Utunk tovább emelkedik a völgyben, egészen 2452 méterig, itt található hágóig. Innen a nap végéig lejt az utunk, melynek végpontja túránk egyik legérdekesebb tava, a Mono-tó.

A tengervíznél háromszor sósabb tó nevét az őslakosok adták neki egy sót kedvelő légyfajról, amely ma is milliószámra tenyészik itt. A víznek olyan magas a lúgtartalma, hogy a legpiszkosabb ruha is tiszta lesz tőle. A tó 17 km hosszú és 11 km széles. Medrét földmozgások és vulkáni tevékenység alakította ki. A tó közepén található Paoha-szigetet mintegy 200 évvel ezelőtt vulkáni kitörés hozta létre. Vizét az olvadó hó és édesvizű források táplálják. A vízből meredeken kiemelkedő éles, tűhegyű sziklák anyaga alapvetően mészkőtufa. 1941 óta vízszintje kb. 12 méterrel csökkent, mert a tavat tápláló hét hegyi forrás közül négynek vizét elterelték, hogy Los Angeles vízellátását biztosítsák. Emiatt koncentrációja nagyobb lett, ami nem kedvez az élővilágnak, még a benne élő sótűrő rákoknak sem.

A tó után megkezdjük utolsó komolyabb hágónkat, melyen a Siera Nevada hegység főgerincén fogunk átlépni.