Julius 19-en hajnalban hatalmas szelvihar tombolt a siksagon, s a tavolban csak ugy villogtak a villamok. Reggel viszont mar tisztabb volt az ido, s ahogy elindultam nyugat fele, hamarosan latoterbe kerult a Sziklas-hegyseg havas vonulata. Hatalmas lelki ero kellett a hatalmas alfold atszelesehez, hiszen az elmult 11 napban nem lattam mast, csak hosszu, vegelathathatatlan egyenesek, hatalmas szantofoldeket: a pusztat. Volt egy-ket holtpont, foleg, mikor befujt a szembeszel, s csak 15-16 km/h-val tudtam haladni. Olyan erzes volt, mintha megallt volna alattam a bringa. Neha elhuzott mellettem egy tehervonat, s atfutott az agyamon, hogy de jo lenne feldobni ra a bringat, s "csalni" 10-20 km-t. De szerencsere mindig felul tudtam emelkedni. Tudtam, hogy nagyon sokan biznak otthon a tura sikereben, s nem okozhatok csalodast sem nekik, sem pedig magamnak. Lelkileg hamar rahangolodtam az egyedulletre, nem viselt meg a magany, hiszen lelekben mindig velem voltak utam soran szeretteim. Jol teltek az estek is, fozocskeztem, irtottam a szunyogokat, legyeket, s figyeltem a korulottem elterulo termeszetet. De azert orulok, hogy a tura ezen szakaszanak vegere ertem. 3463 km mogottem, nagyjabol a  tura fele, s a java meg csak most kezdodik. Orulok, hogy osszeall ujra a tavalyi torokorszagi garda, s bizom benne, hogy iden is ugyanolyan jol egyutt tudunk majd mukodni. Szombaton pihenonapot tartok Denverben, s este varom a fiukat a repteren, vasarnap pedig egyutt indulunk neki a Sziklas-hegyseg meghoditasanak! (a fenti kepen Iowa allam parlamentje lathato Des Moinesben).