Alpok Adria kerékpártúra

2003 nyarára Vámosi Balázs barátommal úgy döntöttünk, hogy közelebbi ismeretséget kötünk az Alpokkal, majd délnek kanyarodva megcélozzuk az Adriai-tenger partvidékét. Mindkettőnk számára ez volt az első tengerparti út, mely elég küzdelmesre sikeredett, ugyanakkor felejthetetlen látnivalókat tartogatott. Vegyes érzelmekkel tértünk haza.

 (Alpok-Adria kerékpártúra - 1. szakasz, 1-4. nap)

A Mura-völgyén át Karintiába

 

Bevezető

Tulajdonképpen egyikünk sem tudta mire vállalkozik pontosan. Vámka az első komolyabb, több hetes túrájára készült, s csak a tavaly véghezvitt franciaországi túránk élménybeszámolója szolgáltatott némi információt számára, s egyben ez hozta meg kedvét ezen különleges „műfaj” kipróbálására. Én már a 4. komoly, 2 hétnél hosszabb, 1500 km-nél nagyobb kalandozásomra készültem, de pontosan tudtam éreztem, ez mégiscsak más lesz mint a többi. Valamelyik tenger elérése két keréken már régóta szerepelt a terveimben, de tudtam az, hogy a tengerpartra megyünk nemcsak előnyökkel, hanem kemény megpróbáltatásokkal is jár. Egyrészt az elképesztő hőség, ami elől nincs menekvés, itt már éjszaka sem, s az ezzel járó fokozott folyadékigény, mely alaposan próbára teszik a szervezetet. S akkor még nem is beszéltem a szerpentines, sziklás utakról, a végtelennek tűnő emelkedőkről, s az életveszélyesen meredek lejtőkről. De a tenger varázsa és vonzó ereje mindkettőnkre egyformán hatott, így hát elhatároztuk, hogy belevágunk. Vámkával már nagyon régóta ismerjük egymást, de közös bicajosmúltunk kimerül 3 Fertő-tó körüli túrában. A tervet közösen készítettük, s bár jelenleg nem egy városban élünk, Interneten naprakészen tartottuk a kapcsolatot. Az útvonal alapvetően két pillérre épült. Az első napokban az Alpokba kóstolunk bele, majd délnek vesszük az irányt és a szlovén-horvát tengerpart volt a cél. Alaposan bejárjuk az Isztria-félszigetet és a Kvarner-öböl szigetvilágát (Cres, Losinj, Krk szigetek). A 19 oldalas túraterv nagyon részletesre sikerült, majdhogynem tökéletesnek tűnt. De hogy boldogulunk majd a valóságban? A beszámolóból minden kiderül…

 

