2017-ben az őszi szünetben Bimbó Laci régi túratársunk meghívott magához Bovecbe, ahol már három szezont húzott le vadvízi túravezetőként. Kipróbáltuk a raftintgot és a kanyoningot, majd október utolsó napján megmásztuk a Mangart 2679 méteres csúcsát. A csapat egyik felének elfogyott a szabija, ők visszatértek Magyarországra, mi hárman pedig megtoldottuk a programot egy rövidke három napos bringatúrával. Az eddigi gyakorlattól eltérően nem a Kvarner-öböl, vagy a Velebit volt a célpont, hanem a Trieszti-öblöt és az Isztria félsziget nyugati, szlovén városait és dombjait vettük célba.
2017. november 1-3.
Háromnapos kerekezés Szlovéniában és Horvátországban
Utunk nem volt egyszerű. Első reggel fagypont körüli hőmérsékletben ébredtünk Nova Gorica városa fölött a Soca-folyó völgyében, bár szép napos időben tekertünk, de a hűvös megmaradt. Hiába értünk le a meglegséget ígérő Adriai-tenger partvidékére, egy útlezárás miatt jókora dombbal a hegy felé kerülhettünk. Triesztben tartottunk egy rövid pihenőt, s az autópálya melletti dombon Plavje falunál léptünk vissza Szlovéniába. Már alkonyodott, mire elértük Koper kikötővárosát, így nem sok időnk maradt. Szerencsére a parti utat a szlovének lezárták a forgalom elől, így futó, bringázó, sétáló emberek között haladthatunk a hűvös alkonyatban. Már teljes sötétségben értük el Izolát, táborunkat pedig Strunjan falucska apró strandján a sólepárlók mellett ütöttük fel.
Másnapra borús, de enyhébb reggel köszöntött ránk. Egy kis dombbal melegítettünk be, majd megcsodáltunk Piran városát, mely a Szlovén-Adria gyöngyszeme. Portoroz forgalmas üdülőközpontja így november elején egy átlagos kisváros képét mutatta. Megreggeliztünk, majd irány Horvátország! Itt már nem követtük a tenger nyomvonalát, apró utakon kapaszkodtunk fel a szőlőültetvényekkel sűrűn behálózott dombok közé. Nagyon élveztük a szakaszt mindaddig,amíg a horvát határőrök meg nem fordítottak minket. Sajnos Bric falucska után nem engedtek vissza Szlovéniába, így visszatértünk Kastelbe, majd egy jókora forgalmas és dombos, unalmas 20 km-es szakasz után ismét a tenger partján Koperben találtuk magunkat. Mivel tegnap már siettünk, ez a város kimaradt, így ma pótoltuk a városnézést. Sátrainkat Ankaran mellett állítottuk fel, ahol egy helyi néni sörrel, lekvárral és ajvárral ajándékozott meg minket.
Utolsó hajnalban rövid eső vonult át a tájon, így enyhe, de felhős reggelre ébredtünk. Visszatekertünk a már ismert úton Olaszországba, s Trieszt előtt felkapaszkodtunk a hegyekbe. Ez volt a túra legbrutálisabb szakasza, 20%-os emelkedőn toltuk fel a gépeket mintegy 2 km hosszan. Jócskán kimelegedve érkeztünk meg a Bassovizza-i határátkelőhöz, ahol ismét nyugodt szlovén utak vártak ránk. Csodálatos nyugodt utakon, végig napsütésben kerekezve tettük meg az utolsó szakaszt, s kb. du. fél 2-re értünk Nova Goricába. Ez volt a túra talán legszebb része.
Ez a túra jóval hűvösebb volt, mit az eddigi őszi adriai túráink, s a nyugodt horvát tengerpartok helyett zömmel forgalmas helyeken vezetett, az újdonság varázsa miatt mégis tudott újat nyújtani!
Útvonal:
Nova Gorica | |
Gorizia - Rupa - Doberdó - TRIESTE | |
Plavje - KOPER - Izola - Strunjan (1. nap vége) - Piran - Portoroz - Lucija - Dragonja | |
Kastel - Oskorus - Bric - határ és vissza Kastelbe | |
Dragonja - Srgasi - KOPER - Ankaran (2. nap) - Plavje | |
San Giuseppe della Chiusa - Bassovizza | |
Lipica - Sezana - Tomaj - Komen - Lipa - Rence - Nova Gorica |
Táv:
- 1. nap 97,4 km
- 2. nap 87,4 km
- 3. nap 72,4 km
- Összesen: 257,2 km
Résztvevők:
- Bodó Aliz
- Kustán Klaudia
- Puskás Zoltán