Kirgizisztán. 4300 kilométer keleti irányban, Közép-Ázsia szívében található. „Ázsia Svájca” – olvastam valamelyik útikönyvben ezt az „fantasztikus” hasonlatot. Igazándiból nem értem, ha valahol hegyek vannak, azt mi – európai emberek – miért tesszük rögtön Svájccal hasonlatossá. Jártam-keltem már sokat a nagyvilágban, s azt tapasztaltam, hogy hegy és hegy között is óriási lehet a különbség. Jelen esetben a Berni, vagy Wallis-i Alpok és a Tien San köszönőviszonyban sem lehet egymással.
2022 márciusában a Triglav-mászás után az Adriai-tenger irányába folytattuk az utunkat. Maradt még 3 nap a hosszú hétvégéből, így úgy terveztük leruccanunk egészen Lošinj szigetéig, megmásszuk legmagasabb csúcsát, a Televrinát, majd pedig két napra hátizsákkal a hátunkon barangolunk Tramuntánában, Cres vadregényes északi vidékein.
2022 márciusának közepén kihasználva a hosszú hétvége adottságait egy négyfős csapattal a Triglav Nemzeti Parkba látogatunk, azzal a szándékkal, hogy téli körülmények között megmásszuk Szlovénia legmagasabb hegyét. Hamisítatlan téli idő fogadott minket a hegyen.
Ukrajna volt az utolsó a szomszédos országok sorában, ahová bringával eljutottam. Nem mintha lett volna bármi félnivalóm, de nyugat-magyarországi bringásként sokáig nem éreztem késztetést az útra. 2017 nyarán aztán öcsémmel, Puskás Mártonnal kettesben úgy döntöttünk, hogy nekivágunk és kerekeink alá gyűrjük Kárpátalját, feltekerünk egészen az ezeréves határig és feltúrázunk az ország legmagasabb hegycsúcsára, majd a Verenckei-hágón át visszatérünk a Kárpát-medencébe mint ahogy azt ezer éve őseink tették. Nem bántunk meg a döntésünket.
Amikor nekiláttam a kaukázusi kerékpártúra tervezésének, rögtön láttam, hogy – ha fel szeretnénk tekerni Szvanétiába, a közvetlenül a Kaukázus fővonulata mellett található elzárt kis hegyi tartományba, ezt csak egy jó 500 kilométeres körtúrával tudjuk megvalósítani. Tudtam, nem lesz egyszerű történet, hiszen kétezres hágókon át, hatalmas érintetlen vadonokban és fehéren csillogó négyezresek között vezet majd a rossz minőségű, gyakran burkolatlan út, de megérte vállalni a kockázatokat.
Bővebben: Bringás kalandok a Kaukázusban, Grúzia legszebb vidékein
Április elején Izraelben már nyár volt. Hibátlanul kék égbolt, ragyogó napsütés és tömény virágillat fogadott Tel Avivban, s ahogy bringáinkra pattanva az ország felfedezésére indultunk egyre jobban beleszerettünk.
Kevés ország ragadta meg figyelmemet annyira sokrétűen, mint Japán. Nevének puszta említése is egymástól teljesen különálló, és helyenként ellentmondásos képzetek egész sorát idézi fel: fából ácsolt ősi szentélyek és hatalmas felhőkarcolók, kocka alakú autók és áramvonalas, villámgyors vonatok, kimonós gésák és öltönyös üzletemberek, ódon nádtetős falvak és vibráló, neonfényben úszó városi dzsungelek. Elképesztő, hogy ezek a képek mind helytállóak. A hagyomány és modernség e furcsa egyvelege teszi a japán utazást csodálatos élménnyé.
Túrakerékpárom nyergében jutottam el Kelet-Anatóliába, erre a sokak számára ismeretlen, és nem túl bizalomgerjesztő kurdok lakta vidékre, mely Törökország keleti régióját alkotja. Alapvetően hatalmas, háromezer méternél magasabb, sziklás hegységrendszerek, kopár félsivatagos vidékek és termékeny folyóvölgyek jellemzik ezt a ritkán lakott tájat, ahol még a természet az úr.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:
Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.
Köszönjük látogatásod!
