A 2010-es években többször láttuk Jordániát, de még csak távolról, a szomszédos Izraelből átpillantva. Láttuk kopár hegyeit a Holt-tenger partvidékéről, de még nem tapasztalhattuk, hogy a felettük elterülő Jordán-fennsík milyen csodákat rejt. Láttuk Akaba mecseteinek tornyait és hatalmas zászlórúdját Eilat vörös-tengeri üdülővárosából, de fogalmunk sem volt róla, milyen az élet körülöttük. Idén eljött az ideje, hogy végre felfedezhessük magunknak ezt az országot is.
 |
2018-ban Ciprusnak az északi, török oldalán kalandozhattunk 3 napot, ami után megfogadtam, hogy a görög oldalt is szeretném előbb vagy utóbb felfedezni, s erre idén ősszel sikerült sort keríteni!
 |
Régi nagy álmom volt Tenerife, a "legmagasabb" spanyol sziget. Már akkor kinéztem magamnak, amikor 2011-ben a szomszédos Gran Canarián kalandoztunk négy napot. Idén végre ide is sikerült olcsóbb repjegyet találni, s ha egyedül is, de belevágtam a nagy kalandba.
 |
Őszi szünetben idén sem maradhatott ki a bringázás Petivel és Csabival. A jól sikerült tavaszi horvát bringatúránk után most az Isztria-félszigetet céloztuk meg. Sajnos az időjárás a túra végére elromlott, így végül három napra rövidítettük az eredetileg négy naposra tervezett kört.
 |
Már régóta szerettem volna kipróbálni ezt a műfajt, mely egyesíti az általam oly szeretett magashegyi túrázást, a mostanában sokat gyakorolt terepfutással. Az október 23-i hosszú hétvégére vagy a Magas-Tátrába, vagy az Osztrák-Alpokba szerettem volna kijutni, de mindkét helyre esőt írtak, így aztán gondoltam egy nagyot, s egy hirtelen ötlettől vezérelve kivonatoztam a régen látott Déli-Kárpátokba, hogy Románia talán leghíresebb, már-már legendás gerincútját, a Fogarasi-havasok tetején futó piros színnel jelzett útvonalat a Vöröstornyi-szorostól egészen a Moldován-csúcsig végigfussam. Mindössze 36 óra állt a rendelkezésemre a nagyjából 72 kilométeresre tervezett, majdnem 6000 méter pozitív szintemelkedést tartalmazó, s 34 kilométer hosszan végig 2000 méteres magasság felett haladó útvonal teljesítéséhez.
A tavalyi jól sikerült norvég családi túránk után Peti úgy döntött, hogy kipróbálná magát egy hosszabb, nehezebb útvonalon. Választásunk végül a Balkán-félsziget nyugati részén található Albániára és Montenegróra esett. Hosszú, forró kalandokkal teli 10 nap volt tengerparti és hegyi szakaszokkal teletűzdelve.
 |
 |
 |
|
2007-ben, immár 29 évesen jutottam el életemben először Zermatt városába, s pillanthattam fel a világ egyik legikonikusabb magaslatára, a Matterhorn komor sziklapiramisára. Még ekkor sem gondoltam rá, hogy valamikor majd én is ott állhatok a tetején. Irigykedve figyeltem, súlyos hátizsákot cipelő embereket, s éjszaka a fejlámpák hosszú sorát a Hörnlihüttétől a csúcs irányába tartó gerincen. Már ekkor megérintettem a 3260 méter magasságban található menedékház utáni első fix köteleket, de még elképzelhetetlenül messze voltam attól, hogy legalább a 10 méteres kezdőfalon feljuthassak. Úgy hittem a házon túl a magamfajta turisták világa véget ér, de mégis szerettem volna a kiválasztottak közé tartozni, akiknek van bátorságuk továbblépni. De sok hosszú év tapasztalata hiányzott még ehhez.
2023 nyarán Tirol és Dél-Tirol tartományokba látogattunk el, hogy a Stubai-Alpok magashegyi világában kalandozzunk. Idén sajna nagyon lecsökkent a rendelkezésre álló időkeret, így igyekeztünk a röpke négy napból a legtöbbet kihozni. Három izgalmas klettersteig és egy csodálatos magashegyi túra gleccserrel és három háromezres csúccsal azért belefért a programunkba. S a szokásos jó időt is sikerült kifognunk.
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:
Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.
Köszönjük látogatásod!
