Márvány-tenger körtúra 2025 őszén

2025 őszén a nemzeti ünnepet és a halottak napját összekötve szép hosszú őszi szünetre volt kilátás, így gondoltunk egy nagyon és a szokásos 4-5 napos horvátországi kiruccanások helyett egy ennél komolyabb körtúrát álmodtunk meg. Tudván, hogy október végén az időjárás a hegyekben már zord lehet, ismét egy tenger partvidékét néztük ki magunknak. Ebben az évben a Törökország területén található Márvány-tengerre esett a választásunk, mely igazi változatos útvonalat kínált. S egyúttal pótolhattuk a nyáron kimaradt Isztambul városlátogatást is.

Márvány-tenger kerékpáros körtúra

2025. október 23 - november 1.

Amit a túráról tudni érdemes

Az év utolsó nagyobb kerékpártúráját rendszerint az ilyenkor már kihalt, és nagyon változatos horvát-tengerpartokon szoktuk lebonyolítani. Idén ennél messzebb merészkedtünk. A nyári nagy túrán tekertünk Törökország földközi- és fekete-tengeri partvidékein is, s mindkétszer szóba került, micsoda nagy kihívás lenne egy ekkora tengert körbetekerni. Az Észak-Afrikában és Ukrajnában uralkodó viszonyok miatt erre mostanában nem is kínálkozhat igazi lehetőség, de a törökök harmadik kis tengere, a Márvány-tenger bő egy hét alatt körbetekerhető.

Az alig két Balaton felületű víztömeg a Dardanellák és a Boszporusz szorossal kapcsolódik az imént említett két nagy tengerhez, s egyúttal elválassza egymástól Törökország európai és ázsiai vidékeit. Partvidéke igen változatos, néha meglehetősen dombos, másutt hatalmas síkságok tagolják. A 280 km hosszú és nagyjából 80 km széles víztömeget két nagyobb szigetcsoport tagolja, illetve délről Bandirma városa mellett egy hatalmas félsziget is benyúlik. Általánosságban elmondható, hogy északi partvidéke lakottabb, délen csupán néhány helyi érdekeltségű kis üdülőfalu található. A partvidék egyes szakaszain csak földút vezet.

Az északi part közepét Iszambul világvárosa és ennek agglomerációi uralják, de több nagyobb város, köztük Rodostó és Gallipoli is ezen a partvidéken foglal helyet. Kétnapos utazás és egy szófiai városnézés után számunkra Rodostóból indult az egy hetes körtúra. Az óramutató járásával ellentétesen haladva az utolsó napokra terveztük Isztambul meglátogatását, ahol egy teljes napot városnézéssel töltöttük. Néhány kisebb esőtől eltekintve végig jó időnk volt, zömmel rövidben szeltük a kilométereket a napos, bár néhol igencsak szeles partvidéken.

A túra adatai:

Indulás: 2025.10.23
Érkezés: 2025.11.01
Időtartam: 7 nap a Márvány-tenger körül, 1 nap Szófiában, 1 nap Isztambulban és 1 nap Belgrádban. Összesen 10 nap.
Teljesített táv: 725,43 km
Szintemelkedés: 8335 m

Fényképalbum

A túra útvonala

SZÓFIA városnézés és gyalogtúra (futás) a Vitoshára

Rodostó (Tekirdağ) - Hoşköy - Şarköy - Kavakköy - Gallipoli (Gelibolu)

(komppal át a Dardanellákon)

Lapseki - Karaağaç - Biga - Denizkent - Misakça - Bandirma - Yenice - Kurşunlu - Ekmekçi - Eğerce - Kumyaka - Mudanya - Kurşunlu Cumhuriyet - Gemlik - Haydariye - Termal - Yalova (komppal át az északi partra: Yalova - Pendik)

Pendik - Kadiköy (kopmmal át a Boszporuszon)

ISZTAMBUL - Büyükçekmece - Marmara Ereğlisi - Rodostó (Tekirdağ)

BELGRÁD (városnézés)

Az útvonal térképen

a részletes, nagyítható térképhez kattints a képre

A túra résztvevői

Kustán Klaudia
Puskás Csaba
Puskás Péter
Puskás Zoltán

Túrabeszámoló

0. nap - 2025.10.23.

