Végig a Francia Riviérán

Bázel-Nizza-Barcelona kerékpártúra 2006

2. szakasz (8-12. nap)

 

Vissza az 1. szakaszra

8. nap (2006. augusztus 4. – péntek)  Első nap a Francia Rivérán

Ventimiglia – Menton – Monte Carlo – Nizza – Cagnes-sur-Mer

Táv: 76,01 km

„Ébredj Tomi! Jön a víz!” Hajnali 4 óra lesz 10 perc múlva. Már az elmúlt este aggodalomra adott okot, hogy a folyó vízszintje alig pár centiméterrel van a sátrakétól. De bevállaltuk. „Ne hülyéskedj!” – hangzik a válasz, majd miután bizonyítást nyer az állításom (már a sátrak előtt közvetlenül áll a víz) Lackóék is kikászálódnak a sátrukból és megkezdődik az éjszakai költözködés. Először a bicajokat oldozzuk ki, amelyek már vízben állnak. Ezután következnek a sátrak. Szerencsére este kinéztem egy másik helyet is, ezt kell most megtisztítani a nagyobb szikláktól. Bár jóval göcsörtösebb, mint az előző, de legalább száraz.

¾ 8-kor kelünk „új” táborhelyünkön, s begurulunk Ventimigliába, ahol először pillanthatjuk meg a tengert. Innen már tavalyról jól ismert úton haladunk tovább, egy emelkedő, majd egy 836 méter hosszú alagút következik. Itt történt meg tavaly az az emlékezetes eset, mikor Tomi Andija leszállván a vonatról Nizza felé igyekezvén az alagút kellős közepén váltótörést szenvedett. Barátja nem kis hősiességtől tett tanubizonyságot, hogy vállalta a szétesett alkatrész rehabilitálását és ilyen „asszonytalan” körülmények között eljutott Nizzáig. Ezért még otthon úgy döntöttem, hogy „hőssé” avatom! Ahogy elérjük az alagút bejáratát elő is kerül a táskámból egy A4-es nyomtatott papír „Tomi alagút” felirattal egy tubus folyékony ragasztó és egy Oklevél. Átkeresztelem az alagutat, majd gratulálok „hősünknek”, aki veszi a poént és őszintén tud örülni a kissé csipkelődő meglepetésnek.

Nos akkor ott tartottam, hogy áthaladunk az újdonsült Tomi alagúton, majd végleg elhagyjuk Olaszországot. Az első francia város Menton. Tomi még tisztán emlékszik, hogy hol található az első bolt, lassan már az az érzésem, hogy az út minden négyzetcentiméterét ismeri Nizzáig. Amíg a többiek vásárolnak egy faszi szívózik velem a bicajok miatt, ugyanis épp a standját akarja felállítani a bolt előtt. Szép csöndben elküldöm magyarul hidegebb éghajlatra, majd áttolom a 4 járgányt. Egy kultúrált parkban reggelizünk, majd áttekerve a zsúfolt belvároson Monaco felé vesszük az irányt. Régen Menton is ehhez az országhoz tartozott, de a francia kormány megvásárolta, így lett a világ második legkisebb országa.

A Cap Martin félsziget után már látszik Tomi kedvenc városa, a luxus és a fényűzés hazája. Az utakon mindenfelé hatalmas Rolls Royce-ok, Ferrarik, Porschék, drágábbnál drágább járgányok. A hotelek szintén megfizethetetlenek. Teszünk egy kört a Forma 1-es pályán, majd feltekerünk a hercegi palotához. Minden olyan tiszta és rendezett, mint az elmúlt évben. Bár az kissé szorítja a szívemet, hogy 2 év alatt kétszer eljutottam ide, a Balatonunknál pedig egyetlen egy napot nem voltam az idén. Más ember lehet, hogy erre büszke lenne, de én inkább szégyellem.

Fél 3-ig maradunk a városban, majd kifelé menet egy hatalmas, zsúfolt bevásárlóközpontban vásárolunk ebédet, melyet egy útmenti parkban el is fogyasztunk. A hegyek után szoknunk kell még a nagy forgalmat, mely minden bizonnyal az egész rivérás szakaszunkat végig fogja kísérni. Ráadásul az útminőség is hagy kívánni valót maga után rendesen. Ez sajnos mindenhol fordítottan arányos: minél nagyobb a forgalom, annál rosszabbak az utak. Mintha Budapesten járnánk.

