Las Vegas
Andi baratnom ismertetett velunk egy regi mondast: "Ami Vegasba tortent, az Vegasban is marad". S bar az orultseg minket sem kerult el, azert ugy gondolom, hogy erdemes irni par gondolatot az itt toltott, cseppet sem atlagos estenkrol. Nem sokkal del utan erkeztunk meg vendeglatonkhoz, Laurianne-hez, aki Vegas kertvarosaban lakik, kb. 8 km-re a Striptol. a delutani kanikulaban el is nyomott minket az alom. Kb. 4-kor ebredtunk fel. Kimostuk a ruhainkat, majd megebedeltunk. Este 6 ora fele indultunk a Sin City meghoditasanak, miutan Lauriann ellatott minket par jotanaccsal. A Strip eszaki vegen kezdtunk, az ott magasodo Stratosphera nevu toronnyal, mely a Mississippitol nyugatra a legmagasabb epitmeny az USA-ban. Fellifteztunk a 108. emeletre ahonnan paratlan kilatas nyilt a varosra. Azonban nem Vegas lenne, ha itt csak nezelodni lehetne, van itt meg egy ket erdekesseg. Peldaul ki is lehet ugrani a toronybol. Ezt azonban kihagytuk, helyette kiprobaltuk a hullamvasutat, melynek palyaja eleg hianyos volt, csupan az epulet szeleig tartott. Kicsit sem volt felelmetes! Az adrenalinroham utan a Nap is szepen elhagyta a horizontot, s mi is leereszkedtunk a jo meleg ejszakaba, hogy felderitsuk a varost. Elsokent a Tresure Island nevu Casino jott jobbrol, amely elott eppen egy szabadteri szinhazi eloadas kezdodott kalozhajokkal, fiu es lany kalozokkal. A baratkozasnak indulo story vegul is ugy ert veget, hogy a fiuk felgyujtottak a lanyok hajojat, cserebe viszont a lanyok elsullyesztettek az oveket. Hatalmas show volt! Mi a Mirage fele folytattuk utunkat, ahova be is tertunk, s kiprobaltuk a szerencsenket. Mig Tomi az egydollaros kezdo tetet megduplazta, nekem sikerult eltapsolnom az osszes "vagyont". Ennyi ebbol eleg is volt! Elhaladunk a Caesar Palace pazar epulete elott, amely kivulrol az egyik legfenyuzobb volt a tobbi csoppet sem szereny epulet kozul. Szemben megcsodaltuk a velencei Szent Mark ter kicsinyitett masat. Ezutan a Belaggio kovetkezett, ahova szinten betertunk. De mar nem jatszani! Sokkal erdekesebb volt szamunkra a casino elotti mesterseges to hatalmas zenes "vizijateka". Szemben pedig a parizsi Eiffel torony es Diadaliv kicsinyitett masa nezett farkasszemet velunk. Mar elegge beleszaladtunk az ejszakaba mire elertuk a Stip deli reszen magasodo New York - New York es MGM Grant hatalmas palaotajat. A hatalmas tomeg es a sok latnivalo rendesen lefarasztott minket. Ejfel korul ertunk vissza a szallasra. Masnap nem is keltunk koran, 9 ora utan indultunk ujra utnak. Celunk ezuttal is a Strip volt, ami nappali fenyben, tomeg nelkul is megallta a helyet, bar kozel nem adta azt a hangulatot, mint tegnap este. Ezutan mar nem maradt mas, elhagytuk a varost!
Átkelés a Mojave sivatagon
A varos szelen alltunk meg bevasarolni, felkeszultunk a sivatagra etellel, itallal egyarant. Jo kis dombbal kezdtunk, mintegy ezer meteres szintemelkedest kellett 30 km-en lekuzdenunk a Spring Mountain 1640 meteres hagojaig. Raadasul megint dcsak szembeszellel! Fent aludtunk, hajnalban szabalyosan faztam, ami ritka pillanat itt a sivatagban. Masnap reggel legurultunk az innen 50 km-re fekvo Pahrump varosaba, ahol ismet volt elet: bolt, konyvtar, s minden mi szem szajnak ingere. Bar meg nagyon kora volt, ugy dontottunk, hogy megallunk, hiszen innen a Death Valley-ig mar semmi nincsen, ha tovabbmennenk hamarosan ott kotnenk ki. Csak a keso delutani orakban indultunk tovabb a kietlen, kopar sivatagban.
Este aztan mikor ujra 36 fok ala sullyedt a homerseklet nekiindultunk es meg sem alltunk California allam hataraig, mely jelen esetben a sivatag kellos kozepen van.Meg egy kis szellemfalut erintettunk mely Death Valley Junction nevre hallgatott, de csak egy kopott regi hotelt talaltunk itt, meg egy slagot, amellyel minden gond nelkul lezuhanyoztunk. Tomi hires mondasa: "Most mar csak ugy menjunk, hogy meg ne izzadjunk" viszont itt sajnos nem mukodott. Egyreszt mert emelkedett az ut, masreszt pedig meg mindig eleg meleg volt ahhoz, hogy doljon rolunk a viz. A sivatag kellos kozepen csodalatos ejszakai egbolt alatt tertunk nyugovora. Rengeteg hullocsillagot lattunk.
