Duna, Inn és Salzach mentén Salzburgig

Ausztria körtúra, 1. szakasz (1-5. nap)

1. nap (2006. július 11. – kedd) - Ráhangolódás

Rajka – Jarovce – Kittsee – Hainburg – Schönau

Táv: 62,2 km

Szinte izzott az aszfalt mikor a rajkai vasútállomás parkolójában kiszálltunk Vámkáék légkondicionált Toyotájából. Pedig már délután 4 óra volt. Pár perces pakolás után nekiindultunk a már jól ismert útnak észak felé. Öt percen belül már Szlovákia területén haladtunk, majd újabb fél óra múlva átléptük az osztrák határt. Célunk a mai napra csupán az volt, hogy a rövid időkerethez képest próbáljunk meg minél több kilométert megtenni a következő napok megkönnyítése végett. Így aztán az estig kitartó hőség ellenére nem pihengettünk, hanem haladtuk szépen, folyamatosan.

Hainburg után átkeltünk a Duna felett, s rátértünk az általam már jól ismert nyílegyenes Duna-töltésre. Ez a sík, mocsaras vidék nemzeti park, bár ez csak az állatoknak lehet jó, mert számunkra iszonyatosan unalmas, egyhangú, hosszú egyenesek következtek. Bal oldalt ártéri erdő, jobb oldalt szintén erdős, mezős vidék. Ezen kívül semmi. Sem a Duna, sem pedig más nem látszik, csak a végtelennek tűnő aszfaltcsík előttünk. Este 7 óráig tekertünk a gáton, majd letértünk a folyam partjára. Naplemente környékén hatalmas szúnyograj lepte el a vidéket. Hát igen! Nemzeti park. Itt aztán nem lehet beleavatkozni a természetbe. Gemencen is ugyanez a helyzet. A szúnyog a domináns faj, az emlősök meg csak szenvedjenek. Pláne mi, „simabőrűek”. Virslit melegítettünk vacsorára, majd gyors fürdés következett. Tekintettel a tiszta, meleg időre csak a belső részét állítottuk fel sátrunknak. Ez megvéd a vérszívóktól. Reggelig nem is bújtunk elő. A sátorból figyeltük a Duna szokásosan nagy hajóforgalmát, amíg el nem aludtunk.

Estig megtett összesített túratáv: 62,2 km.

 

2. nap (2006. július 12. – szerda)  - Donauradweg

Schönau – Lobau – Bécs – Tulln – Mautern – Aggsbach Dorf

Táv: 132,67 km

 Reggel 7-kor keltünk, s – mivel a 40 km-es szakaszon Hainburg és Bécs között egyetlen falu sincs a töltés közelében – egészen Bécsig tekertünk. Már reggel tombolt a hőség rendesen, s ez már csak fokozódott a nap során. A belvárosba nem tekertünk be, a Duna partján találtunk egy boltot. Végigtekertünk a folyó mentén. Bécs dunai szakasza teljes egészében különbözik Budapestétől. Itt csak a kikötött hajók és a hidak számából lehet arra következtetni, hogy nagyváros van a közelben. Így aztán gyorsan elhagytuk a fővárost.

Délelőtt egy átlagos szembeszeles szakaszt nyomtunk a Duna-menti forgalmas kerékpárúton (Donauradweg). Csupán a greifenstein-i erőműnél futottunk bele egy lezárásba. Egy mentőhelikopter szállt le keresztbe az útra, s egyenruhás emberek terelték vissza a kerekeseket. Valószínűleg vízihullát szedtek ki a folyóból, vagy ilyesmi. Mindenesetre elég rosszul jártuk, mert mire megkerültük a helyszínt, arra már hangos berregéssel távozott a légi jármű. Útközben elég sokat nosztalgiáztam, hiszen lépten-nyomon a 2002-es párizsi túránk emlékeibe botlottam, Pungival már oda-vissza megjártuk a kerékpárút ezen szakaszát.

Tulln városáig jutottunk ebédidőre. Boltot nem kellett keresni, pontosan tudtam, hogy hol van. A főtéren sziesztáztunk egy kicsit, majd nyomás tovább. Nem sokáig tekertünk a rekkenő hőségben, hiszen hamarosan egy király szabadstrandra bukkantunk. A legmelegebb órákat fürdéssel és napozással töltöttük. A közelben található Ausztria egyetlen atomerőműve, melyet – lakossági nyomásra – soha nem helyeztek üzembe. Erről egy jó nagy tábla ad tájékoztatást. Itt a kerékpárút mentén szinte mindenhol találtunk információs anyagot térképpel, rajzokkal német és angol nyelvű leírással.

