bmenu1     fb1    insta1  

Provance-on át a Pireneusok lábáig

Bázel-Nizza-Barcelona kerékpártúra 2006

3. szakasz (13-16. nap)

Vissza a 2. szakaszra

13. nap (2006. augusztus 9. – szerda) - „Széltolók” a pápai város falai közt

Cabries – Eguiles – Lambresc – Mallemort – Cavaillon - Avignon

Táv: 102,30 km

Ahogy még az este megterveztük, a reggeli első utunk a már kiszemelt E’Leclerc áruházba vezetett. Nyitásra érünk oda, szinte miénk az egész bolt. Jól bevásárolunk és megreggelizünk, majd szembe fordulunk a széllel, és irány észak. Dombos terepen haladunk párhuzamosan a vasútvonallal, melyen – akárcsak a tengerparti szakaszon Nizzától – látunk egy-két TGV-szerelvényt közlekedni. Bár köztudottan ez a világ leggyorsabb vonata, itt még nem igazán lendült bele a száguldásba. Igaz a szél miatt mi se nagyon tudunk gyorsítani. Pláne, hogy az egyik emelkedőn kapok egy első defektet. Ez a túránk harmadik defektje, de még korántsem az utolsó. Gyorsan, rutinosan dolgozunk, így 10 perc múlva ismét úton lehetünk.

Eguiles falva a domb tetejére épült. A főtérről szinte az egész ma megtett szakaszt belátni. Víz viszont nincs, csupán egy közkutat találunk „Eau non potable” felirattal, melyről már régóta tudjuk, hogy „Nem ivóvíz”-et jelent.

A dombról legurulva felvesszük a 7-es számú főút északnyugati irányát, s toljuk tovább az egyre erősödő szelet. Nagyon nehéz haladni, így a túra során először váltott vezetésbe kezdünk. Tomi és Lackó is bevállal egy-egy szakaszt. Lambresc városán át rövidítünk, itt végre találunk felirat nélküli kutat, bár feltételezem, hogy ebből is ugyanaz a víz folyik, mint a többiből, csak a tábla hiányzik róla.

Már jóval Mallemort község előtt virít az „Inter Marché” tábla, és a szupermarket elérési ideje percben (természetesen autóval), így nem kell aggódnunk az ebéd miatt. Ez az, amit nagyon szeretünk a franciákban. Itt aztán nem nehéz boltot találni! Megvesszük az ebédre valót. Franciaországi tartózkodásunk alatt már szokásossá vált a bagette és a dijoni mustár mellett a Camambert sajt. Ez utóbbiak jóval olcsóbban kaphatók, „szülőföldjükön” mint hazánkban.

Az ebéd után egy rövid szieszta következik, majd átkelünk a Durance folyón, s egy jó minőségű és kisebb forgalmú, egyenes úton és néhol a mellette lévő kerékpársávon haladunk. A szél eléri a maximumát, így néhol 18 km/h-val tudom csak húzni a társaságot. Cavallion városa előtt átveszi Tomi a vezetést, s – nagy erőfeszítések árán – délután 4 óra után 8 perccel elérjük Avignon városhatárát. A pontos időpontot a helységnévtáblával készült digitális fotó segítségével tudom megadni. Innen még hosszú bevezetőszakasz következik, s mivel eléggé ki vagyunk tikkadva üdítőt és banánt veszünk. A rövid kitérő miatt, csak egy óra múlva érjük el a történelmi belvárost, mely hatalmas középkori eredetű városfallal van körülvéve. Tomi és Lackó kezdi a városnézést, negyed óra múlva mi is elindulhatunk Diával a pápai palota irányába.

Avignont Dél-Franciaország egyik legérdekesebb, leghangulatosabb városaként tartják számon. Legfőbb nevezetessége a pápai palota 15ezer négyzetméteres épülete. Hét pápa élt és dolgozott a városban a francia uralkodó fogságában. A palota mellett közvetlenül a Rhône fölött áll egy híres szikla, ahonnan nagyon jó a kilátás. Alattunk a Rhône-folyó, rajta egy félig átívelő középkori kőhíd romját látjuk, ez a híres népdal megénekelte „pont d’ Avignon”. Diával el is dúdoljuk a legismertebb fülbemászó francia népdalt, de Tomi és Lackó még sosem hallott róla.