A túra története

1. nap (2003. július 24. – csütörtök) - Az indulás napja

Szentgotthárd – Fürstenfeld – Gleisdorf – Graz – Gratkorn

Táv: 112,28 km

Délelőtt ¼ 11-kor indult vonatom Szombathelyről. Az indulásra várva a vasútállomás restijében konzultáltam egy korombéli sráccal az út viszontagságairól és szépségeiről. Meséltem neki eddigi kalandjaimról, így ő is szívesen útra kelt volna, ámde fizikai felkészítés nélkül óvva intek mindenkit egy ilyesfajta kéthetes őrülettől. Az út egyhangúan telt, s mire a határmenti kisvárosba értem már tombolt az ilyenkor szokásos nyári kánikula. Ebéd nélkül azért mégsem indulhatok el! A helyszín ismerős, már csak a Plus boltokra mindenhol jellemző hosszú sort kellett kivárnom és pusztíthattam is az utolsó magyar ebédemet. Nem sokat tétováztam gyorsan nyeregbe pattantam, s pár perc múlva már osztrák oldalon szelhettem a túra első kilométereit. Szoktatván magam a kemény nyereghez és a rám váró terheléshez nem nagyon pihengettem, csak nyomtam a kilométereket a Rába-folyó völgyéből kilépve egyre dombosabb terepen. Csupán Gleisdorfban néztem körül egy kicsit ugyanis nem mindennapi dologra lettem figyelmes. A városka főterén egy „napfa” állt, melynek ágain napelemek voltak elhelyezve. Környékén több tábla hívta fel a figyelmet a napenergia felhasználásának szükségességére. Pár húzósabb emelkedő megmászása után, délután 4 óra tájban elértem a stájer fővárost, a túránk „hivatalos” rajtpontját. Rövid városnézést tettem: megnéztem a főteret, a Murát, kanyarogtam egy kicsit a hangulatos sétálóutcákban, s mivel társam ma még dolgozik és vonatja csak este hét óra tájékán ér ide, letelepedtem a Mura-folyó fölé magasodó dombon, ahol Graz egyik jelképe a híres óratorony állt. Unalmasan telt az idő, sajnos a semmittevés nem tartozik éppen az erősségeim közé. Negyed óra késéssel nem vonattal, hanem Graz határától busszal érkezett Vámka, ugyanis vágányzár miatt vonatpótló buszjáratok közlekedtek. Betekertünk a belvárosba, Vámka is megnézte az óratornyot, majd – mivel időnk rohamosan fogyott északi irányban a Mura-folyó mellett haladó bicikliúton (Morauradweg) elhagytuk a várost. Amint kiértünk a házak közül rögtön a táborhely-keresésé lett a főszerep. Gyorsan tapasztalhattuk a szűk folyóvölgyek hátrányos tulajdonságát, az autópálya és a vasút közelségét, valamint a falvak is elég gyorsan követték egymást. Már sötétedett mikor is egy épülő útszakasz vadiúj, forgalom elől még elzárt hídjára esett a választásunk. Részben azért, mert rendesen beborult az idő és csöpögni kezdett az eső, részben pedig a sátorállítást akartuk „megúszni”. Rögtönöztünk egy gyors vacsit. A közeli Tüzépről lopott kartonpapírt gyújtottuk meg, s Füstlit, majd teát főztünk. Az éjszakát a híd hídfőjénél lévő kis „hőtágulási résben” töltöttük.

Estig megtett táv: 112,3 km

 

2. nap (2003. július 25. – kedd) - A Mura-folyó völgyében

Gratkorn – Frohnleiten – Bruck a.d. Mur – Leoben (Göss) – Knittelfeld – Judenburg – Pöls

Táv: 139,43 km

A reggeli ébredésünket egy – a tüzéptelepre behajtó – autós idézte elő, aki erős tájszólással enyhén bunkó stílusban érdeklődött, hogy mit keresünk itt. - „Nicht hier schlóóófen!”(schlafen=aludni), mondta, majd még le is cigányozott minket. Nem mintha érdekelt volna szépen összepakoltunk, s pár perc múlva már fenn is voltunk a bicikliúton, mely ebben a folyóvölgyben (is, mint Ausztriában szinte mindenhol) csodásan ki volt építve. Kalandosan hol egészen a folyó mellett, hol a falvak apró utcáin kanyarogva, hol pedig egészen fenn a hegyoldalban fenyvesek között haladt utunk, mely kicsit hosszabb igaz, mintha lenn a nyílegyenes országúton haladtunk volna, de sokkal látványosabb és érdekesebb. Csupán Peggau közelében tréfáltak meg bennünket a jelzések, így mivel visszafele nem szeretünk menni át kellett emelnünk egy kb. 5-6 vágányból álló vasútvonalon. Bruckban pihentünk egyet a rendezett főtéren. Innen utunk északiról nyugati irányba folytatódott továbbra is a Mura folyó mentén. A következő nagyváros Leoben volt. Jelentős iparváros, Stájerország 2. legnagyobb városa. Rövid eltévedés után a délnyugati kerületben, Gössben megtaláltuk a világhírű Gösser Sörgyárat. A gyár előtt egy hatalmas parkos rész terül el, székekkel asztalokkal, de ezen a pénteki napon egyetlen embert sem láttuk. A gyárnak van egy kis emléktárgyboltja, mely tele van Gösseres korsókkal, poharakkal, sörnyitókkal, pólókkal stb. Lepihentünk a parkos részre, s nekiláttunk a túra első közös ebédjének. Rövidke szieszta után folyattuk utunkat a Mura mentén. Knittelfeldben pihentünk egyet, majd Judenburgban kellett megállni, ugyanis szervezetünk még nem állt át erre az energiafogyasztási szintre. Szó mi szó kiégtünk rendesen. Egy pillanat alatt. Ráadásul egy húzós emelkedőn jutottunk be a városba. Ettünk egy kis csokit, majd pedig a nem mindennapi várostornyot csodáltuk meg. Sajnos csak alulról. Gondolom nem kell mondanom, a belépő mértéke tartott csak vissza minket a torony megmászásától. Már nem mentünk sokat, Pöls után a Mura egy hangulatos kanyarulatában telepedtünk le. A köves félszigeten raktunk tüzet a vacsinkhoz (Knorr Finom Falatok), majd megmártóztunk a kristálytiszta, de szokatlanul meleg (kb. 20-22 fokos lehetett) folyóban. Az éjszakát a folyóparton, egy nagy mező szélén sátorban töltöttük.

Estig megtett táv: 251,8 km

 

3. nap (2003. július 26. – szombat) Karintia gyöngyszemei

Pöls – Scheiflnig – Teufenbach – Neumarkt – Friesach – Althofen – St. Georgen -Hochosterwitz – Klagenfurt – Wörthersee – Ferlach

Táv: 136,9 km

7-kor keltünk, gyorsan elhagytuk a harmatos mezőt, s visszatértünk a bicajútra. Gyönyörű napsütés köszöntött ma is minket. Fázni ma sem fogunk az szinte biztos! Schiefling faluban vettünk reggelit, majd egy rossz minőségű kavicsos úton megtettük az utolsó Mura-menti szakaszunkat. Itt ágazik le utunk a meredek Neumarkter Sattel (894 m) hágón át a Grebenzen vidékre. Szinte megállás nélkül felkaptattunk a dombra, s a folyóvölgyből kilépve egy egészen más lett a táj jellege. Széles lapályos vidék ez hegyekkel körülvéve, melyek közül a legnagyobbak a már messziről látszó 2000 m feletti Karavankák hegyvonulata, mely egyben határvonal Ausztria és Szlovénia között. Első városunk – egy jókora gurulás után - Frieschach volt, ahol már messziről látszott a nevezetesség: a középkori jó állapotban lévő Petersberg lovagvár. Rövid pihenőt tettünk itt, megnéztük a templomot is, majd tartottuk tovább a déli irányt. Átkeltünk Steiermarkból Karintia tartományba. Rövidesen feltűnt előttünk Hochosterwitz vára, mely minden bizonnyal Karintia egyik leghíresebb látnivalója. Egy szabályos hegykúpon található, s már messziről kiemelkedik környezetéből ez a mesebeli kastély. Fel is kaptattunk a hegyre, de sajnos a csúcs ismét túl messze volt. A 7 Euro-s belépőt egyikünk sem vállalta. Visszagurultunk az útra, s még Klagenfurt előtt megvásároltuk az ebédet. Klagenfurtban a Wörth-i tó felé vettük az irányt, kívülről megnéztük a Minimondust (10 Euro a belépő!), s minden vágyunk az volt, hogy megmártózzunk az alpesi tóban. El is indultunk a déli parton, de egy kicsi és nagyon drága strandon kívül semmi lehetőség nem állt a rendelkezésünkre. A tó 100%-ban kiépült, egy fikarsznyi helyet nem hagytak a magunk fajta „low cost” turisták részére. Túl messze nem akartunk elmenni, hiszen útvonalunk nem erre volt. Megebédeltünk a tó felett a hegyoldalban, majd még egy kis emelkedő megmászása után legurultunk a Dráva folyó völgyébe. A Dráva ezen a szakaszon fel van duzzasztva, így inkább hasonlít egy tóhoz, mint egy folyóhoz. A túlparton találtunk egy szupi tiszta vizű kis tavacskát, ahol nagyon jót strandoltunk, ráadásul még belépőt sem kellett fizetnünk érte. Este ½ 8-ig élvezzük a strandolás örömeit, majd a közeli erdőben táborozunk. Vacsira ismét Knorrt főzünk (juhtúros mártással). A lemenő nap fényében még gyönyörködünk egyet a Dráva gátjáról az előttünk fekvő hatalmas Karavankák sziklás meredek hegyvonulatában. Lélekben már mindketten készen állunk az ezer méter feletti hágó meghódítására.