Elzötykölődünk Nizzáig a már jól ismert, alagutakkal tűzdelt, sziklás-öblös csodás partszakaszon, majd élvezzük a Côte d’Azur egyik leghíresebb strandját, a nizzai fehér köves plage-t és a tenger hullámait. Ez eddig túránk leglazább napja. Mondjuk a kemény alpesi szakaszok után ránk is fér a pihenés rendesen.

Hat óra tájékán indulunk újra útnak. Végigtekerünk a végtelenül hosszúnak tűnő forgalmas tengerparti sétányon, vacsorát vásárolunk, majd egy tavalyról ismert, bejáratott táborhely irányába folytatjuk utunkat. Jó, ha az embernek akadnak néha ilyen „adu ászai”, amire lehet építkezni a tervezés során, így megspóroljuk a kereséssel töltött időt.

Cagnes-sur-Mer után egy kis völgyben tekerünk felfelé 4 km-t, s a zsúfolt tengerpart egyszerre egy nyugodt, csendes vidékké változik. Megtaláljuk a tavalyi utolsó táborhelyünket is egy kihalt kavicsbánya területén. Vacsorára virslit sütünk, melyet dijon-i mustárral eszünk. Ez volt a tavalyi év szenzációja Tomi számára, s idén is nagy sikert arat nála és persze a többieknél is. Jól bekajálunk!

Mivel a mai idő jóval stabilabb a tegnapinál, az éjszakát itt már szabadég alatt töltjük. Remélem még többször lesz alkalmunk rá a túra során!

Estig megtett összes táv: 798,0 km

9. nap (2006. augusztus 5. – szombat)  - A „vörös sziklás partszakasz”

Cagnes-sur-Mer – Cannes – Miramar – Antheor

Táv: 64,69 km

Mivel a mai napunk a túraterv szerint pihenőnap, úgy döntünk, hogy dél körül keresünk egy kempinget magunknak, s a délutánt pihenéssel – strandolással töltjük.

½ 8-kor indulunk, s Tomi egyik kedvenc boltjából, a Géántból vásárolunk reggelit. Kissé várnunk kell, ugyanis a déli népeknél fél 9-előtt nem nyit ki semmi. Reggeli után meg sem állunk Cannes-ig a filmfesztiválok városáig. Tominak – a tavalyi botrányos távozása óta – itt is maradt mit megnézni. A „balhé” színhelyén, a Carlton Hotel előtt azonban már nincs ott az orrszarvú. Van helyette viszont egy furcsa acélszörnyszobor. Itt fényképezkedünk. Következő megállónk az Auditórium, az Arany Pálma díjak kiosztásának színhelye. Ez az európai Oscar-díj. Tomi bicajával kaptat fel a vörös szőnyegen nem kis meglepetést okozva a sok kószáló, fényképezkedő turistának. Elhaladunk a vitorláskikötő mellett, s újból ismeretlen tájon haladunk tovább.

A következő szakasz újból sziklás tengerpart. Nem is akármilyen. Vöröses színű hegyek emelkednek ki a tengerből. Az aprócska öblökben védett strandok, magánkikötők. Ez nem a turisták fellegvára, jócskán megcsappant a forgalom is, mely minden bizonnyal a tengertől távolabb lévő főúton közlekedik. Ez túránk eddigi legszebb tengerparti szakasza. Csupán néhány aprócska falut érintünk, bár lassan haladunk, hiszen szinte minden öböl megállásra csábít. Antheor előtt egy hatalmas vasúti viadukt alatt Camping táblát találunk. Azt hiszem megérkeztünk. A 7 euró/fő-s ár teljeséggel elfogadható, így 2-re már állnak a sátrak. Az első dolgunk a mosás. Miközben József Attila anyukáját megszégyenítő hatékonysággal távolítjuk el 8 napos szennyesünkből a mérhetetlen mennyiségű koszt, közvetlenül mellettünk hatalmas durranásra leszünk figyelmesek. Egy francia nő a „merénylő”, aki nekivezette a családi Chrysler-t a vizesblokk éles lépcsőperemének, mely felhasította a hátsó gumit. Azt eddig is tapasztaltuk, hogy a franciák nem tudnak vezetni. Pláne a nők. Halkan megjegyezném, hogy a túloldalt kb. 2 méter volt. A férje iszonyatosan mérges rá, hiszen még a kocsi oldalát is sikerült meghúznia. A kölykeik vízipisztollyal biztosítják a területet, amíg zajlik a vita. Nagy jelenet! Máshol ilyenért fizetni kell!