Fentről lepillantva tájék igazi provance-i. Zöld rétek, szántók, erdők, a távolban kopár mészkőhegyek. Megérte idáig tolni a szelet! Bejártuk a palota ingyen látogatható részét (a többiért kemény 11 eurót kértek), s a templomot, majd a folyó hídja felé vettük az irányt. A hídfőt nehéz volt megtalálni, ugyanis közvetlenül a városfalból nyílott. Megrökönyödésünkre kemény 4 eurót kértek (volna) azért hogy a hídon sétálhassunk. „Pedig még csak át sem lehet jutni rajta a túlpartra!”. Még szerencse, hogy kicsivel lejjebb van még 2 híd is, teljesen ingyen. S énekelni azokon is lehet!

Tomi még szíve szerint menne tovább, de este 7 óra van, innen már nem lehet kockáztatni. Még fentről kinézem a folyó szigetén lévő hatalmas zöld területet táborhelynek, így már csak vásárolni kell és mehetünk közelebbről szemügyre venni.

A sziget eleinte zsúfolt, igazi szabadidő-paradicsom tele sétáló, kerékpározó, görkorizó, futó emberkékkel. Találunk egy nagy kempinget is, de nem engedünk a csábításnak. Pár kilométer múlva, már csak egy-két kósza kerékpáros húz el mellettünk, s meg is találjuk azt a helyet, amit kerestünk. Itt már valaki tűzrakóhelyet is készített, melyen elkészítjük az utolsó Maggi tésztánkat. Megfürdünk a hínáros, lassú folyású Rhône-ban. Svájcban még nem ilyenek láttuk! De a tisztaságára itt sem lehet panasz! A folyóparti bozótosba vetjük be magunkat és szabadég alatt töltjük az éjszakát. A szél meg továbbra is fúj rendesen, csak úgy zúgnak a hatalmas fák felettünk! Úgy tartja a mondás: „Napnyugtára minden jó szél eláll”. Úgy látszik most nem egy „jó széllel” van dolgunk! Majd holnapra kiderül!

Estig megtett összes táv: 1241,1 km

 

14. nap (2006. augusztus 10. – csütörtök) - Az ókori rómaiak nyomában

Avignon – Remoulins – Pont du Gard – Nîmes – Lunel – Montpellier - Villeneuve

Táv: 135,05 km

Szem előtt tartva a tegnapi szeles időjárást, ma a szokásosnál korábban, 7 órakor kelünk, s bele is vágunk a mai etapba. A boltok természetesen mind zárva vannak, még a E’Leclerc-is Avignon után, így egy 20-ast teszünk meg kaja nélkül. Remoulins-ban 9-kor nyit a Lidl, itt reggelizünk. A város után egy öt kilométeres kitérőre vállalkozunk, hogy megpillanthassuk a világ száz csodájának egyikét a Pont du Gard-t.

Az árkádos, háromemeletes 48 m magas, 275 m hosszú vízvezetékként szolgáló völgyhíd a rómaiak építőművészetét dicséri. Faragott kövei egyenként 6 tonna súlyúak. Kötőanyagot az építkezés során nem használtak, mégis olyan stabil, hogy még ma is át lehetne menni akár egy tankkal is a hídon. Az építmény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, tényleg nagy élmény volt, na és persze turistákból sem volt hiány. Sőt még magyarokkal is találkoztunk. Utoljára a nizzai plage-on hallottunk magyar hangot, előtte és ez után Barcelonáig egyet sem.

A látnivaló után elégtételt kapunk tegnapi sérelmeinkért. Hátulról fúj a szél! Gyorsan elérjük a következő nagyvárosunkat a 135ezres Nîmes-t, mely – akárcsak Avignon – szintén megyeszékhely. A várost római vonatkozású emlékei teszik vonzóvá. Hatalmas amfiteátruma van, ezen kívül egy római templom (Maison Carrée) és egy torony (Tour Magne) maradt meg az utókor számára. Eleinte kissé nehezen tájékozódunk, de rövidesen sikerül egy térképet szerezni, így minden gyorsan megkerül. Megtekintjük a templomot, majd teszünk egy kört az amfiteátrum körül. Elég sok időnk elment, így már nincs kedvem felmenni a toronyhoz. A többiek bevállalják én addig egy parkban hűsölök. Valahogy nem fogott meg ez a város. Úgy látszik Szombathely után már „immunis” vagyok a római kori emlékekre. Sokkal szívesebben száguldanék a hátszéllel nyugat felé! De a délelőtt már elment! Háromkor ebédelünk a város után. Innen még 50 km Montpellier a mai szakaszhatár. A délután monoton tekerés a forgalmas főúton rövid pihenőkkel szinte lakott terület nélkül. Csupán a város előtt terelnek le minket útfelújítás és villamospálya-építés miatt, így jókora kerülővel jutunk a belvárosba. ¼ 6-kor kezdjük a városnézést, sok időnk nem maradt. Ez már jóval hangulatosabb hely, mint Nîmes, egy igazi nagyváros. Először a város feletti parkot nézzük meg, ahonnan már látszik az innen 15 km-re lévő tenger! A belvárosba egy impozáns diadalíven jutunk be. Hangulatos főtere, a Place d’ Comédie zsúfolásig tele kiülős helyekkel és természetesen emberekkel, ahogy ez egy szép nyári estén egy nagyvárosban lenni szokott. Kb. 1 óránk van nézelődni, aztán irány táborhely után nézni! Elindulunk a tengerpart irányába. El is érjük az öbölrészt, de mocsaras sekély a partszakasz, fürdésre egyáltalán nem csábító. Ez már nem a Francia Rivéra! Haladunk tovább a tengerparttal párhuzamos úton, egyre kevesebb az esély igazán jó helyet találni. Egy félig kiszáradt iszapos patak partján állunk meg, s rövid tépelődés után a maradás mellett döntünk. A vízminőség elég kétes, csak Diával ketten vállaljuk be a mosakodást, de mi sem visszük túlzásba. Utoljára az első este kellett ilyen gusztustalan vízben fürödnünk. Tomi és Lackó megelégszik a kulacsában lévő vízmennyiséggel, ami tisztálkodásra a szó valós értelmében aligha elegendő.

A közeli bozótost szemeljük ki éjszakára. Nem egy elsőrangú táborhely, de egy hosszú nap után megteszi! Virslit sütünk, majd ma is szabadég alatt térünk nyugovóra a sűrű ágak között.

Estig megtett összes táv: 1376,2 km

 

15. nap (2006. augusztus 11. – péntek) - Azért a szél az úr!

Villeneuve – Frontignan – Séte – Adge – Béziers – Capestang – Olonzac - Homps

Táv: 129,06 km

Ma is pontban 7-kor kelünk, s betekerünk a tengerparti Séte városába. Ez azonban már egy igazi kikötő és iparváros idegenforgalmi vonzerő nélkül. Megreggelizünk, majd a forgalmas városon átkelve vízparton folytatjuk utunkat. Balról a nyílt víz, hosszan elterülő homokos plage-zsal és rengeteg lakóautóval (itt nem tiltják a lakóautós vadkempinget, mint a rivérán), jobbra is víz, a Bassin de Thau beltenger. Újabb 10 km után már nem bírunk ellenállni a csábításnak, s a homokos part felé vesszük az irányt. A tegnapi fürdés kimaradt, jó lesz pótolni! A víz viszont meglepően hideg! Mintha csak nem is ugyanazon a tenger partján lennénk, mint pár nappal ezelőtt, hanem pl. a Balti-tengerén. Ez eléggé megmagyarázhatatlan! Fürdés helyett inkább belerohangálunk a vízbe és ugyanilyen gyorsan jövünk is ki a partra.

11 óráig jól elvagyunk, de még hosszú szakasz vár ránk Homps-ig a szakaszhatárig. A következő várost, Adge-t elkerüljük, s innen egy forgalmas autóúton haladunk tovább. A több mint tízéves térképünk itt még normál utat jelöl, úgy látszik azóta fejlesztettek. Nagy a dugó, csak lépésben halad a kocsisor. Most is mint ilyenkor mindig az autósok morcos ábrázatát nézem. Figyelem, hogy milyen módszerekkel vezetik le idegességüket, s arra gondolok, hogy milyen okos jármű ez a kerékpár. A szél persze ma is szembekap, így küzdjük előre magunkat az egyenes autóúton, mely újra elhagyja a tengerpartot, sík vidéken halad végig. Béziers előtt egy kis falunál állunk meg ebédelni. Dia vesz egy jókora dinnyét is, így jól belakmározhatunk.

