervekkel és lehetőségekkel kecsegtetett. Hosszú tervezgetés, álmodozás után meghoztuk a döntést: idén átkelünk kerékpárjainkkal Tien San és a Pamír hegyláncain. Egy igazi magashegyi túrát álmondtam meg három-négyezres hágókkal Kirgizisztán és Tádzsikisztán fantasztikus tájain!
 |
 |
 |
A tavalyi "Kéktúrám" után 2019 nyarán igyekeztem még feljebb tornászni azt a bizonyos lécet! A tőlem telhető legrövidebbidő alatt eltekertem Magyarország legnyugatibb pontjától a legkeletibb csücskébe. Az emberpróbáló 662,65 km-es utat 42 óra 38 perc alatt teljesítettem.
A horvát tengerpart egyszerűen megunhatatlan. Már számtalan gyalog- és kerékpártúrát szerveztem az Isztria-félszigettől, a Kvarner öböl szigetvilágán át egészen Zadarig. Sőt egyszer - Montengegróból hazafelé - az egész tengerparton végigtekertünk. Idén tavasszal a Velebit-hegység volt a célpont. Közép-Ázsiára készülve olyan felkészítő túrát terveztem, ahol könnyedén teljesíthető napi 2000 méter szint, s az időjárás már lehetővé teszi a nagyobb magasságokban történő bringázást is. A Velebitben minden adott volt: tekertünk csodálatos panorámával rendelkező szerpentineken, és kavicsos, sőt havas terepen a hegység eldugott, medve-járta fenyveseiben egyaránt.
2018 őszén öcsémmel neveztünk a Larnaka Maratonra. Odaúti repülőjáratunkat törölték, így két nappal korábban kellett kiutaznunk. Úgy gondoltuk, hogy ha már így alakult a fennmaradó szabadnapokat kerékpározással töltjük ki. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy egy milyen jó ötlet lesz. Csapatunkhoz csatlakozott az első félmaratonjára készülő Aliz is, így hármasban vágtunk neki a 4 napos, 306 km-es útvonalnak.
Öt év után visszatértünk a "németek birtokában" lévő spanyol szigetre, a csodálatos Mallorcára. Az élet nem sokat változott itt azóta. A szigetet a tavaszi hónapokban szinte ellepik az Észak-Európából, főleg Németországból érkező országúti kerékpárosok. Csomagos túrakerékpárossal persze nem nagyon találkoztunk, s olyannal, aki leereszkedett volna, majd újra felhajtott a Sa Calobrához vezető 750 m szintkülönbségű, 10 km-es bámulatos útszakaszon, eggyel sem. Diával igazi edzőtúrát mentünk, jócskán megfejeltük a 2012-ben megtett körünket, s a sziget északi részén 3 napon át 2000 méter szintkülönbség felett tekertünk.
2018 nyarán ismét elhagytuk a megszokott, biztonságos Közép-Európánkat, s kontinensünk legkeletibb részére látogattunk. Célunk, hogy a Kaukázus országait, Grúziát, Örményországot és Azerbajdzsánt felfedezzük. Kerékpáros szemmel egy nehéz, embert próbáló útvonalat terveztünk: aszfaltburkolat nélküli kétezres hágókon, kopár hegységek közt, vagy perzselő kősivatagban haladt utunk, de az út viszontagságai mellett igyekeztünk az országok szépségét is felfedezni, kultúráját befogadni.
 |
 |
 |
2018 nyarán egy eddig soha nem tapasztalt vállalkozást vittem véghez. A tőlem telhető legrövidebbidő alatt eltekertem az Országos Kéktúra egyik végpontjáról a másikig. Az emberpróbáló 569 km-es utat 32 óra 13 perc alatt teljesítettem.
2017-ben az őszi szünetben Bimbó Laci régi túratársunk meghívott magához Bovecbe, ahol már három szezont húzott le vadvízi túravezetőként. Kipróbáltuk a raftintgot és a kanyoningot, majd október utolsó napján megmásztuk a Mangart 2679 méteres csúcsát. A csapat egyik felének elfogyott a szabija, ők visszatértek Magyarországra, mi hárman pedig megtoldottuk a programot egy rövidke három napos bringatúrával. Az eddigi gyakorlattól eltérően nem a Kvarner-öböl, vagy a Velebit volt a célpont, hanem a Trieszti-öblöt és az Isztria félsziget nyugati, szlovén városait és dombjait vettük célba.
|
|
|
Ukrajna, az utolsó szomszédos országunk, ahová még nem szerveztem kerékpártúrát. Ez volt a fő motivációja a túrának, melyet öcsémmel, Puskás Mártonnal kettesben tekertünk le 2017 augusztusában.
 |
 |
|
2017 nyarára ismét meleg, mediterrán túrát terveztünk. Célunk a Jón-tenger 4 görög szigetének, Zakintosznak, Kefalóniának, Ithakának és Lefkadanak a megismerése. Ezután Albániát átszelve jutottunk el Macedóniába, melynek a legmagasabb pontjára is feltúráztunk.
|
|
 |
 |
 |
2016 őszén öcsémmel, Puskás Mártonnal indultunk a Ljubljana Félmaratonon. Levezetesként három napot töltöttünk el a Kvarner-öböl szigetein, Cres-en és Lošinj-on. Feleségem, Kustán Klaudia is elkísért minket.