DST 20,4 km (198 m D+)

Tegnap délutáni indulással a korahajnali órákban érkeztünk meg Bulgáriába. Szófia előtt aludtunk néhány órát, majd - az autót városszéli körgyűrű mellett hagyva - bringával indultunk várost nézni. Igazi kellemes őszi idő volt, így különösen jó hangulatban tekertünk át a városszéli parkokon. Az ezerszínű lombok után már rögtön a belváros sétálóutcája köszöntött ránk. Megcsodáltunk a Nemzeti Kultúrpalotát és a Banja Basi mecsetet, ezután kanyarodtunk a város fő látványossága, az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház irányába. Néhány órás városi bringázás után ismét hatalmas parkokat keresztezve értünk vissza Vitosha lábához. Délutánra egészen más volt a program. A közvetlenül a főváros szomszédságában található hegy legmagasabb csúcsát szemeltem ki. Én a városhatártól futva, a többiek az utolsó autóval megközelíthető menedékház mellől, 1800 méterről vágtak neki a túrának. Ezernyolcszáz méterig hamisítatlan őszi erdő fogadott, a legszínesebb, legszebb arcát mutatva, majd megjelentek az örökzöldek és a hófoltok is. Kétezer méter felett alig 4 fokban vacogva küzdöttem fel magam a latyakos-havas terepen. Én értem fel elsőnek, így alul-felül rövidben nem voltam messze a kihűléstől. Gyors csúcsfotó után együtt sétáltunk vissza az autóhoz, majd leérve újból felszereltük a bringákat a járgányra és nekivágtunk a hátralévő 400 kilométernek Rodostóig.

1. nap - 2025.10.24.

DST: 89,8 km (1326 m D+)
TM: 5:59:01

Kellemesen enyhe, napos időben, de erős szembeszéllel kezdtük meg a túrát Rodostóból. Újabb 5-6 óra alvás után fáradtan indultunk neki a túrának. A városban rövid látogatást tettünk a Rákóczi Múzeumnál, de mivel egy nagy csoport várakozott a bejutásra, úgy döntöttünk, hogy majd a visszaérkezés napján fogunk bemenni. Néhány kilométer bemelegítés után meg is érkeztünk az első hegyi szakaszunkhoz. Azt már nyáron megtanultuk, hogy a törökök nem igazán bringásbarát mellékutakat építenek, nem volt ritka a 15-17%-os lejtő és emelkedő sem.

De elég jól elkaptuk a ritmust, s szépen pusztítottuk a kilométereket, az igencsak változatos terepviszonyok között kanyargó néptelen tengerparti mellékúton. Ebéd után aztán letért a partra az út, itt viszont sokkal jobban érvényesült a szembeszél. Küzdelmesen, alig 15-18 km/h tempóval haladva verekedtük át magunkat az apró tengerparti városokon, falvakon. Szépségben messze elmaradt ez a szakasz a horvát parti szakaszoktól, de így is volt egy egyedi hangulata a kis falvaknak, s a zöld tájnak, mely körülvett bennünket.

Estére újabb dombok jöttek, melyeket az egész napi küzdelmes tekerés után már nem viseltünk annyira jól. Az út is szép lassan megfogyatkozott, végül már a burkolat is elfogyott róla, de így legalább könnyebb volt táborhelyet keresni. Egy kútban fürödtünk, majd nem sokkal naplemente előtt találtunk egy békés, nyugodt helyet egy fenyőerdő takarásában.

2. nap - 2025.10.25.

DST 116,43 km (1456 m D+)
TM 6:43:03

Nagyjából százas napokkal terveztem a túrát, így már tegnap este jól tudtuk, hogy a mai napot rendesen meg kell majd nyomni, hogy sikerüljön utolérni magunkat. Őszi túrákon - a nappalok rövidsége miatt - általában 70-80 kilométeres napi etapokkal szoktam számolni, itt azonban ez kevés lett volna egy hétre. Így már napfelkelte környékén talpon voltunk, s meg is kezdtük az első dimbes-dombos szakaszt Gallipoli kompkikötőjéig, ahol - a Dardanellákon átkelve, reményeink szerint már jobb szélben folytathatjuk a túrát a tenger déli partvidékén, keleti irányba. Már reggel sűrű felhőtakaró borította az eget, de komoly esőt nem ígért az előrejelzés. Ezt meghazudtolva alig egy órán belül iszonyatos zivatar zúdult a nyakunkba. Egy buszmegállóban próbáltuk átvészelni az égi áldást, de oda is bevert az eső, így inkább a továbbhaladás mellett döntöttünk. Szerencsére Gallipoliba érve már teljesen elállt az eső, gyors bevásárlás után a kompkikötőt vettük célba. Fejenként 30 líra volt a jegy (240 Ft), a bringákért nem számoltak fel semmit. A komp indulásáig volt még majdnem fél óra, de felengedtek a járműre, így a fedett utastérben meg tudtunk reggelizni, amíg elindult az átkelés. Jó húsz perc után már a Dardanellák túlsó partján voltunk.

A nap második részében nem a tengerparton futó forgalmas, kétszer két sávos főutat terveztem, hanem jóval feljebb a hegyvonulatok között haladtunk. Hosszú kaptatókon 650 méteres magasságba kaptattunk fel. A Nap is kisütött végre, így jó hangulatban szeltük a kilométereket a forgalmatlan mellékúton. Csak ebédelni álltunk meg egy kis falucska mellett. Nagy látványosság voltunk, főleg a gyerekek és a kutyák körében. Rögtön lett saját kutyánk, s két új barátunk is, akiket egytől-egyig megvendégeltünk.

Ebéd után már ereszkedtünk vissza a főút irányába. Bár Törökországban ez soha nem egyértelmű, hiszen megannyiszor kaptattunk vissza meredek emelkedőkkel egy-egy kisebb mellékcsúcsra. Elég nagy kihívás előre szintet tervezni ebben az országban, főleg a kisebb utakon.

Nagyjából 10 kilométerrel Biga városa előtt értük el a főutat. A városban találtunk egy szimpatikus török éttermet, finom döner volt a vacsora, majd már sötétben tértünk vissza a főútra, ahol újabb 10 kilométeren belül találtunk egy kutat a mosdáshoz és nem sokkal letérve egy jó sátorhelyet is.

3. nap - 2025.10.26.

DST 96,9 km (1176 m D+)
TM 6:04:25

A csillagfényes éjszakát hűvös hajnal követte. Napfelkelte előtt már kint voltunk a sátorból, tudtuk, hogy a mai szakasz sem lesz túl egyszerű. Eleinte országúton haladtunk, de a kis falvak egyikében sem találtunk boltot, még Denizkentben sem, mely olyan volt, mint egy Balaton-parti üdülőfalu decemberben. A főút újból hosszú időre elhagyta a tengert, mi letértünk róla és egy kis földúton jutottunk el Misakcába. No itt sem volt bolt. Így hát elővettük Csabi tartalék édességeit és felöltöttük magunkat kalóriával. Kellett is az energia, újabb komoly dombok jöttek.

A néptelen szakasznak Bandirma 140 ezres kikötővárosa vetett véget. A Kapıdağ-nak, a Márvány-tenger legnagyobb félszigetének védett öblében található Törökország egyik legnagyobb kikötője. Bőséges ebéd után indultunk tovább, hisz tudtuk, újabb néptelen szakaszokra vezet majd utunk a délután folyamán. Ha előkerül az étel táskáinkból rögtön elég sok állat környékez meg minket. Itt, Bandirmában a kutyák helyett a macskák gyűltek körénk.

Délután aztán újabb kis mellékutakon kaptattunk fel a partmenti gerincre, majd Yenice után még 12 km kanyargós és roppant dombos földút várt ránk kinézett táborhelyünkig. Három nap után végre a tenger partján alhattunk, s természetesen az esti fürdés sem maradhatott ki. Azért elég hideg volt a víz.

A táborhely viszont fantasztikus volt a tenger felett egy kis ligetben hatalmas kilátással.

4. nap - 2025.10.27.

DST 117,5 km (1373 m D+)
TM 7:08:47

Ismét egy hosszú nap várt ránk. Tudtuk, hogy a mai napot még meg kell nyomnunk, hogy holnap simán elérjük Isztambult. Irdatlan szél kerekedett az éjszaka, folyamatosan dobálta a sátrat, s bringán sem volt kellemesebb a helyzet: néha kicsit segített, ám zömmel akadályozott az erős déli szél a kanyargós tengerparti földúton. Továbbra is látványosan, magasan a tenger felett kanyarogtunk.

Az első faluban találtunk boltot, s az aszfaltra visszatérve végre meglódultak a bringák. De nem tartott sokáig az öröm, egy folyótorkolatnál 10 kilométert kellett kerülnünk déli irányban az első hídig. Természetesen végig brutális szembeszélben. A folyó másik oldalán már sokkal jobb volt a helyzet, a néptelen, kanyargós, szűk mellékúton jó volt tekerni. Apró falvak követték egymást, volt némi üdülőfalu jellegük, ám minden tekintetben messze jártunk a Török Riviérához, a Márvány-tenger déli partvidéke inkább a szerényebb pénztárcájú, zömmel helyi nyaralók játszótere lehet.

A sokszázadik domb mögött már Mudanya városa várt ránk, de hiábavaló volt minden igyekezetünk, ugyanis Csabi váza megadta magát, középső csapágy bekötésénél mindkét felső szár áttört. Innentől vészhelyzet-üzemmódba kapcsoltuk, felváltva toltuk a gépet a hátralévő 5-6 kilométeren, a csapat másik része pedig felderítő üzemmódban előre ment, megtudakolva, hol lehet meghegesztetni a gépet. Végül a város túlsó felén találtunk egy autószervízt, ahol vállalták a munkát és jó negyed óra alatt ismét üzemképes állapotba hozták a sérült bringát. A sötétség gyorsan közeledett, így nem maradhatott más tervünk mára, mint a nagyváros elhagyása és egy nyugodalmas táborhely keresése. A közeli strandon sikerült is letáborozni még pont a hatalmas villámokkal érkező esti vihar előtt.

5. nap - 2025.10.28.

DST 91,0 km (990 m D+)
TM 5:48:11

A túránk ötödik napján terveztük a megérkezést Isztambul városába, ahol - a körülményekre való tekintettel - kivételesen előre foglalt szállás vár minket. De előbb el kellett érnünk a Yalovából induló komphajót, melyre szintén fix jegyet kellett előre vennünk. A délután két órás járattal terveztük az átkelést, így igyekeznünk kellett. Reggel már csak az ólomszürke ég emlékeztetett az éjszakai viharokra, a szél is mérséklődött az elmúlt napokhoz képest. Betekertünk Gemlik városba, mely a róla elnevezett öbölben található, Bandirmához hasonlóan szintén százezres népeségű székhely. A partmenti sétányon reggeliztünk, majd nekivágtuk magunkat az utolsó hegyi szakasznak. Természetesen most sem a forgalmas főúton, hanem egy kis mellékúton terveztük az átkelést a tőlünk északra található félszigetet átszelve.

Szokás szerint rendesen bekezdett a domb, a 15% feletti kaptatón néhol csak tolni tudtuk a gépeket. Cserébe gyorsan elértük a várható 400 méteres magasságot, s egy gyönyörű erdőben szeltük tovább a kilométereket. A hágó túloldala azért tartogatott még meglepetéseket. A völgy, melyben ereszkedtünk ugyanis egy víztározóba torkollt, így az út újabb 120 méter szinttel inkább kikapaszkodott belőle, s egy szomszédos völgyben gurultunk le a partvidéken található Yalova 250 ezres nagyvárosába. Itt már érzékelhető volt Isztambul közelsége, hiszen óránként indulnak gyorskompok a túlparton található metropoliszba. Időben érkeztünk, így maradt még egy óránk bevásárolni és a kikötő mellett meg is ebédeltünk. A komp tényleg gyors volt, a szokásos 15-20 km/h helyett 35 km-es sebességgel hasította a Márvány-tengert víztükrét, így alig 45 perc alatt maga mögött hagyta a 25 kilométeres távolságot.

A túlparton Pendik fogadott minket, mely már Isztambul elővárosa. Innentől egy nagyon jó vonalvezetésű tengerparti kerékpárúton haladtunk a Boszporuszig hátralévő 25 kilométeren. Délután ötkor értük el Kadiköy eszméletlenül forgalmas kikötőjét, ahonnan már egy - a helyi tömegközlekedés részét képező - kishajó vitt átt minket a város európai központjába.

A majdnem fél órás hajókázás után Eminönü kikötője várt ránk. Lépni nem lehetett annyi ember tömörült a partmenti szűk sávon. A háromsávos út pedig mindkét irányban teljesen beállt a forgalomtól. Ez a város egyik legforgalmasabb körzete a Boszporusz és az Aranyszarv-öböl találkozásánál. Szállásunk a Óváros déli részén a domb túloldalán volt. Szitált az eső, s kezdett sötétedni, szerettük volna gyorsan elérni, ezért úgy döntöttünk, hogy nem kelünk át a dombon, hanem inkább a széles partmenti úton kerülünk körbe. A leágazás előtt Csabi ráfékezett, megcsúszott a vizes úton, volt egy kis borulás, de szerencsére semmi komoly baj nem lett belőle. Hat óra után értük el a szállást, így az esti komolyabb csapadék már nem ért utol minket.

6. nap - 2025.10.29.

DST 0,0 km (Isztambul városnézés)

A törökök egyik legnagyobb nemzeti ünnepére esett Isztambuli látogatásunk, így az alapból zsúfolt város most extrán telített volt. Reggelre elvonultak a viharfelhők, csodásan tiszta, napos idő köszöntött ránk, bár jóval hűvösebb lett, mint az elmúlt napokban.

Elsőként a Kék mecsetet vettük célba, melyet alig 10 percnyi sétával elértünk.

Ezután az Aghia Sophia következett, melyet csak kívülről csodáltunk meg. A Topkapi Palotába is hosszú sorok várakoztak. Sajnos nem fogadták el a fiúk diákigazolványát, a belépő pedig bosszantóan magas (átszámolva 20 ezer forint fejenként), ráadásul a kiírttal ellentétben nem lehetett csak a Háremre külön jegyet sem venni, így rövid úton elengedtük a palota látogatását. Helyette inkább bevetettük magunkat Isztambul forgalmába. Véleményem szerint sokkal többet ér a hangulatos utcákon sétálni, megcsodálni az ezernyi bazár és színes-szagos bolt, étterem hangulatát, mint a főbb látványosságoknál órákat állni a sorban.

A Szultán-mecset magasan a város felett foglal helyet, jó kilátással a Boszporuszra és az Aranyszarv-öbölre. Itt megtaláltuk Szulejmán síremlékét is, aki még Szigetvárnál vesztette életét. Ez hasonlóan szép, de jóval kevésbé látogatott, mint a Kék-mecset, így sokkal jobb hangulatú volt a látogatás is.

A sok-sok sétától megéhezve a Nagy Bazár felé vettük az irányt, ám a létesítmény - gondolom az ünnepnapra tekintettel zárva volt, csak a környéken található bazárok tartottak nyitva, itt pedig érthető okokból elviselhetetlen volt a forgalom. A kikötő felé vettük az irányt és találtunk is egy szupi menza-szerű éttermet, ahol olcsón és bőségesen meg tudtunk ebédelni.

Délután kisétáltunk az Aranyszarv-öböl és a Boszporusz találkozási pontjánál található Cankurtaran kilátóhelyre ahol nagyon jó hangulat fogadott ebben a csodaszép időben. Rengeteg horgász, turista és helyi bámulta a Boszporusz eszméletlenül nagy hajóforgalmát. Én elmentem futni egyet a városba, majd rövid pihi után este újfent nyakunkba vettük a várost. Átsétáltunk a Galata hídon a szomszédos városrészbe, s a Galata-torony érintésével egészen a Taksim térig gyalogoltunk, majd metróval tértünk vissza a szálláshoz.

Egy hosszú, fárasztó nap után meglátogattuk az egyik helyi baklavást és nyugovóra tértünk. Nagyon szép volt Isztambul, de nem laknék itt. Budapest ehhez képest falu.

7. nap - 2025.10.30.

DST 111,2 km (1043 m D+)
TM 6:07:27

A városnézéssel természetesen nem értek véget isztambuli kalandjaink. Tudtuk, hogy sok forgalmas kilométer vár ránk, míg végre magunk mögött hagyhatjuk a tízmilliós várost. Szerencsére mára is nagyon szép időt ígértek, s hellyel-közzel még bringautak is akadtak az első szakaszon. Az elővárosok viszont már zömmel félszigetekre épültek, jöttek a dombok, s a forgalom is. Nem volt túl élvezetes szakasz kaptatni felfelé ebben az iszonyat forgalomban. Délben találtunk egy kis strandot, itt pihentünk egy órát, s Csabival meg is mártóztunk a Márvány-tengerben (hát itt sem volt túl meleg, de az idő legalább kifogástalan volt).

Délutánra már némiképp csökkent a forgalom, így s jó tempót diktáltunk a kétszer két sávos főút széles, ám zötyögős leállósávján. Nem sokkal naplemente előtt értük el Marmara Ereğlisi városát. Tekintettel arra, hogy egész nap zsúfolt volt a partvidék, inkább a város felett próbálkoztunk táborhely-kereséssel. Gyorsan sikerrel jártunk, a temető melletti fenyves adott otthont erre az éjszakára.

8. nap - 2025.10.31.

DST 44,6 km (346 m D+)
TM 2:20:03

Utolsó napunkra már nem hagytunk túl nagy távot, alig 40 kilométerre volt tőlünk az autó Rodostó városában. Gyorsan le is pörgettük a szakaszt, csak kétszer álltunk meg: egyszer reggelizni, majd futottam néhány kört a városmenti parkban. 11 óra után már Rodostó utcáit róttuk. Megebédeltünk a városban, majd megtekintettük a Rákóczi Múzeumot. Itt élt száműzetésben II. Rákóczi Ferenc 1720 áprilisától egészen 1735. április 8-án bekövetkezett haláláig, bujdosótársaival, Bercsényi Miklóssal, Esterházy Antallal, Csáky Mihállyal és az emigráns élet hű krónikásával, Mikes Kelemennel és még jó néhány magyar társával. A múzeum nagyon igényes, a belépő mindössze 10 líra (80 forint), s a gondnok bácsi kitűnően beszél magyarul. Ő egyébként török, semmilyen magyar kötődése nincs, állítása szerint annyi magyar járt már náluk, hogy tőlük tanulta meg a nyelvet.

Azért annyira nem sajnáltuk az ide száműzött magyar honfitársainkat. Meleg, jó levegő, kilátás a tengerre. Mi kell ennél több?

Kora délután aztán felszereltük a bringákat az autóra, s nekivágtunk az 1250 kilométeres hazaút első szakaszának. Szófia utáni első táborhelyünkig jutottunk, ahol éjszaka meglehetősen hideg körülmények között éjszakáztunk (talajmenti fagy volt).

9. nap - 2025.11.01.

DST 37,6 km (427 m D+)
TM 2:32:01

Hazafelé Belgrád határában álltunk meg egy hosszabb pihenőre. Bringákkal indultunk a belváros felé. Megnéztük a Száva-félszigetet, a még most épülő "Belgrade Waterfront" csilli-villi városrészét, valamint az egykori nándorfehérvári várat is.

A szerb főváros belvárosa nagyon hangulatos a sétálóutcával, s a rengeteg jellegzetes épülettel. Látogatást tettünk a Szent Márk és Szent Száva katedrálisba is, s egy kis domb is várt még ránk a mai nap végén is.