Detroit varosa elott azt a dontest hoztuk, hogy feadjuk az addigra osszegyujtott mintegy 60 km-nyi elonyunket, es elfogadjuk Chatilin vendeglatasat. Igy utolag jol dontottunk, hiszen tenyleg nagyon kedves vendegszeretetben volt reszunk, finom vacsorat, s nem utolsosorban lathattuk Detroit varosat ejjel is, ami kulonos elmenyt jelentett szamunkra.
Igy viszont a 444 km teljesitesehez Chicagog ujra 111 km/napos atlagot kellett hoznunk. Ugy gondoltuk, hogy az elso napokat meghuzzuk, hogy maradjon ido a nagyvaros bejarasara. Ez sikerult is, hiszen a dombos michigan-i tajon mar elso nap 140 koruli napot teljesitettunk. Ann Arbor varosa utan egy kis eltevedes kovetkezteben eredeti utunktol kisse delre a Highway 12. uton haladtunk. Ez a nevevel ellentetben nem autopalyat jelent, hanem hosszu, allamokon ativelo utvonalat. A forgalom junius 4 leven nem volt veszes, s az ut is megannyi latnivaloval szolgalt. Rengeteg to mellett haladt el erdokon, hatalmas mezokon kereszul. Este Moscow nevu falucskaban aludtunk, mely csak neveben hasonlit az orosz fovaroshoz. Azert a szokasos petardazas, tuzijatek itt sem maradt el. Masnap mar kisse egyhangubb volt az ut, sok sok vegtelen kukoricamezovel az egyre simabb tajekon. Julius 6-an aztan elertuk a Michigan-to partvideket. A sziesztat mar New Buffalo varosa homokos strandjan toltottuk. A hatalmas to elso latasra semmiben nem kulonbozik egy tengerparttol. Vegtelen homokos strandok, hullamok, rengeteg motorcsonak, szorfosok, standolok, akik nem riadtak vissza a mintegy 20 fokos viztol. A standolast egy jokora zivatar szakitotta felbe, de sikerult fedett helyre huzodnunk elole. Chicagohoz kozeledve aztan egyre jobban ipari jelleget oltott a taj, hatalmas kikotok, eromuvek, villamos vezetekek. Talan a nagyvaros elotti utolso udulofaluba mentunk le este, mely az Indiana Dunes National Park kozvetlen szomszedsagaban homokdunekre epult. Furdes kozben talalkoztunk Phillel, aki egy Szlovakiabol kitepelult amerikai fiatalember. O is nagy bringas, igy invitalt, hogy aludjunk meg a kertjeben. Mi ennel eleget is tettunk, s itt is nagyon kedves vendegszeretetben volt reszunk. Kaptunk finom vacsorat, valamint a sorozes sem maradt ki. A sracnak otthoni sorcsapoloja van, azt hiszem szombahelyi barataim kozul sokan lettek volna helyemben ezen az esten :-)
A kertjeben levo pazsiton ejszakaztunk, nem fogadtuk el a haloszoba kenyelmet. Nagyon melegek az ejszakak mar itt is, halozsakra meg hajnalban sincs szuksegunk. Junius 7-en kellemes, meleg nappal koszontott rank. Meg 70 km maradt Chicagoig, melyet a delelotti orakban megtettunk. Delutan megcsodaltuk a varost. Hat nehez ra szavakat talalni. A hatamas varost a toparti kerekparuton kozelitettuk meg, mely csodasan karban tartott parkokon vezet at. Elsore tengerprati varosnak tunkik, hiszen a masik iranyban a Michigan-to vegtelen viztukre huzodik. A toparton emelkedo felhokarcoloi egyszeruen leirhatatlanok. A varosban Matt vendegszeretetet elvezzuk, aki egy egesz apartmant bocsajtott rendelkezesunkre. Este meg metroval visszamentunk a varosba, hogy jobban szemugyre vegyuk. Fent jartunk a Willis Tower 103. emeleten, mely az USA legmagasabb epulete. Esre pedig elvegyultunk a Chicago-folyo menti setany es a kikoto (Navy Pier) eszmeletlen forgatagaban. Remek este volt. Most hetfo delelott van (julius 8), nemsorara indulunk ki a repterre, ugyanis Dia szamara itt er veget a tura. Nehez lesz egyedul, hiszen Dia, mint mindig nagyon jo tars volt, rengeteget beszelgettunk, s rendre atsegitettuk egymast a holtpontokon. Innen viszont Denverig egyedul kell helyt allnom. Bizom benn, hogy julius 20-ara, Tomi es Feri erkezesere sikerul odaernem!