2016 nyarán ismét komoly expedíciót terveztünk. Japán nevének puszta említése is ellentmondásos képzetek egész sorát idézi fel az emberben. Ősi szentélyek és hatalmas felhőkarcolók, kocka alakú autók és áramvonalas, villámgyors vonatok, kimonós gésák és öltönyös üzletemberek, nádtetős falvak és vibráló, neonfényben úszó városi dzsungelek. Hagyomány és modernitás furcsa egyvelege ez az ország, de éppen ettől felejthetetlen élmény. 35 nap és 3369 km élményei.
 |
 |
2016 tavaszán feleségemmel és két ifjú titánnal indultunk el a márciusi hűvösből a Liguri-tenger csodálatos partvidékére, melynek bejárása már régóta a bakancslistámon volt. Nehezítésként az Appenninek tengerrel ellentétes oldaláról indultunk, így kétszer is át kellett kapaszkodtunk a hegység havas hágóin. A tenger partján viszont kellemes idő és csodálatos városok fogadtak minket. Levezetésként pedig egy nap alatt körbetekertük a Garda-tavat.
Még 2007-ben az északi sarkkörön túli nászútunk után elterveztük, hogy visszatérünk erre az egyedülálló vidékre, hiszen annyi csoda maradt még, amire nem volt időnk akkor. Valójában ezt az utat folytattuk dél felé, Tromsø városából végig a Lofot-szigeteken, az RV17-es óceánparti úton, majd Dél-Norvégia hegyes vidékein át a fővárosig, Oslo-ig. A három hetes út során Norvégia újabb és újabb arca tárult fel elénk, megismerkedtünk a csodálatos hegyekkel, gleccserekkel, ugyanakkor nem egyszer ízelítőt kaptunk a komor, barátságtalan, esős arcából is.
2015 tavaszán kalandvágyunk újabb - számunkra eddig ismeretlen - országba vitt. Izrael változatossága már az első naptól lenyűgözött. Tel Avivból, a Földközi-tenger partjáról az óramutató járásával megegyező irányban haladtunk eleinte virágillatú, mediterrán vidékeken, majd leereszkedtünk a Genezáret-tó zöldellő partjára, s innen már meg sem álltunk a Júdeai-sivatag legmélyebb pontján található Holt-tenger varázslatos vidékéig. Gazdagság és nyomor, nyüzsgő nagyvárosok és végtelen sivatagok: szinte minden megtalálható ebben a kicsiny országban.
2014 októberében indultam a Podgorica Maratonon. Mivel a verseny pont az őszi szünet elejére esett, így úgy döntöttünk, hogy utána nem autóval, hanem kerékpárral jövünk haza, mégpedig az Adriai-tenger partvidékén. Azért négy nap alatt nem sikerült hazaérni, de Záráig így is eljutottunk.
|
|
 |
Egy nagy szelet, ami még kimaradt Európából. Franciaország észak-déli irányú átszelése, az El-Camino spanyol szakasza és Észak-Portugália. Nagy csapattal Nyugat-Európa útjain!
 |
|
|
 |
Amerika az emberiség egyetemes nagy álmának része. S ezt elsősorban az Amerikai Egyesült Államok testesíti meg. A kontinens nagyságú ország a maga végtelen változatosságával az első ízben idelátogató utazó számára kihívást, az egész életüket itt élők számára pedig izgalmas lét állandó forrását jelenti. Az amerikaiak a teremtés elkényeztetett gyerekei. Megannyi gyönyörű táj, a természet gazdag változatossága jutott nekik. Égbe nyúló hatalmas hegységek, végtelen puszták, mély és sötét völgykanyonok és tengernyi tavak birodalma ez, melyek méretükkel és színpompájukkal egyaránt lenyűgöznek. De az amerikai stílusú civilizációtól, annak ujjongó életigenlésétől nem lehet túl sokáig függetlenedni. Minden nagy város a találkozás új meg új kalandját kínálja.
|
 |
2012 októberében Tízfős csapat gyülekezett az idei év miden bizonnyal utolsó nagyobb lélegzetű kerékpártúrájára egy álmos, ködös későőszi estén, Vasváron. Egy hosszú, nehéz éjszaka után kellemes meleg napsütés köszöntött minket jó 400 kilométerrel odébb az Isztria-félszigeten Opatija üdülőváros környékén. Kerékpárra pattantunk, s nekiláttunk 4 napos túránk teljesítésének.