Estig megtett táv: 388,7 km

 

4. nap (2003. július 27. – vasárnap) - „Áthágás” Szlovéniába

Ferlach – Kleine Loiblpass – Loiblpass-hágó (1070 m) – Trzic – Kranj – Ljubjana – Vrhnika – Logatec – Kalce – Planina

Táv: 127,92 km

Első vasárnap, s mint eddigi túráimon lenni szokott az első komoly kihívás: ezúttal az 1368 m magas Loibl-hágó várt ránk a mai nap. Reggel üres gyomorral indultunk, de Ferlach után nem sokáig küzdöttünk így az emelkedővel, egy szimpatikus buszmegállóban feltöltöttük az energiakészletünket: Nutellás kenyeret ettünk. Szerecsére tegnap a helyén volt az eszünk, így fel voltunk készülve az ünnepnapra. Volt kenyerünk és csokink. Tele gyomorral minden könnyebben ment egy darabig, aztán, ahogy az emelkedő intenzitása elérte a maximumát (17%) szép lassan lekényszerültünk a nyeregből. De nem tartott sokáig a gyalogtúra, hamarosan felértünk az első kaptatóra, s megérkeztünk a 770 m magasan fekvő Kleine Loiblpass községbe. Csodálatos panorámában lehetett részünk. Egy rövid, de kemény lejtő után leértünk a Loibl-bach (patak) szurdokvölgyébe. Le is „parkoltuk” a völgyhídon a bicajunkat, majd gyalog folytattuk utunkat. Eleinte úgy tűnt, hogy nem sokáig. A szurdok bejáratát egy masszív ajtó védte, mely mint az osztrákoktól már megszokhattuk zárva volt. Rajta kis felirat, hogy a szurdokvölgy csak előzetes bejelentés után látogatható, név, cím bla bla bla… De nem hagytuk ennyiben a dolgot. Ügyesen átmásztunk a kapu mellett, nem ijedtünk meg a több 10 méteres mélységtől és csodálatos látványban lehetett részünk. Szemünk előtt zúdult le a 26 m magas bővizű Tschaukofall-vízesés. Ezután egy profi fémből épült függőhídon át elsőrendűen kiépített úton folytathattuk utunkat a robajló patak mellett, de nem mentünk sokáig, hisz hosszú út várt ránk még. Visszamentünk a gépekhez, s megkezdtük a második kaptatót, ami először nagyon könnyedén indult, majd egyre keményebb lett. Lassan elhagytuk a festői patakvölgyet és egyre meredekebben rohamoztuk a hegyet. ½ 11 óra tájékán elértük a Loibltunnel bejáratát. A főút egy 1964-ben épült 1,6 km hosszú alagúton lép át Szlovéniába. Más utat nem találtunk, ami felvinne az 1368 m magas hegygerincre, ahová a könyv szerint 26%-os emelkedő vezet fel. A határállomáson sem kötözködtek, így szépen áttekertünk az alagúton Szlovéniába. A föld alatti járat túloldalán egy templom és egy fogadó van a határállomás szomszédságában. Szlovénia első látásra is nagyon barátságos – a miénkhez valamelyest hasonlító – ország rögtön a határnál országtérképet kaptunk ajándékba, külön jelölve a nevezetességeket és a nemzeti parkokat. Végig jól éreztük magunkat náluk. Közvetlenül a határ mellett pihiztünk egyet. Sajnos a térkép által jelzett drótkötépályát nem találtuk, így a betervezett hegymászás kimaradt, csak egy hangulatos kápolnát néztünk meg, majd elindultunk lefelé. Kb. 8 km-t gurultunk, majd egy rossz minőségű útjelzés nélküli mellékúton haladtunk, melyről csodásan látszott a mellettünk elterülő hegyvonulat. Az autópálya irányvonalát figyeltük, hogy el ne térjünk, hamarosan viszont a Száva-folyó völgye egyértelműen jelezte az irányt számunkra. Kranj-ban már minden zárva volt. Egy benzinkúton vett Vámka egy fincsi kenyeret, viszonylag baráti áron. A hőség talán még a tegnapit is felülmúlta. Ebéd után egy sokkal jobb minőségű, és nagyon alacsony forgalmú barátságos mellékútra tévedtünk. Közvetlenül Ljubljana előtt utunk átívelt a Száván, s a sötétkék tiszta folyóvíz fürdésre csábított mindkettőnket ebben a nagy melegben. Letértünk az útról, s egy félig lezárt vadvizi evezős gyakorlópálya lehetőségeit használtuk ki, a helybeliekkel egyaránt. Nagyon jót fürödtünk, s ugráltunk a kellemesen hűvös vízbe. Mikor már indulni készültünk szerencsétlenül beleléptem egy üvegszilánkba, mely mély sebet ejtett a nagylábujjamon. Gyorsan elláttuk a sebet, s betekertünk a fővárosba. Még befelé menet találtunk egy nyitott boltot. A Mercator bolthálózat tagja volt, melyet kedvező árai és olcsó saját termékei miatt hamar megszerettük. Üdítőt, csokit vettünk, majd a belvárost és a várat tekintettük meg. Leizzadtunk, mire felértünk. Elsősorban a kilátásért érte meg felmenni. Délután 3 óra tájékán kitekertünk a városból. A hőség kegyetlen volt. Az autópályával párhuzamos nyílegyenes úton haladtunk a Ljubjanica-folyó völgyében. Monoton szakasz volt ez, s még a szél sem velünk volt ezen a délutánon. Vrhnika után húzós 4 km hosszú emelkedőt másztunk meg, s ezzel elértük a Szlovén Karsztvidék határát. Utunk egy csodálatosan zöld rétre vezetett, melyen az Unec-folyó kanyargott végig. Mivel közeledett az este, egy étteremből vizet vettünk fel, majd első lehetőséggel a folyópartra vettük az irányt. Ebben a meseszép völgyben közvetlenül a folyóparton, egy hatalmas fa alatt táboroztunk le. Ismét meleg vacsit ettünk, ezúttal Knorr Tésztát Paprikás csirke szósszal. Ez ám a változatosság. Megmártóztunk a halakban gazdag Unecben, ami inkább hasonlít egy lapályos tóhoz, mint folyóhoz (szúnyogok érdekes módon nem voltak). Gyönyörű csillagos éjszakánk volt.

Estig megtett táv: 516,7 km

Megérkezés az Adriai-tenger partjára (tovább a 2. szakaszra)

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

Keresés

Free Joomla! templates by AgeThemes

This website uses cookies

A webhely cookie-k segítségével elemzi a forgalmat. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát.
Statisztikák készítése céljából a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet.