„Ahány ház, annyi szokás” – szokták mondani, s ez a mondás erre a témára nagyon igaz. Aki abban a reményben kezdett neki a cikk elolvasásának, hogy biztos és jól bejáratott felszereléslistát talál a sorok végén, azt sajnos ki kell ábrándítanom. Ilyen nem létezik.
Alapjában véve minden bringatúra teljesen más. Tengerpartra készülsz, vagy kétezres hágókon szeretnél átjutni? Norvégiában tekernél, vagy inkább Spanyolországban? Esetleg több, egymástól teljesen eltérő tájékra is vezet utad? Ez mind szép és jó, de hogy mennyire fogod élvezni a túrát, felkészültséged mellett nagyban azon fog múlni, hogy milyen felszereléssel indulsz útnak. Nézzük csak meg egy kicsit alaposabban!
A túrakerékpáros felszerelés összeállításánál alapvetően lényeges, két – egymással teljesen ellentétes hatású – tényező optimális metszéspontjának megtalálása. Az egyik ilyen tényező a komfort. Mint mindenki, a bringás is szeret kényelmesen utazni. Nagyméretű sátorral, mely alá egy kiadósabb esőzés alatt behúzódhat, vastag hálózsákkal, amelyben biztosan nem fagy meg az éjjel, kényelmes derékaljjal, s sok-sok váltás tiszta ruhával. Ez így önmagában rendben is lenne, csak hát – ne feledjük – hogy bringásként minden felszerelésünket magunk cipeljük. Bár így is könnyebb, mintha gyalogos, hátizsákos túrázó módjára járnánk a világot, hiszen vállaink helyett kerekeinkre nehezedik terheink súlya. Ám előbb-utóbb be fog figyelni egy szembeszeles, dombos, vagy hosszan emelkedő útszakasz. S ha ez megtörténik, az ötven kilogrammnyi magunk cipelte cuccal 3-4 km/h-val, legkisebb fokozatban vánszorogva biztos vagyok benne, hogy felszerelésünk nagyrészét gondolatban máglyára küldenénk. Emellett a küllők, gumik, csomagtartók is extrém terhelést kapnak, mely jócskán rövidíti az élettartamukat, növeli a defekt, küllőtörés, csomagtartó törés kockázatát, magyarul egy olyan helyzetet teremthet, mely a túra sikere szempontjából abszolút hátrányos. Így előbb, vagy utóbb, de egy-két túra után biztosan be fogjuk látni, hogy ebből a komfortból bizony engednünk kell.
Norvégiában nehéz engedni a komfortból a sebesség javára, de nem lehetetlen
A másik tényező, amit mindenképp szem előtt kell tartanunk: az maga a bringázás. Azért indultunk útnak, hogy világot lássunk, hogy eljuthassunk a legszebb, leglátványosabb helyekre, s ezeket bizony általában nem a völgyben található forgalmas, kétsávos főúról fogjuk elérni. Szeretnénk feltekerni kanyargós hegyi utakra, ahol senki sem jár? Esetleg szurdokokban kalandozni, vagy bevállalósként akár egy-egy földutas szakaszon is próbára tenni magukat? Ehhez könnyű bringa kell, ami egyenlő a kevés, vagy könnyű felszereléssel. Ha nincs szponzorunk és nem tudunk tízezreket költeni, hogy mindenből megvásároljuk az „ultralight” kategóriát, akkor cserében nagyon furmányosnak kell lennünk és egy kicsit megalkuvónak is.
Az elmúlt két évtizedben minden nyáron útnak indultam, túráim hossza nagyjából 20 és 65 nap között voltak. Alapvetően elmondható, hogy ha egy többnapos túrára indulunk, akkor felszerelésünknek lesznek olyan állandó elemei, mely a túra hosszától abszolút függetlenek. Így történhet, hogy a 65 napos 7200 kilométeres New York – San Francisco közötti, egész Amerikát átszelő túrámon semmivel nem volt nálam több cucc, mint egy európai kéthetes kalandozáson. Felszerelésem ugyanúgy elfért két hátsó, egyenként 20 literes zsákba, egy kormánytáskába, és egy a táskák fölé erősített hátizsákba. Elülső táskákat már csak azért is nem viszek, mert az így keletkezett szabad helyek valószínűleg engem is arra ösztönöznének, hogy növeljem a komfortérzetemet olyan felszerelésekkel, melyek nem biztos, hogy elengedhetetlenül szükségesek. Véleményem szerint ugyani – a szerelőkészleten kívül – minden cucc felesleges – amit a túrán legalább egyszer nem tudunk használni.
Na persze, mint veletek, nyilván a természet velem is folyamatosan igyekszik kibabrálni. Brutál meleg van. Éjszaka fagy. Locsog az a fránya eső, hogy a franc esne bele, vagy úgy tűz a Nap, hogy szivacs módjára nyelem a folyadékot. Ha csak maga a bringázás lenne a cél, akkor nyilván semmit nem vinnék magammal, ám előbb utóbb megszomjaznék, megéheznék, fáznék, legégnék. De ennél is hamarabb rájönnék, hogy minden emberi szükséglet kielégítésére a felszerelésemből kell áldoznom. Legegyszerűbb esetben utunk sűrűn lakott, civilizált helyeken vezet végig, naponta többször van lehetőségünk vásárolni, utántölteni a készletünket. Ilyenkor például teljesen felesleges és agyament dolog 4 liter forró folyadékot lötyögtetni a kulacsokban. Az ételekhez frissen és hűtve hozzájutunk, felesleges őket elutaztatni az egyik helyről a másikra, hogy ott majd jól megegyük őket. Az étel és az ital felszerelésünk legsúlyosabb elemei lehetnek, így szállításuk csak akkor indokolt, ha olyan helyre tévedünk, ahol beszerzésük komoly akadályokba ütközik.
A 7200 kilométeres USÁ-t átszelő túrámon is befértem egy hátsó zsákba
Az otthonról hozott – az út közben általában pótolhatatlan – felszerelésekkel egészen más a helyzet. Ezek összeállításánál már egyértelműen a személyre szabott komfort-bringa zóna fog diktálni. Ezért szerintem nagyon fontos, hogy mindig mi pakoljunk, ne adjuk ki a kezünkből az irányítást egy másik – nálunk gondosabbnak vagy rutinosabbnak vélt – személynek. Bizonyára gyermekkorunkban mindannyian jártunk már úgy, hogy egy egynapos gyalogtúrán az első kilométer közepétől nagyjából a kirándulás végéig kézben cipelhettük súlyos télikabátunkat, ami nem fért bele kis hátizsákunkba, de anya csakazértis ragaszkodott hozzá, mert a ház és az autó között bizony hideg volt reggel. Nincs szükség egy második, harmadik ugyanolyan pulcsira, ha jön az eső és átázunk, akkor az is át fog ázni, meg a következő is. Ha úgy alakul, hogy bőrig ázunk, addig úgysincs semmi értelme átöltözni, míg fedett, száraz helyre nem érünk, s ott pedig már úgyis védve lesznek a száraz cuccaink, akkor minek vinni belőlük három garnitúrát?
Egy jól összeállított felszerelés minden darabjának megvan egy saját és egyedi funkciója, mely csakis az adott dologra jellemző. Például: nem kell minden vastagságú pulóvert vinnünk egy olyan vidékre sem, ahol nagy a hőingadozás. Ha meleg van, pólóban nyomjuk, ha hűvös, akkor jöhet rá a vékony pulcsi. Ha kezd hideg lenni, akkor vegyünk fel egy közepesen vastag ruhát. De ha bejön egy nem várt, extrém lehűlés, erre felesleges egy brutálvastag polárt hoznunk, vegyük fel mindhárom réteget egyszerre! Ugyanígy beépíthetjük a láncba az esőkabátot is, mely a hideg mellett a csapadék ellen is véd.
Az éjszakai pihenés nagyon fontos a túrán, valójában a helyes étkezés mellett az másik alapköve a másnapi teljesítményünknek. Nem csoda, hogy itt a túrázók szinte mindig a komfort javára döntenek. Két-három átvacogott éjszaka után ugyanis nem fog könnyen menni az könnyű bringa sem. Egy-egy hágón alvást túl lehet élni a túrán, de ha minden éjjel fázunk, annak nem lesz jó vége. Ugyanilyen alap felszerelés a sátor, mely nem kell feltétlen, hogy túl nagy legyen, hiszen esőben lehet másféle menedéket is keresni, viszont annál is fontosabb, hogy ne ázzon be, s ne döntse a fejünkre a vihar. A derékalj nemcsak kényelmi szempontokat szolgál, inkább az alulról érkező hidegtől véd meg minket. Ezt egy olcsó és könnyű polifoam is el tudja látni, nem kell feltétlenül a legszuperebb önfelfújóst megvennünk. De párnának például simán megteszi a ruhás szatyrunk.
A felszerelés összeállításánál szerintem a méret és a súly mellett kiemelkedően fontos az átláthatóság is. Nem ajánlott beleömleszteni a felszerelésünket az egyébként hiper-szuper vízálló oldaltáskáinkba, mert egy átláthatatlan katyvasz lesz a vége. Pakoláskor a holmikat én hét fő csoportra osztom. Az első 5 csoport külön-külön nejlontáskába kerül, majd ezek a táskák kerülnek bele a bringászsákokba. Ezzel azt érjük el, hogy felszerelésünk rendezett és könnyen átlátható lesz. S bár a felszerelés a körülményektől függően jelentős eltéréseket mutathat, ennek a hét kategóriának az elemei szinte biztos, hogy minden túrán velünk lesznek:
- Könnyű ruházat: alsónemű,póló, zokni és társai (rakodáskor érdemes egy üres nejlonzacskót is belesüllyeszteni, ami majd szennyeszsákként szolgál a későbbiekben).
- Melegholmi: minden ami akkor kell, ha esik, vagy ha fáznál.
- Tisztálkodó: minden ami, a te személyes higiéniád megőrzéséhez kellhet (krémekből, tusfürdőből lehet kapni kisméretű, direkt utazásra fejlesztett csomagolást is).
- Étkezési: minden ami a főzéshez és az étel készítéséhez kellhet az evőeszközöktől az élelmiszer alapanyagokon és fűszereken át a főzőedényig.
- Szerelőkészlet: ennek súlya általában nehéz, de kockázatos nélküle elindulni. Azon problémák orvoslására koncentráljuk, melyeknek az előfordulása valószínűbb. Defektünk, vagy küllőtörésünk hamarabb lesz, mint tengelytörésünk.
- Alvás: az éjszakai pihenés korábban már említett kellékei.
- Egyéb: a fejlámpától az elektronikai kütyükön át a kabalazászlónkig.
Mint ahogy nincs két egyforma bringatúra, úgy nincs két egyforma felszerelésű túrázó sem. De saját felszerelésünk melegholmi szekciója is teljesen máshogy fog kinézni egy nyári dél-spanyolországi tekerés alkalmával, mintha ugyanebben az időben Norvégia útjait rónánk. Ezért nem győzöm hangsúlyozni a tervezés és a felkészülés fontosságát, mely révén képessé válunk arra, hogy virtuálisan bejárjuk a tervezett útvonalunkat, s megismerkedjünk a ránk váró veszélyekkel, nehézségekkel, vagy csak úgy egyszerűen a körülményekkel. De mégis? Hogy tervezzünk meg egy kerékpártúrát? Erről fog szólni a következő fejezet!
Ha repülővel utazunk a túra helyszínére, akkor a csomag súlykorláta némiképp segít a felesleges cuccok otthonhagyásában. A későbbiekben a kerékpár reptetéséről is lesz majd szó.