Fél 3-ig sziesztázunk a bolt árnyékában. Olyan szél van, hogy mindet felkapja az üres üdítősüveget, sőt még a konzervdobozokat is odébblöki. Ahogy kihajtunk a parkolóból, hátsó kerekem egy jellegzetes pattanást hallat. Bicajtúrások számára ismerős a probléma: küllőtörés. Behajtunk Béziersbe, s - mivel az elkövetkezendő 80 km-en nagyvárost nem érintünk – nekilátunk a probléma megoldásának. Tomi egy öreg fickót kérdez, aki visszairányít minket a város túlsó oldalába, pont az ellenkező irányba, ráadásul nem is találunk boltot a kijelölt helyen, az Auchan áruház mellett. Útközben viszont egy jófej autós szinte végig kísér minket, gondosan ügyelve, hogy el ne tévedjünk. Visszatérünk a belvárosba és szolgálatban lévő bicajos rendőröktől érdeklődünk. Kapunk is egy bűntetőcetlit, hátoldalán a legközelebbi kerékpárbolt megközelítésének térképével. De ezzel sem vagyunk előbb: a bolt ugyanis zárva van. Elment egy újabb óránk a semmire! Mérgesen hagyjuk el a várost, ahol – bár nem terveztünk városnézést – mégis keresztül-kasul bejártuk.

Letérve a főútról egy elhagyott országúton haladunk nyugat felé továbbra is iszonyatosan kemény szembeszéllel. Ma egész nap én húzok, már nem olyan bevállalósak társaim sem, mint Avignon előtt, inkább szépen megbújnak szélárnyékomban. Hatalmas szőlőültetvények között haladunk, nem véletlenül Béziers a francia borkereskedelem közponja. Jobbra már látszik egy vonulat a Pireneusok hírnökeként. Mellettünk kanyarog a Canal du Midi csatorna, amely a Földközi-tengert köti össze az Atlani-óceánnal, a maga nemében egy zseniális műszaki alkotás. Áthaladunk Capestang városán, majd kis kitérővel Oloznac következik. Itt vásárolunk vacsorát. Tomi csór egy égőt is a kiégett elemlámpájába. Megállunk a benzinkúton vizet felvenni, s lám-lám Isten nem ver bottal, a „tolvaj” elnyeri méltó büntetését, kap egy első defektet. De már rutinosak vagyunk a szerelésben.

S ami napközben –a szembeszél miatt – olykor-olykor reménytelen vállalkozásnak tűnt, mégis sikerült. Elértük a szakaszhatárt. Lackóék átrobognak a csatorna felett, úgy kell visszahívni őket. Megérkeztünk! Az estét egy nagyon hangulatos helyen töltjük. A csatorna partja, akár az országutak itt Franciaországban, hatalmas platánsorral van végigültetve. Raja számtalan lakóhajó, a többség már kikötve várja a holnap reggeli indulást. A vízben egy vidra úszik el előttünk.

Az első dolgunk a fürdés. Dia még hajat is mos a kellemesen meleg vízben. A mesterséges meder meredek és gyorsan mélyül, de alapjában véve nem túl mély. Több otthoni kajánk nincsen, így ízletes francia főzelékkonzervet melegítünk és francia pezsgőt iszunk hozzá. Egy ilyen kemény nap után megérdemlünk egy kis kényeztetést. Ma újból sátorban alszunk. Közel van a falu és van mozgás még este is. Tomival hülyéskedek este: megzavarom vizelés közben, így sikerül telibe találnia a tisztálkodós szatyromat. Majd bebújok a sátorba, s ekkor érzem igazán, nem akármilyen nap volt a mai: 130 km kemény szembeszéllel végig elől nagyon sokat kivett belőlem, talán ez volt a legkeményebb napom az egész túra során!

Estig megtett összes táv: 1505,3 km

 

16. nap (2006. augusztus 12. – szombat) - Lovagvár a Pireneusok lábánál

Homps – Trébes – Carcassone – Limoux - Quillan

Táv: 93,88 km

A tegnapi fárasztó nap után ½ 8-kor ébredünk. Borús az idő, s – ahogy tegnap egész nap – fúj a szél rendesen. Visszatérünk a tegnapi útra, s forgalom nélkül haladunk Carcassone irányába. Be kell térnünk Laredorte falucskába, ami ugyan 6 km kitérőt eredményez, de ez az egyetlen módja annak, hogy a következő 40 km-en reggelihez jussunk. Még délelőtt 10-kor is hűvös van, így nyomjuk a kilométereket erős szembeszéllel. Trébes-nél ismét keresztezzük a Canal du Midi csatornát, amelyen már jócskán megindult a napi hajóforgalom. Innen, a 113-mas főút elérésével jócskán megnőtt a forgalom. Tomi éles szemének köszönhetjük, hogy majdnem 80 km-rel a tegnapi küllőtörés után végre sikerült egy kicsi bicikliszervizt találnunk, ahol egy euró fejében kapunk 2 db küllőt. Szerencsére nem a racsni felőli oldalon tört el, így külső segítség nélkül ki tudjuk cserélni a törött alkatrészt, s újra normálisan és lelki terhek nélkül tudok hajtani. Délben érjük el a kivételes épségben megmaradt középkori lovagváráról híres Carcassone városát. Első utunk la Cité-be vezet, mely a város középkori városközpontja. Mivel rengeteg a turista, gyorsan rájövünk, hogy kerékpárral csak üggyel-bajjal tudnánk megrohamozni a várat. Így lezárjuk a bringákat s gyalogosan indulunk a nem éppen kisméretű, hatalmas kőfallal és bástyákkal körülvett erődítmény bevételére.