Dia kitereget nekem, én elkérem Tomi hátizsákját és elindulok kaját szerezni. 4 km-t tekerek a következő üdülőfaluig, ahol csak egy kis Spar-t találok, kínálat semmi, az árak meg magasak. Még „szülőhelyén” Ausztriában sem szeretem ezt az áruházláncot, pedig ott ezerszer jobb boltjai vannak, mint itt Franciaországban. Nem is értem, hogy minek kellett idejönnie, a sokféle jobbnál jobb francia áruházlánc közé. Újabb 2 km-t után beérek Agay-ba. Itt már találok egy jobb boltot. Bár még ez sem az igazi, de megelégszem vele. Pláne, hogy holnap (vasárnap) is nyitva lesz! Rendesen bevásárlok, a bagette-k mint a sündisznó tüskéi, úgy állnak ki a hátizsákból. Mire visszaérek, csúnya felhők uralják észak felől az égboltot. Lemegyünk a kis, homokos strandra, de a hideg szél miatt rajtam kívül senkinek sincs kedve fürödni. Pláne miután megcsíp egy medúza. Idén nagyon elszaporodtak ezek a csalánozók – ha jól hallottam – a szokatlanul meleg időjárás miatt.

A kemping grillezőjében banános dobozból rakunk tüzet, s Tomi vezényletével elkészül a Maggi Finom Falatok. Közben az eső is elered, de szerencsére fedett helyen vagyunk. Vacsi után még fürdünk egyet a kemping kihalt úszómedencéjében, csak úgy poénból. Nagy hülyeségnek tartjuk, hogy itt a tengerparton is mindenhol úszómedencék vannak. Dia még lemegy egyet sétálni a partra, engem elnyom a párás idő és nyugovóra térek.

Estig megtett összes táv: 862,7 km

 

10. nap (2006. augusztus 6. – vasárnap) -  Egy csodálatos vasárnap

Antheor – Agay – St. Raphaël – S.te Maxime – St. Tropez - Ramatuelle

Táv: 69,93 km

A pihenőnap, az pihenőnap. Még akkor is, ha két részletben tartjuk. A tegnap délutáni pihenést kiterjesztjük ma délelőttre is. Későn kelünk, majd szép nyugodtan megreggelizünk. Tomi majdnem frászt kap, mikor Lackó megérkezik a 2 teljesen feltöltött mobiltelefonnal a vizesblokk irányából. „Ugye nem mondod, hogy ezeket egész éjszaka otthagytad?!”. Különösen furcsa az eset abból a szemszögből is, hogy négyünk közül Lackó vigyáz a legféltettebben felszerelésére. Szinte egy lépést sem tesz meg kormánytáskája nélkül, amiben a pénzén kívül az élelmiszer-utánpótlását őrzi.

A reggeli órákat még az árnyas fák között töltjük, majd dél előtt pár perccel elhagyjuk a kempinget. Nehéz ilyen melegben indulni. Agay-ban tényleg nyitva van a tegnapi bolt, de nem bíztam a véletlenre a dolgot, így csak Lackó vesz pár méregdrága konzervet és indulhatunk tovább.