A Déli-Kárpátok kétezres vonulata már régóta birizgálja a fantáziámat. Ám mivel az ország nyugati felén nőttem fel, ha nagy hegyeket akartam látni, reflexből nyugatra tekingettem. Pedig a kétezres hágók kedvelői itt Közép-Európában nemcsak az Alpokban, hanem tőlünk keletre is találnak fogukra való útvonalakat. A méltán híres Transzfogarasi hágóút mellett pár éve új aszfaltburkolatot kapott egy nálunk kevésbé ismert, de még ennél is magasabb útvonal: a Transalpina. Hát mire várunk? Nézzük meg őket közelebbről!
2012 nyarán ismét Európa elhagyására készültünk. Tavalyi csapatunk nagyrésze "jól lakott" a nagyszerűen sikerült itáliai túrával, így idén egy könnyű, magyarországi kört vállaltak csak, mi hárman pedig tovább álmondtuk: egyre merészebbeket. Így esett a döntés Ázsiára, azon belül Törökország keresztültekerésére. Utunk során nem a könnyen, megközelíthető, népszerű desztinációkat vettük célba, hanem az ország középső, vad vidékén túráztunk. Nagyon jó döntés volt!
 |
 |
Idén a szokásosnál kissé nehezebben szerveződött össze a túra, de a lényeg, hogy elindultunk. Bence cseh barátnőjével Martinával Budapestről utazott le vonattal még szombat délután, Tomi, Szita Laci, Zsuzska, Leskó Pisti és Jani Vasvárról érkeztek autóval Nagycenkre, én pedig Csornáról tekertem bringával a Fertő-tó irányába vasárnap hajnalban. Végül a szokásosnál kicsit később a fertőmeggyesi határnál állt össsze a 8 fős tókerülő csapat.
|
|
2012 tavaszán ismét melegbe vágytunk. Célunk ezúttal a Baleár-szigetcsoport legnagyobbja, Mallorca volt, ahol egy 6 napos, 465 km-es túrát tettünk kölcsönkerékpárokkal Nagy Tomival és Horváth Krisztivel.
Olaszország Európa talán legsokoldalúbb országa. Teljesen más képet kap az utazó a Dolomitok magasba törő csúcsai közt barangolva, a Pó-síkság végtelen egyeneseit járva, az Adriai-tenger homokos, vagy a Tirrén-tenger gyakran sziklás partvidékén utazva. 2004-ben Diával már egyszer vállalkoztunk az ország meghódítására, akkor Magyarországról indulva Velencén, Bolognán, Firenzén, Sienán és Rómán áthaladva egészen a Nápoly alatt lévő Capri-szigetéig jutottunk. 2011-ben ettől teljesen eltérő útvonalon, az Appenninek-hegyvonulatát követve tekertünk le Nápolyig, onnan pedig a Tirrén-tenger partján Szicíliáig. 9 napot töltöttünkel a Földközi-tenger legnagyobb szigetén, majd még plusz két napot Máltán. Fizikailag egy kifejezetten nehéz, ugyanakkor szemet gyönyörködtető kerékpártúra leírása következik.
|
|
|
|
 |
2011 márciusára sikerült nagyon olcsó jegyeket szereznünk a Kanári-szigetekre. S ha már így alakult természetesen a bringázás sem maradhatott ki. Bérelt bringákkal indultunk neki a sziget körbekerekezésének. Kaptunk hideget-meleget egyaránt!
Lelkes csapat gyűlt körém 2010 nyarára tervezett egyhónapos, több mint 3000 kilométeres kerékpártúrára, melynek célja, hogy szülőhelyemről, Szombathelyről végig kerékpáron hódítsuk meg Európa legdélebbi pontját, mely a görögországi Krétától délre található Gavdosz-szigetén található. Sajnos a görög válság meghiúsította tervünket, de Krétát így is elértük és végigtekerhettünk csodálatos déli partvidékén. A hazaút során pedig még a Svájci-Alpokban is kerekeztünk egy keveset. Így összesen 3300 km-t tettünk meg 33 nap alatt.
|
|
|
|
|
|
|
 |
A 2009-es túrákban egyébként is bővelkedő évet a horvátországi Velebit-hegység lábánál zártuk. Bejártuk Pag-szigetet és Zára (Zadar) környékét is, s természetesen a hágómászás sem maradt ki.
2009 nyarára újabb "őrültséget" sikerült megálmodnunk. A tavalyi rideg északi vidékeken megedződött csapatunk melegebb vidékre vágyott és új kihívásokat keresett magának. Így került képbe az eddig ismeretlen Portugália és Andalúzia varázslatos, hegyes vidéke és tengerpartjai. De ha már kontinensünk legdélibb vidékére vetődtünk, túl nagy volt a csábítás, s az ismeretlen vonzása, így bő egy hetet Marokkó félsivatagos és hegyes tájain kalandoztunk. Ez aztán kaland volt a javából!
|
|
 |
 |
Egy időben szinte minden évben terveztem Fertő-tó körüli kerékpártúrát. Ez az év nagyon jól sikerült, összesen 23 fő részvételével zajlott a 2 napos túra.
A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:
Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.
Köszönjük látogatásod!