Délutánra kissé romlott az idő. Felhők jelentek meg és az eddiginél erősebb szembeszél köszöntött ránk. Áttekerünk a kihalt atomerőmű területén, melyet – mint minden ilyen létesítményt – folyóparthoz közel építenek. Rövidesen elértük a Wachau-szoros bejáratát. Mautern községben vásároltuk vacsorához valót, majd – rövid keresés után – egy kavicspadon találtunk alkalmas táborhelyet. Konzervet kajáltunk, s este még hosszasan nézegettük a szoroson áthaladó hatalmas vízi járműveket. Este mindig nagyobb volt a forgalom, általában ekkor indultak útjukra a hatalmas folyami luxushajók, valamint folyamatosan pöfögtek a felfelé szinte lépésben haladó teherszállító uszályok is.

Estig megtett összesített túratáv: 194,8 km.

 

3. nap (2006. július 13. – csütörtök)  - Egy látványos Duna-menti szakasz    

Aggsbach Dorf – Melk – Ybbs – Wallsee – Mauthausen – Abwinden – Linz – Wilhering

Táv: 149,61 km

Köd úszik a Duna felett, nem is látjuk a Wachau-szorost körülölelő hegyeket, amikor elhagyjuk táborhelyünket. Az egyre erősödő Nap persze hamarosan semmivé foszlatja a felhőket, s ismét egy kemény kánikulai napnak nézünk elébe. Lassan bemelegedve érjük el a szoros túlsó végét, s ezzel együtt Melk városát, mely a Duna fölé nyúló apátságáról kapta hírnevét. Rövid városnézés, reggeli, majd bele is kezdünk a mai szakaszba. Átkelünk a Melk-folyón, s enyhe szembeszéllel haladunk a következő híres Duna-áttörés, Struden felé. Ez talán még hangulatosabb és szebb is, mint a nála jóval híresebb Wachau. A meredek parton, lombos fák alatt haladó kerékpárút szinte végig árnyékot tart nekünk, így jó hangulatban kerekezünk.

A rövid áttörés után a folyamtól távolabb mezei utakon kerekezünk, szinte már jó érzés a folyton kanyargó Duna látványától megszabadulni. Ezt a szakaszt tettük meg térdig érő (ár)vízben Pungival Párizsból hazafelé. Ebben a hőségben most biztosan jól esne a víz, ha nem is ilyen mennyiségben. A következő – dombra épült – település Wallsee. Hiába tekerünk azonban fel a faluba, a boltok mind zárva vannak. Már az osztrákok is sziesztáznak! Ilyet se hallottam még! Jobb híján megesszük azt, ami reggeliről maradt, üccsi helyett Vámka kever jó kis „Bolero” italporból valami löttyöt. A nevéhez képest elég iható. Pihengetünk még egy kicsit az árnyékos kihalt főtéren, aztán legurulunk az erőműhöz, s átkelünk rajta a Duna bal partjára. Kissé elkavarodunk, ugyanis a jól bevált Donauradweg-jelzés eltűnik, helyette kapunk egy csomó másikat, így aztán csak úgy találomra haladunk a néptelen falusi mellékutaknak „álcázott” kerékpárutakon. Hamarosan azonban találunk egy térképet, mely alapján visszakanyarodunk a Dunát-követő útra. A következő nagyobb városunkat – Mauthausent – ½ 3-ra érjük el. Hangulatos városka, csakúgy, mint mindegyik, amelyiken áthaladtunk. Így hát nem is maga a város tart érdeklődésre számot, annál inkább a felette a hegyekben lévő „Lager Mauthausen” II. világháborús náci koncentrációs tábor. Ha már itt vagyunk, feltekerünk! Ez a párizsi túrán úgyis kimaradt. Még a 14%-os emelkedő sem tud eltántorítani minket. Csak pár kanyar és feltűnik előttünk a robosztus erőd. Pofátlanság, hogy belépőt kell fizetni! Auschwitzban az egész komplexum ingyen látogatható, ráadásul ez nem az osztrákok „érdeme”! Vámka inkább kint marad, én meg szépen belógok, ahogy kell! Megérte bejönni! Itt a romok helyett, amit Auschwitzban mutogatnak egy igazi láger van, gázkamrástul, krematóriumostul. Megdöbbentő látvány!