Az egész város akkora, hogy külön térképet kapunk a bejárásához. A középkori hangulatot nagyban rontja, hogy a la Cité telis-tele van éttermekkel, büfékkel és különféle vendéglátó, valamint turisztikai egységekkel, melyek hangulata merően elüt a városképétől. A látogatás egyébként ingyenes, csupán a kastélyba kérnek beugrót (4,5 euró), ahol többféle egyszerűbb kiállítással próbálnak magasabb szintű szolgáltatást nyújtani. Teszünk még egy szép nagy kört a hangulatos utcácskákban, megnézzük a székesegyházat, majd egy kisebb zápor kíséretében visszasétálunk a kerékpárokhoz.

A jelenkori Carcassone belvárosa már nem nyújt különösebb élményt, így délnek vesszük az irányt, s szembenézünk a következő akadállyal: a Pireneusok meghódításával.

Boltot a következő 20 kilométeren nem találunk, így korgó gyomorral érkezünk meg Limoux városába, ahol egy hatalmas E’Leclerc biztosítja számunkra az olcsó és finom ebédet. Tominak és Diának – a változatosság kedvéért – sikerült beújítanuk egy olcsó és ízletes tonhalsaláta konzervvel, mely jelentősen feldobta az eddigi egyhangú étkezési szokásainkat. Nem kell sietnünk, innen már csak 28 km Quillan városa, a mai szakaszhatár, amely már közvetlenül a Pireneusok lábánál fekszik.

Délután 4-kor indulunk tovább az egyre szűkülő Aude-folyó völgyében. Az eddigi kemény szembeszelet oldalszél váltja fel, de ahogy szűkül a völgy ez is egyre kevésbé tud érvényesülni, sőt egyes szakaszokon még egy kis hátszelet is kapunk. Dia vezeti a csapatot. Elkap minket egy rövid futózápor, de nem tart tovább öt percnél. Quillan előtt találunk boltot, ahol – tekintettel a közelgő vasárnapra – nagybevásárlást rendezünk. A jó minőségű Champion-os toast kenyér szavatosság miatt le van értékelve, így beraktározunk belőle egy nagy adagot. Ismét kapunk egy jókora futózáport, s egyre jobban úgy tűnik, hogy innen már nem megyünk tovább sehová. Én szívem szerint még elindultam volna felfelé, hogy legalább egy hágón túl legyünk, de a társaim nem éppen motiváltak a kérdésben. Végül is a szakaszhatár megvan, innen már nem kötelező továbbmenni. Vizet veszünk fel a városka főterén található kútból, majd az Aude túlpartján, egy mellékúton nekilátunk táborhelyet keresni. Nem könnyű feladat a szűk és beépített folyóvölgyben, de egy újabb eső gyors döntésre késztet, bár az elázást már nem sikerül szárazon megúsznunk, de találunk egy védett helyet a vasúti töltés mellett, tölgyfák alatt. Ráadásként megfürdünk még a folyóban is, majd a sátorban lakomázunk az ebédről maradt ÉCO+ (ez a E’Leclerc saját termékcsaládja) tonhalsalátájából. Este kapunk még esőt, de a sátron belül már nincs nagy jelentősége a dolognak.

Estig megtett összes táv: 1599,2 km

Tovább a 4. szakaszra

(Andorra és a Pireneusok kétezres hágói)

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

© 2018 Két keréken a Nagyvilágban

Keresés

logo1

Túrabeszámolók

Tovább a hegymászós oldalra

Hegyi logo2

Free Joomla! templates by AgeThemes

This website uses cookies

A webhely cookie-k segítségével elemzi a forgalmat. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát.
Statisztikák készítése céljából a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet.