Két keréken. Négy kontinensen. Önmagunk felé.

Van, amikor az ember nem tudja pontosan, hová tart.
Csak azt, hogy mennie kell.

Az itt bemutatott könyvek nem pusztán kerékpártúrákról szólnak. Ezek történetek útról, kitartásról, csendről, küzdelemről és felismerésekről – különböző kontinenseken, különböző élethelyzetekben, de mindig ugyanazzal a kérdéssel:

mi az, ami igazán számít?

Bővebben: Könyvek útjainkról és önmagunkról

Amikor az oxigén elfogy, és csak az ösztön marad

Van egy magasság, ahol a tervezés értelmét veszti.
Ahol a rutin eltűnik.
És ahol már nem a térkép, hanem az ösztön vezet.

A Pamir Highway – két keréken 4000 méter felett három magyar túrabringás története a világ egyik legkíméletlenebb útvonalán. Egy olyan vidéken, ahol négyezer méter felett az oxigén luxuscikk, az aszfalt csak emlék, és minden pedálfordulat valódi döntés.

Ez a könyv a Pamír-hegységen áthaladó M41-es főút mentén játszódik – azon az úton, amely a Selyemút egykori nyomvonalát követve ma a bringások és kalandvágyók egyik legnagyobb álma. Öt, 4000 méternél magasabb hágó, kősivatagok, hófödte csúcsok, nomád jurták és végtelen csend kísérik az utazást.

De ez nem technikai útmutató, és nem is rekordhajszolás.

Sokkal inkább egy belső küzdelem története: amikor a test már tiltakozik, a levegő elfogy, és minden egyes méterért meg kell dolgozni. Ahol az ember egyszerre érzi magát jelentéktelen porszemnek és mégis hatalmasnak – pusztán azért, mert nem adja fel.

Miről szól valójában

• Mit jelent kerékpárral haladni ott, ahol a természet egyáltalán nem emberre van szabva
• Hogyan válik a túlélésből megélés, a szenvedésből tapasztalat
• És miért érzi az ember négyezer méter felett, hogy pont ezért indult el

A könyv személyes hangon mesél a fáradtságról, a magasságról, a hidegről, az oxigénhiányról – és arról az egészen különleges, csendes háláról, amely csak az ilyen utak végén jelenik meg.

Egy mondat a könyv szívéből

„Négyezer méter felett az oxigén már luxuscikk. Itt minden átértékelődik.”

Könyvadatok

• Cím: Pamir Highway – két keréken 4000 méter felett
• Megjelenés éve: 2020
• Terjedelem: 150 oldal
• Helyszín: Pamir Highway, Tádzsikisztán, Kirgizisztán

Ez a könyv azoknak szól, akik tudják, hogy vannak utak, amelyek nem engednek alkudozást.
Csak haladást.

2026 februárjában megjelent a második kiadás

Ára: 3990 Ft

Részlet a könyvből:

„Таджикистан” – betűzöm a vasbeton oszlopra erősített rozsdás cirill karaktereket. „Tádzsikisztán!”. Stílusos találkozás egy új országgal így 4336 méterrel a tenger szintje felett. Miután felöltöztem és kellő mennyiségű oxigént ziháltam tüdőmbe, összeszedem magam és kimentem az oszlop szélárnyékából, hogy jobban szemügye vegyem hová is érkeztem. A Pamír hatezres csúcsai magasságában erőteljes felhőképződés indult, ezt tovább rontotta az egyre erősödő szél, de így is mesebeli látvány tárult elém. A rozsdabarna út egy kietlen, tágas világban folytatódott tovább. Növények már csak elvétve élnek ebben a magasságban, ezért a táj inkább egy sivatagra hasonlít, azzal a különbséggel, hogy itt nem a meleg lesz a legnagyobb ellenségem. S – bár nagyjából 8-10°C lehet – az elő-előbújó napsugár itt is rendesen megpiríthatja azon testrészeimet, melyet fedetlenül hagyok. Ilyen magasságban jóval ritkább a légkör, mely megszűri a Nap káros sugarait, ezt minden hegymászó tudja.

S mégis, ennek a barátságtalan, kietlen, abszolút nem emberre optimalizált világnak van valami egészen elképesztő varázsa. A csendnek, a nyugalomnak, mely ezekből a hegyóriásokból árad. A végtelennek tűnő térnek mely körülvesz, s a hálának, mely átjár. „Itt vagyok a Pamírban”. Köszönöm, hogy ezt is megélhettem!

Két világ határán, két keréken

Japán egyszerre ismerős és teljesen idegen.
Ősi szentélyek és üvegpaloták, neonfényes városok és ködbe burkolózó hegyek, csend és lüktetés – egymás mellett, mégis tökéletes egyensúlyban.

A Japán–Tajvan kerékpártúra egy 2016 nyarán megtett, 3369 kilométeres, 35 napos utazás története. Tokióból indulva, a világ legnagyobb urbanizált térségén áttekerve, majd elhagyva a zsúfolt partvidéket, a szigetország belső, vad hegyvidékei felé. Oda, ahol a turisták többsége már sosem jár – és ahol az „igazi Japán” kezdődik.

Ez a könyv nem csupán egy út krónikája.
Sokkal inkább találkozás egy olyan kultúrával, ahol a hagyomány és a modernitás nem ellentét, hanem egymást erősítő jelenlét.

Óceánparti szakaszok, dzsungellel benőtt hegyek, ködös hágók, a Fuji látványa, majd Tajvan különleges világa zárja ezt a keleti utazást. A kerékpár itt nemcsak közlekedési eszköz, hanem kulcs: hozzásegít ahhoz, hogy lassítsunk, figyeljünk, és valóban megértsük a körülöttünk lévő világot.

Miről szól valójában

• Mit jelent egyedül kerekezni a világ egyik legsűrűbben lakott országában
• Hogyan él együtt a természet és a technológia Japánban
• És miért ad a kerékpáros utazás egészen más perspektívát egy idegen kultúrára

A szerző több mint húsz év túrakerékpáros tapasztalatára építve nemcsak élményeket oszt meg, hanem gondolatokat, tanulságokat és egy letisztult, személyes látásmódot.

Könyvadatok

• Cím: Japán–Tajvan kerékpártúra
• Szerző: Puskás Zoltán
• Megjelenés éve: 2017
• Terjedelem: 118 oldal
• Országok: Japán, Tajvan
• Témák: óceán, hegyek, dzsungelek, Fuji, keleti kultúra

Ez a könyv azoknak szól, akik szeretnék megérteni,
hogyan fér meg egymás mellett múlt és jövő —
és mit ad ehhez a kerékpár lassú ritmusa.

Megjelent nyomtatott formában 2 kiadásban.

Jelenleg már csak elektronikus formátumban (pdf) érhető el.

INGYENESEN KÉRHETŐ!

Részlet a könyvből:

– Distance to Destination: 55 km – pillantottam rá az előttem lévő ülés háttámlájába épített kijelzőre. Befordultunk a célegyenesbe! A hatalmas Boeing fékszárnyait és orrsegédszárnyait már kiengedte, ezzel próbálta lefékezni a többszáz tonnás repülő tömeget az ideális 270 kilométer per órás leszállósebességre. A majdnem tizenegy órás repülőút kétszázötven elcsigázott utasa és tizenöt főnyi személyzete már feszülten várja, hogy a kerekek végre talajt érezzenek maguk alatt.

– Még mindig nem látni semmit – közlöm Diával, ahogy kipillantok az ablakon – pedig már háromezer méter alatt vagyunk!

Ezen sajnos nincs mit csodálkozni! Alig negyven perce tíz kilométer magasan belerepültünk a tejfehér ködbe, s azóta csak műszereink és remélhetőleg pilótáink tudják, hogy merre járunk. Japánt ennél jobban nem tudták volna elrejteni szemünk elől!

Tíz hónappal ezelőtt, mikor elhatároztuk, hogy ezen a nyáron meghódítjuk ezt a misztikus országot még olyan simának és egyértelműnek tűnt minden. Lenyűgöztek a virágzó cseresznyefák, a meghitt szentélyek, az ködbe burkolózó hegyek, dzsungelek. Ám tudtam, hogy mindenhol ott lesz a civilizáció nyoma: a hatalmas forgalom, az átláthatatlan méretű kaotikus nagyvárosok, megannyi idegen, s egy kerékpáros számára kellemetlen vidék. Ezért amennyire vártam, annyira tartottam is a túrától.

– „Japánért vagy rajong valaki, vagy ki nem állhatja, vagy nem érdekli semmilyen szinten.” – írta nekem egy régi, gyermekkori barátom az egyik nekem címzett üzenetében. Szepi (Virág Eszter) messze az első kategóriába tartozik. Tinédzserként volt szerencséje kiutazni egy cserkész világtalálkozóra, azóta teljesen új irányt vett élete: japán szakon végzett az ELTÉ-n, s jelenleg is magyar-japán tolmácsként dolgozik Esztergomban a Suzukinál. Sokszor eszembe jutott ez a mondat, ahogy hónapról-hónapra haladtam az út terveivel. Rengeteget olvastam, útikönyveket, szubjektív beszámolókat egyaránt az országról, de nem lettem rajongó, s az utálat sem lett úrrá rajtam. Pedig tényleg érdekelt!

– „Kellő tisztelettel, alázattal és nyitottsággal mindenkinek megadja Japán azt, amit remél tőle.” – szóltak hozzám Szepi gondolatai – „Nem az a lényeg mi van itt vagy máshol, és mi van ott, hanem, hogy Japán egy külön világ, nem hasonlítható semmihez, mert mindent, amit átvesznek máshonnan, a saját életvitelükhöz formálnak. Nem úgy büszkék, mint az amerikaiak, ők ezt tartják magától értetődőnek, de közben minden európai dologtól és embertől tátva marad a szájuk. (...) Szívjatok Magatokba, amit csak lehet Japánból!”.

Igen, ezért indultunk útnak. Ám hiába a sok-sok átlapozott oldal, hiába a személyes segítség. Még mindig úgy érzem, ennyire felkészületlenül még egy országba sem érkeztem meg. Vajon mi vár ránk ott lenn, a felhők alatt?

– Ezer méter, még mindig semmi – jelentem Diának. Kigyulladtak a gép szárnyain a leszállófények, ám ezek sem tudták áttörni a vastag felhőtakarót. Néhány kisebb légörvénytől eltekintve simán ereszkedtünk az ismeretlenbe. „A lényeg, hogy ne add át Magad a rossz érzésnek, csak az új dolgokra figyelj, a többi csak mellékzaj olyan, mint a kabócák éneke, hozzátartozik majd Japánhoz, utána már időd nem lesz erre figyelni.” – csengtek a fülemben Szepi kedves, bíztató szavai, de belül mégis elfogott az aggodalom. Július közepén este hétkor Japánban már teljes sötétség van, ők nem állítanak órát. Próbáltam valami támpontot keresni a földön, de tekintetem elvész a homályban. Próbáltam egyetlen apró pozitív jelzést kapni ettől a rejtelmes országtól, mely sok embert teljesen megbabonáz, ehelyett sűrű esőzóna került utunkba. A gép hatalmas szárnyain függönyként csaptak át a trópusi jellegű zivatar hullámai.

– Odakint ömlik az eső – Dia bosszús tekintettel fogadta a hírt. Gyermekeink születése óta ő már csak kéthetes utakat vállalt, s az utóbbi években nem volt szerencséje. Mindig neki jutottak a túrák hidegebb, esősebb kilométerei. Remélte, hogy ezúttal más lesz.

Átfutott az agyamon, hogy bő egy óra múlva mi is ott leszünk a sötétben, az esőben egy teljesen idegen földön, egy számunkra ismeretlen kultúrájú és szokásrendszerű emberekkel tömött vidéken, s próbálunk majd nyugodalmas helyet keresni. Ahol ki tudjuk pihenni a tízezer kilométernyi, 8 időzónát keresztülszelő utazást. Ahol újra súlya és következménye lesz minden apró döntésünknek és cselekedetünknek. Ahol magunk mögött kell hagyni több, mint háromezer kilométert ezen a fülledt, hegyes és kellemetlenül párás vidéken. Ahol meg kell ismerkednünk a helyi ételekkel és italokkal, hogy biztosítani tudjuk az ehhez szükséges energiamennyiséget. De a legfontosabb, hogy ezek tetejében  még jól is kell érezni magunkat. Hiszen mi másért is indultunk volna útnak?

„A lényeg, hogy ne add át magad a rossz érzésnek” – de nehéz ez most! Hátra kell hagyni minden megszokottat, a kényelmest. Hamarosan nyílik a gép ajtaja! A kaland ott kezdődik majd! De könnyű ezt mondani!

Ötszáz méteren végre kibukkantak alattunk a reptér jelzőfényei. Most már mindjárt ott leszünk! Most már el kell engednem minden rossz érzést. A tíz nappal ezelőtti bölcsességfog-műtétem sanyarú emlékét, a fájdalomtól átvirrasztott éjszakákat. Az otthoniak féltő aggodalmát. Minden bizonytalanságot, ami által gyengének tűnik az ember. Hiszen most már nincsen kiút. Így, vagy úgy végig kell csinálni az elejétől a végéig. Elsőre mindig felelőtlen őrültségnek tűnik egy ilyen utazás, ám jobban belegondolva általa juthatunk előrébb az életben. Közelebb céljainkhoz, közelebb önmagunkhoz. Általa érezzük igazán, mi is az az élet.