Egyórás nézelődés után indulunk tovább Linz irányába. Hamarosan elérjük a túra rajthelyéül kijelölt abwinden-i erőművet. Amit ettől a helytől megteszünk, az már a holnapi napból megy le. Ahogy közeledünk a nagyvároshoz egyre nagyobb lesz a népsűrűség, kerékpározó, futó, görkorizó emberek tömege mindenfelé. Az osztrákok aztán tudnak élni!

Hála a bezárt boltoknak és a kevés ebédnek kiégve, éhesen érkezünk Felső-Ausztria fővárosába. Első utunk a bolthoz vezet, majd a főtéren kajálunk. Itt aztán van élet rendesen! A Duna-töltés magányából jó újra visszatérni a civilizációba. De ahogy közeleg az este, úgy egyre inkább visszavágyunk a víz és a hajók társaságába.

Linz után egy jókora szakaszon megszűnik a kerékpárút, így kénytelenek vagyunk kitenni magunkat a főút forgalmának. Innen Passauig végig hegyektől övezve szorosban halad a folyam, melynek legszebb része a Duna-hurok a holnapi programunkban szerepel.

A város felett 10 km-rel ismét erőmű van a Dunán, már legalább az ötödik az osztrák szakaszon. A duzzasztott folyórész fürdésre alkalmatlan, így továbbállunk. Elkap minket egy futó zápor, de nem komoly. Ma is közvetlenül a folyam partján állítjuk fel a sátrunkat. Elpusztítjuk második (és egyben utolsó) konzervünket, s naplementekor ismét a hajóforgalmat szemléljük. Feltűnik, hogy ugyanaz a szlovák teherhajó halad el mellettünk, amelyik tegnap este is megelőzött minket. Hát nem lehet egyszerű ekkora súllyal, árral szembe haladni!

Estig megtett összesített túratáv: 344,5 km.

 

4. nap (2006. július 14. – péntek)   - A három folyó városában    

Wilhering – Aschach – Duna-hurok – Engelhartszell – Jochenstein – Passau – Schärding - Frauenstein

Táv: 130,26 km

Ismét derült szép napra ébredünk. A közeli Aschach-ban reggelizünk, a szokásos 1 literes fejadag tejből eddig minden nap szükséges volt. Ma sincs másképp! Meleg nap lesz a mai is! Emellé csípős kolbászt eszünk még a bőséges hazai készletből, majd ismét ráállunk a „Radweg”-re. Elhaladunk egy újabb erőmű mellett. Az Aschach-erőmű azonban nemcsak egy a sok közül. A legnagyobb osztrák erőmű 16 méterrel emeli meg a Duna vízszintjét, így a felette lévő Duna-hurok, mely régen nehezen hajózható, kanyargós-örvényes szakasz volt, így biztonságos lett. Maga a „hurok” egyébként nem nagy látványosság. Csupán egy szűk és kanyargós útvonal a sok közül. Számunkra egy egyhangú, monoton, kiszámíthatatlan szakaszként maradt meg. A szűkület után az országúton folytatjuk utunkat. Itt kell szembenéznünk a túra első dombjaival. A sok egyenes sík szakasz után határozottan jól esik.

A következő megállónk Engelhartszell, mely trappista apátságáról híres. Megnézzük a templomot és a főterét is. A falu után kisvártatva ismét egy vízierőmű, mely a hajósoknak korábban sok fej(és hajó)-törést okozó Jochensteini sziklára épült. Mintegy 10 méterrel emeli meg a Duna szintjét. Az út Passauig valamivel rövidebb, ha az erőmű gátján átkelünk a balpartra. A gát felénél még a határt jelző tábla is ki van téve. Ez már német terület. Sok változás azonban nincs: bicikliút itt is van. Megtaláljuk azt a buszmegállót, amelyben Pungival szálltunk meg egy egész napos ronda, esős szakasz után, majd Erlau után egy Lidl-ből vásárolunk ebédet. Érdekesség, hogy Németországban – legalábbis ennél az áruházláncnál – a nem visszaváltható üvegek után is kell betétdíjat fizetni, melyet visszahozás után egy automata leprésel és az üveg ára a következő alkalommal levásárolható. Kisebb eső érkezik, így egy buszmegállóban ebédelünk. Kaja után nem pihizünk, hiszen már itt van előttünk Passau városa.

