avagy a Mount Whitney meghódítása
Augusztus 12-en az esti orakban mar megerkeztunk a nagy hegy labahoz, az 1200 meteren fekvo 2000 fo lakosu Lone Pine kisvarosaba. A Visitor Centerben felvetuk a maszoengedelyunket, amit meg tavasszal lotton nyertunk, ugyanis minden nap csupan 100 szerencses ember latogathatja meg az egybefuggo USA legmagasabb csucsat, a 4421 meter magas Mount Whitneyt. De ennel joval kevesebb embernek sikerul tenylegesen feljutnia. A tura ugyanis 2600 meterrol indul, s az 1900 meter szintkulonbseg mellett a 34 kilometeres turatav is tobbek szamara tul soknak bizonyult, raadasul az akklimatizaciora sincs sok lehetoseg.
A turan, s fent a taborban figyelnunk kellett meg a feketemedvekre, melyek nagy szamban tenyesznek a kornyeken. Etelt nem tarthattunk a satrakban, ezeket kulon medvebiztos taroloban kellett elhelyeznunk, s a szemetre, sot az emberi urulekre is kulon rendelkezesek vonatkoztak. Augusztus 13-an mindossze 23 km-es bicajozas vart rank, de ez vegig brutalisan, nehol 15%-kal emelkedett a hatalmas feherlo hegy oldalaban. Rendesem megkuzdottunk, mire elertuk a Whitney Portalt. A delutant pihenessel, akklimatizacioval toltottuk, este tesztat foztunk, spagettit ettunk, hogy jo eroben legyunk a masnapi maszashoz.
Augusztus 14-en hajnali fel 6-kor, meg sotetben indult a tura. A 11 fokos hajnali homerseklet ezen a magassagon melegnek szamit, am mi a sivatagbol jott emberek faztunk rendesen. Csupan az elemlampak fenye ragyogott a hegyoldalban. Ferinek az elso rovid pihenonel sikerult taccsra tennie hatizsakjat, igy o innentol kulon uton, tolunk kb. fel-egy oraval lemaradva jarta vegig az utvonalat. Tomival jo tempot diktaltunk, mire felkelt a Nap, mar a Mirror Lake feletti magaslaton reggeliztunk kb. 3200 meter magassagban. Athaladtunk a hatlamas fenyvessel ovezett Bighorn Parkon, majd megkezdtuk az emelkedest az egyre sziklasabb hegyoldalban. 3800 meteren volt egy kis taborhely, itt aludthattak azok, akik 2 napos engedelyt igenyeltek (ebbol csak 60-at osztanak ki naponta), majd szerpentinezes kovetkezett a fuggoleges hegyoldalban egeszen 4200 meterig. Bar a hegy sziklas volt es meredek, az osveny vegig biztonsagosan jarhato, jol karbanatrtott, s hatalmas kanyaroknak koszonhetoen nem volt veszesen meredek. Itt atbuktunk a hegygerincen es betekintest nyerhettunk a Sequia Nemzeti Park varazslatos vildekere, melyet a hatalmas hegyek mellett fenyvesek es tengerszemek tettek egyedive. Hatalmas latvany volt. Rovid piheno utan a gerinc mentenk kapaszkodtunk tovabb, s nem sokkal del elott mar fent pihentunk a Mount Whitney tetejen. Az ido teljesen tiszta volt, ragyogott - mit ragyogott, szinte egetett minket a Nap, de homerom arnyekban csupan 5.9 fokot mutatott. Egy orat toltottunk a csucson, kozben megerkezett Feri is. Beirtuk magunkat a csucskonyvbe a sok sok californiai melle, tobb oldalra visszamenoleg mi voltunk az egyetlen nem californiai szarmazasuak. Lefele ujbol gyorsan szetszakadtunk, Tomi jott velem, Feri ujbol lemaradt. Nekem kisse megfajdult a fejem a nagy magassagtol, igy nem nagyon alltam meg pihenni. A delutani fenyek meg szebbe tettek az egyebkent is varazslatos hegyvideket a fenyok meg zoldebbek, a sziklak meg feherebbek voltak. Sok-sok fenykep keszult. Delutan 5 ora utan ertem le, negyed oraval Tomi, s jo egy oraval Feri elott. Nagyon kimeritett a hosszu ereszkedes. A hideg patak vize azonban gyorsan eszhez teritett, s neki is lattam a vacsorakeszitesnek. Spanyol rizs volt a menu csirkemellel.
Augusztus 15-en reggel izomlazzal a labainkban, faradtan, elgyotorten kaszalodtunk elo satrainkbol. Beoltoztunk a gurulashoz, s nem egeszen fel ora alatt le is gurultuk az 1400 meter szintet vissza Lone Pine-ba. Itt mar ujbol jo ido fogadott. Eszaknak folytatuk utunkat az Owens-folyo szeles volgyeben. Big Pine es Bishop varosaban alltunk meg. Az elobbiben konyvtarazni, az utobbiban Tomi torott kullojet cserelni es bevasarolni. Az estet egy hatalmas reten toltottuk a hegyseg labanal, mely egesz nap elkapraztatott minket.
