2026 nyarára ismét egy nagy közös kalandot terveztem a fiúkkal, ezúttal azonban nem dél, hanem a „hűvös észak” felé vettük az irányt. Magyarországról indulva egészen Észak-Norvégiáig tekertünk, majd a fjordok és szigetek világát magunk mögött hagyva Svédország, Finnország és a balti államok következtek. A terv egyszerűnek tűnt: 31 nap, négy kerékpár, hat ország és közel 3300 kilométer. A valóság természetesen ennél jóval többet tartogatott. A nyári meleg helyett hideg, szél és eső fogadott bennünket, az utak pedig sokszor órákra eltűntek a végtelen vadonban. Kompokkal szeltünk át tengerszorosokat, kilométeres alagutakon tekertünk keresztül, rénszarvasokkal osztoztunk az úton, és ahol csak lehetett, letettük a bringákat, hogy gyalogosan is felfedezzük a norvég hegyek és tundrák világát. A Tromsdaltinden és a Møysalen csúcsai mellett persze a valódi kihívást sokszor maga az út jelentette: a hideg folyókban való fürdés, a végtelennek tűnő szembeszél, az egyszerű tábori vacsorák és az egymást követő hosszú napok a nyeregben. Miközben a fiúk napról napra egyre inkább elengedték az otthon megszokott kényelmét, mi pedig egyre messzebb kerültünk mindentől, amit ismerünk, lassan megérkeztünk egy egészen más világba. Egy olyan világba, ahol nyáron sem biztos, hogy meleg van, éjszaka sem sötétedik be, és néha hosszú órákon keresztül úgy tekerhetsz, mintha rajtad kívül nem is élne senki ezen a vidéken. Hogy mit adott nekünk ez a 31 nap, és milyen kalandokat tartogatott az út Magyarországtól egészen a sarkkörön túlra és vissza? Hamarosan kiderül.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