A 180 m széles Inn, a 125 m széles Duna és a mintegy 30 m széles Ilz folyó találkozásánál fekszik a „három folyó városa”. Belvárosát a Duna és az Inn zárja össze. Az itt található dóm a világ legnagyobb orgonájával büszkélkedhet. Jellegzetes épülete még a városháza és a várrendszer alsó- és felsővárral. A belvárosi utcákon sokhelyütt jelölve van a nagyobb árvizek szintje, így a 2006-os tavaszi és a 2002-es nyári is. Itt aztán jól bírják a házak! Sokat bolyongunk a hangulatos óvárosban, kisétálunk egészen az Inn torkolatáig, amely akár lehetne a Duna torkolata is. A két folyó közötti színkülönbség, melyet a város előtt hosszasan ecseteltem Vámkának, most nem látszik. Csupán egy információs táblán, mely bemutatja a 3 folyó útját. Passauban – a csöpörgő eső ellenére – is nagy az élet. Végigsétálunk a sétálóutcákon, s átkelve az Innen elhagyjuk a várost.

Az Inn-Radweg kalandosabb, dimbes-dombos, néhol burkolat nélküli úton halad a lassú folyású folyó mentén, melynek szélessége ellenére nincs hajóforgalma. Egy apró tábla jelzi csupán, hogy visszatértünk Ausztriába. A következő városunk Schärding, főtere hangulatos városkapuval és egyedi házakkal, melyek hasonló stílusban épültek, mint az amsterdam-i lakóházak. Egy negyedórát ücsörgünk, majd megyünk tovább. A következő település főtere is nagyon hasonló stílusban épült, szinte olyan, mintha egymást másolták volna. Úgy látszik itt ez a „menő”! Itt vásárolok vacsorára valót, majd visszatérünk az Inn-Radwegre mely egyre elhanyagoltabb köves, földes szakaszokkal, csupán csak lépésben lehet haladni rajta. Az Inn-folyó ezen a szakaszon mocsárvidékké változik. Széles, lomha, lápos medre alkalmatlan a fürdésre. Egy mellékágnál állunk meg, melynek tiszta folyóvize van. Itt azonban egy bögölyhad támad meg minket, s szabályos üldözős jelenet kezdődik.

Mindkettőnk után kb. 50-50 vérszívó állat iramodik, s bár leszállni nem tudnak, tartják a tempót. Az Inn egyik mellékfolyóján találunk fürdőhelyet. Első kiszemelt táborhelyünk emberi tartózkodásra alkalmatlan. Egy újabb bögölyhadat kapunk a nyakunkba. Ismét gyorsulnunk kell, így tudjuk csak leszakítani az undorító rovarokat. Hamarosan azonban megtaláljuk, amit kerestünk. Egy útmenti bozótosban király táborhelyre lelünk. Tejbedarát főzünk vacsorára, s még asztalunk, padunk is van, amelyen elfogyaszthatjuk. Nyugodt, csendes esténk van, alig használják a kerékpárutat, de ők sem látnak minket, csak mi látjuk őket. Csak ez a sok szúnyog ne lenne! Este ma is rádiót hallgatunk. Okos döntés volt Vámkától, hogy elhozta ezt a masinát. Minden este zenét és híreket hallgatunk, amíg el nem álmosodunk.

Estig megtett összesített túratáv: 474,8 km.

 

5. nap (2006. július 15. – szombat) - Innkreis – egy szakasz, amin jobb túl lenni

Frauenstein – Braunau – Neuburg – St. Georgen – Salzburg – Bad Reichenhall – Melding - Steinpass

Táv: 140,00 km

Reggeli 7 órás kelés után ismét felkerekedtünk, s betekerünk Braunau városába. Ez a romantikus bajor-osztrák város Adolf Hitler szülővárosa. Természetesen ezt itt semmi nem hirdeti, mi is csak az útikönyvből tudjuk, s eszünk ágában sincs, hogy egy ilyen ember szülőházát keresgéljük. Találunk helyette inkább egy jó boltot, s egy padot, ahol megreggelizhetünk. Süt a nap, de árnyékban azért még hűvös van. Csinálunk pár fényképet a város hangulatos főteréről, amely egy vásárnak ad helyet, majd irány Salzburg.

Egy darabig a forgalmas országúton haladunk, a táblákat követve csak az tűnik fel, hogy milyen közel is van a székhely. Vámka morog folyamatosan, hogy miért nem a kerékpárúton haladunk az eddigi gyakorlathoz hasonlóan. A következő faluban – Neukirchenben – aztán megállunk térképészkedni, s rá kell, hogy döbbenjünk, hogy az országút egy jókora rövidítéssel elhagyta a folyóvölgyet, amelyben eredetileg az utunkat terveztük. Azt javaslom, hogy ha már eljöttünk erre felé, tegyünk meg még egy 10-est az országúton, s aztán tovább tartva a déli irányt térjünk vissza a Salzach-folyó mellé, így jókora kerülőt megspórolunk, sőt még rövidítünk is az eredetileg tervezett útvonalon. Vámka viszont nem akar a főúton haladni. „Azért jöttünk, hogy biciklizzünk” – mondja, s inkább nyugat felé menne, jókora kerülővel a legrövidebb úton vissza akar térni az eredeti útvonalra, a Salzach-Radwegre. Nem örülök neki, de (sajnos) elfogadom a javaslatát. Az út eleje még csak-csak jó: néptelen mellékút hatalmas búzamezők mellett hátszéllel, melyet erdők követnek így cikk-cakkozunk át az Inn és a Salzach által határolt Innkreis nevű vidéken. Hosszú kanyargás után leérünk a kerékpárútra, ami azonban meglepően igénytelen és rossz. Hatalmas betontáblákból van összeillesztve valami hajóvontatóútféleség iszonyat rossz minőségben, csomaggal kerékpározásra szinte alkalmatlan. „Ezért rohadtul nem érte meg kerülni!”. Nagy hiba volt erre jönni. De most már nincs mese. Visszatérünk az országútra, s jókora kerülővel sok-sok mérgelődés árán érjük el Salzburg városát. Délután 2 óra, több mint 100 km-t tettünk meg ebéd nélkül. Ráadásul ebből 30-at teljesen feleslegesen! Ez a felettébb bosszantó!

A Hauptbahnhof előtt ebédelünk egy parkban. Az egyébként sem jó hangulatot tetézi, hogy egy komoly vágást fedezek fel a hátsó gumimon, bizonyára a szutyok Inn, vagy Salzach-menti kerékpárúton vágta meg valami. A szövet azonban nem sérült csak a futófelület, így van remény arra, hogy nem nyílik tovább.

3 óra tájban nekilátunk a városnézésnek. Salzburg az Ünnepi Játékok Városa, a Salzkammergut központja. Óvárosa a Salzach-folyó bal partján helyezkedik el, egyedi hangulata van. Itt található a városháza, a dóm, valamint Mozart szülőháza, akinek „golyóit” itt is borsos áron értékesítik. Természetesen hatalmas élet van a szűk utcácskákban. Az óváros után megmásszuk Hochensalzburg várát, mely Mönchsberg-hegyen (542 m) a város fölé magasodik. A belépőjegy borsos, meg hát – a délelőtti kerekezésből adódóan – nincs is rá időnk, így csak gyönyörködünk egyet felülről a salzburg-i panorámában, s a 123 m hosszú Neutor alagút külön kerékpáros járatán keresztül elhagyjuk az óvárost. Még Salzburgban egy Billában megejtjük a szombat délutáni nagybevásárlást. A város reptere alatt alagúton halad át utunk, dübörögve szállnak fel-le a fejünk felett a repcsik. A Saalach-folyó völgyében, egyre magasabb hegyektől övezve haladunk tovább. S – a túra során először – végre hátszelünk van! Áthaladunk a mindegy 15 km-es német szakaszon, amely mélyen és kikerülhetetlenül benyúlik Ausztriába. A folyóvölgy egyre szűkebb és vadregényesebb lesz. A Steinpass hágónál egy mellékúton, a hegyek között keresünk táborhelyet. Hangulatos alpesi jellegű német falucska található itt, melyet egy hosszabb alagútnak köszönhetően elkerül a főút forgalma. Egy szűk patakvölgyet szemelünk ki, amely mellett csupán egy turistaút vezet fel a hegyre. Amíg készül a Maggi finom falatok, én a bicajommal vagyok elfoglalva. Felcserélem az első és a hátsó gumit, hogy minél kisebb terhelés érje a hibás futófelületet, melyet bőségesen ellátok vulkanizálóanyaggal. Egy Schwalbe-gumi egyébként sem adhatja meg magát ilyen könnyen! Jót fürdünk a hideg patakban, s mivel időnk van még, egy teafőzésébe is belekezdek először a túra során. A hegyek között este nem igazán tudunk rádiózni.

Tovább a 2. szakaszra

(Grossglockner Hochalpenstrasse és a Mura forrása)

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

Keresés

Free Joomla! templates by AgeThemes