New Yorktól San Franciscóig –

7200 kilométer önmagunk felé

Vannak utak, amelyek nemcsak térképen hosszúak.
Hanem lélekben is.

A Kerékpárral keresztül Amerikán egy 64 napos, 7200 kilométeres kerékpáros átkelés története az Egyesült Államokon – az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. New York felhőkarcolóitól San Francisco ködös dombjaiig, sivatagokon, végtelen pusztákon és lüktető nagyvárosokon át.

Ez a könyv nem rekordkísérlet, és nem hősi eposz.
Sokkal inkább egy őszinte, gondolatgazdag útleírás arról, mit jelent hosszú heteken át úton lenni – fizikailag és lelkileg egyaránt.

Amerika egyszerre kegyetlen és lenyűgöző. Forró, monoton, kimerítő – és közben elképesztően sokszínű. A szerzők nem menekülnek a nehézségek elől: szembeszél, hőség, magány, kételyek kísérik az utat. De minden nap új kérdéseket és új felismeréseket hoz arról, miért indulunk el egyáltalán, és mit keresünk az úton.

Miről szól valójában

• A motivációról, ami vagy életben tart, vagy lassan kiég
• Arról, mi különbözteti meg a szenvedést az élménytől
• És hogy miért fontos megőrizni azt a „tüzet”, ami elindít bennünket

Ez a könyv nemcsak Amerikáról szól, hanem mindazokról, akik érezték már, hogy ki kell lépniük a megszokottból. Akik tudják, hogy az út nem menekülés – hanem lehetőség.

Egy gondolat a könyv lelkéből

„A világban mindenhol van szépség. A kérdés az, hogy van-e rá szemünk, hogy meglássuk?” 

Könyvadatok

• Cím: Kerékpárral keresztül Amerikán
• Szerzők: Kustán Klaudia, Puskás Zoltán
• Megjelenés éve: 2014
• Terjedelem: 334 oldal
• Útvonal: New York – San Francisco
• Táv / idő: 7200 km, 64 nap
• Témák: sivatagok, végtelen puszták, nagyvárosok, belső utazás

Ez a könyv azoknak szól, akik nem hősök akarnak lenni —
csak élni akarják az utat, mielőtt túl késő lenne.

 2026 februárjában megérkezett a harmadik kiadás

Ára: 5490 Ft

Részlet a könyvből:

Bővebben: Kerékpárral Keresztül Amerikán

Ahonnan minden elindult

Biciklizni könnyű.
Csak nem úgy, ahogy sokan elképzelik.

Az Egy bringás naplója Puskás Zoltán első könyve – egy személyes, őszinte történet arról, hogyan válik egy teljesen átlagos életet élő emberből világjáró túrakerékpáros. A kezdeti szárnypróbálgatásoktól egészen Európa 33 országának bejárásáig vezet az út, egyetlen eszközzel: a kerékpárral.

Ez a könyv nem csupán túranapló.
Egyszerre életrajzi vallomás, útinapló és útmutató azoknak, akik érzik magukban a kalandvágyat, de nem tudják, hogyan tegyék meg az első lépést.

A szerző tizenkét év alatt több mint 25 000 kilométert tett meg két keréken. Bejárta a fagyos Skandináv-félszigetet, a forró mediterrán országokat, Európa nagyvárosait és eljutott egészen Észak-Afrikáig. Megtapasztalta a szél erejét, a magányt, az emberek vendégszeretetét, a természet kiszámíthatatlanságát – és mindazt, amit autóból sosem lehet igazán megérteni.

Miről szól valójában

• Hogyan lehet szerény körülmények közül indulva világjáróvá válni
• Mit ad a kerékpár, amit semmilyen más utazási forma nem
• Hogyan válik a lelkesedésből kitartás, a bizonytalanságból tapasztalat

A könyv kendőzetlenül beszél sikerekről és kudarcokról, fizikai és lelki próbatételekről, miközben inspiráló iránytű mindazok számára, akik érzik, hogy többet szeretnének látni a világból – és önmagukból.

Könyvadatok

• Cím: Egy bringás naplója
• Szerző: Puskás Zoltán
• Megjelenés éve: 2011
• Terjedelem: 118 oldal
• Országok: Európa (33 ország), Marokkó

Ez a könyv azoknak szól, akik még csak gondolkodnak az elinduláson.
Mert minden nagy út egy első pedálfordulattal kezdődik.

Megjelent nyomtatott formában 2 kiadásban.

Jelenleg már csak elektronikus formátumban (pdf) érhető el.

INGYENESEN KÉRHETŐ!