Death Valley - a halál völgye
Masnap reggelre mar csak egy rovidke domb maradt, majd hosszu-hosszu lejto kovetkezett. Az USA legmelyebb, legszarazabb, es legmelegebb sivataga fele tartottunk, a Death Valley Nemzeti parkba, mely a tengerszint alatt talalhato. Itt mertek a Foldon az eddigi legmelegebb homersekletet 57 celsiust. Ma szerencsere huvos napot fogtunk ki, de ez nem azt jelentette, hogy fazni fogunk. Reggel 8-kor mar jocskan 30 fok felett volt a homerseklet, ahogy a Zabrinskie point erdekes sziklaalakzatait csodaltuk. A Furnance Creek Visitor center mar 46 meterrel volt a tengerszint alatt. Fel orat informalodtunk, feltoltottuk a keszleteinket, majd 10 ora utan 40 fok feletti homersekletben nekivagtunk a tura egyik legkemenyebb szakaszanak. Tengerszint alatt 2 erdekes dolog akadt. Egyreszt elertem a 6000. km-t, masreszt Tomi kapott egy defektet, melyet 46 fokban a tuzo napon kellett megjavitanunk. Olyan forro volt az aszfalt, es a bicikli kereke, hogy alig birtuk megfogni. Atbuktunk egy kis dombon, innen mar meglattuk a volgy tulso felet jelzo homokduneket. Setaltunk egy keveset a forro homokban, kozben sok-sok autos turista tiszteletet kivivtuk, s rengeteg foto is keszult a nem teljesen epeszu bringasokrol. Stovpipe Wells a Death Valley utolso faluja a hosszu emelkedo elott. Itt meg kellett allnunk, nem vaghattunk neki ilyen melegben a hatalmas es meredek dombnak. A szieszta unalmasan telt a forro melegben, burogattuk magunkra a langyos csapvizet, s a madarakkal egyutt pihegtunk a 44 fokos arnyekban. 6 ora kornyeken aztan johetett, aminek jonnie kellett, irany a domb! Valahogy el kell hagynunk ezt a poklot! Lassan teltek a kilometerek a meg mindig 40 fok feletti huzos, egyenes dombon. Dolt rolunk a viz rendesen. Az autok sorra lassitottak, az egyikbol vizzel is kinaltak, de Feri elutasitotta (maig nem tudjuk miert). Fel 8-kor mar 650 meterrel magasabban az Emigrant Campground ingyenes kempingjeben allitottuk a satrainkat, sok-sok liter teat foztunk, ugyanis ivoviz csak forro volt, alig tudtunk megfurdodni benne ugy egette a borunket. A Halal volgyebol kimasztunk de a durva resz holnap jon csak a 2 hatalmas dombbal!
Masnap hajnali felhomaly mar a bringan talalt minket, kihasznaltuk a nap leghuvosebb reszet, s reggel 8-kor mar atbuktunk az 1500 meteres hagon, melyre tengerszint alol keztuk meg az emelkedest. Brutalis lejto kovetkezett a kovetkezo Panamint nevu volgybe. Tominak kullotorese volt, melyet gyorsan kijavitott. 450 meterig ereszkedtunk vissza a latvany hasonlo volt mint a szomszedos Halal volgyben, de reggel meg nem volt olyan brutalis meleg. Rovid pihi utan nekivagtunk a kovetkezo dombnak, mely Darwin plateu nevre hallgat s kb 1600 meter magas. Latvanyos utvonal volt ez a kopar sivatagban, mely minden kietlensege ellenere le tudott nyugozni bennunket. Mi nem szenvedni, meghalni, tulelni jottunk ide, hanem elvezni az otthonitol teljesen mas vilagot, s ugy erzem, hogy ez itt a Mojave sivatagban is sikerult. Szerencsere a sivatag kellemetlen elolenyei: skorpiok, csorgokigyok tavol maradtak tolunk sok allatot nem is lattunk, inkabb a szuros novenyek nehezitettek dolgukat a sok sok tuskevel. A meleggel a vegen mar nem sok bajunk akadt, megfelelo mennyisegu vizzel el tudtuk viselni a komolyabb hosegeket is, arra pedig mindig nagyon vigyaztunk, hogy vizbol mindig maradjon elegendo keszletunk.
A Darwin plato utan megerkeztunk Lone Pine varosaba a Sierra Nevada hegyseg labahoz, s ezzel a sivatagi szakaszunk veget ert. Innen ujra a magashegyek dominalnak, de ez mar egy ujabb tortenet.