St. Raphaël könyvünk szerint világhírű üdülőhely, de mi még eddig nem hallottunk róla. Van is élet rendesen akárcsak Nizzában, vagy Cannes-ban. A város után találunk egy hatalmas Géant-ot, eljött az ebéd ideje. Itt aztán nem kell félnünk, hogy éhen maradunk, mint egy hete Svájcban! A továbbiakban is dombos terepen haladunk a forgalmas tengerparti úton, többnyire az álló kocsisor mellet. Az autók között felfedezünk egy angol rendszámú járművet, amely még úgy 20 perce húzott ki az áruház parkolójából. Azóta idáig jutott. S. te Maxime-ben már látszik a szűk öböl túloldalán a legendás St. Tropez. Délután 4 órakor érjük el a várost. Hangulatos kikötőváros, de gyorsan hozzá kell tennem: a hírneve jócskán megelőzi. Semmivel nem nyújt többet egy átlag turistának, mint a partszakaszon lévő városok bármelyike. Tomi és Dia találnak egy jó stéget, ahonnan jókat lehet ugrálni a tengerbe. Hatalmasat fürdünk. Majd egy közkútnál lemossuk magunkról a sót és a kikötő felé vesszük az irányt, melyben szinte egytől-egyig luxusjachtok sorakoznak. Nagyon nagy az élet! Egy korábbi beszámolóból olvastam, hogy szinte meg sem lehet mozdulni a városban, ezért tartottam tőle, de korántsem volt ilyen rossz a helyzet. Képeslapokat veszünk, majd 6 óra tájékán elindulunk tovább. Letérvén a főútról egy dombos, de nyugodt félszigetre tévedtünk. Előttünk egy jókora vonulat, melyen a térkép egy 129 méteres hágót is jelöl. Kb. 2 km izzasztó mászás után egy csodálatos fekvésű, hegyoldalba épült városkába érünk. Ez Ramatuelle. Este 7 óra van, itt most kezdődik az élet. A mai estére pizzázást terveztünk, így ahogy beérünk, rögtön szemügyre is vesszük, milyenek a lehetőségek. Egy elég rossz éttermet sikerül kifognunk, bunkó pincérekkel és nagyon kis adag pizzával. Vacsi után jóval szegényebben és ráadásul nem is jóllakottan indulunk neki a további emelkedőknek. A meredek, szerpentines úton többnyire toljuk a kerékpárokat. A domb tetején találunk alkalmas táborhelyet egy szúrós, mediterrán növényzettel övezett bozótosban. Szabadegezést tervezünk, de a szél és a távolban villódzó villámok megváltoztatják a tervünket. Este sötétedés után még kisétálunk védett helyünkről a hágóra, s csodáljuk a tengeren csillogó ezüsthidat. Gyönyörű helyeken jártunk ma is!

Estig megtett összes táv: 932,6 km

 

11. nap (2006. augusztus 7. – hétfő) -  Elértük az első ezrest!

Ramatuelle – La Croix Valmer – Le Lavandou – Hyéres – Toulon – La Seyne-sur-Mer

Táv: 106,52 km

Ismét elvonultak a felhők, csak pár csepp esett az éjszaka és napos reggelre ébredtünk. Az első két kilométert lejtmenetben egy földúton tettük meg, így jókora rövidítéssel visszatérhettünk eredeti útvonalunkhoz, melyet a tegnap esti pizzázás okán hagytunk el. Ca Croixban csak egy Spart találunk. Drága reggelit eszünk. Tomi sem érzi magát jól, azt mondja, rázza a hideg, pedig már most meleg van. Feltekerünk egy hatalmas sziklára, melyről szép kilátás nyílik a már tegnap este a hágóról is látható Hyéres-szigetekre. A következő szakaszon egy nagyon jó bicikliutat kapunk segítségül, így végre nem kell folyamatosan a forgalmas főúton haladni. Bár nincs kitáblázva, azért elég jól használható. Ritkaság ez a franciáktól, utoljára Svájcban mentünk ilyen hosszan kerékpárúton.

Le Lavandou után elhagyjuk a partvidéket, mely egyre simább lesz, s hatalmas sólepárló telepek sorakoznak rajta. A következő nagyobb város Hyéres. Eredetileg nem tervezzük, hogy bemegyünk a belvárosba, de a tengerparti részen nem találunk boltot, így meg kell reszkíroznunk a 8 km-es kitérőt. Hyéres városa nem közvetlenül a tengerpartra épült, a várostól délre egy hatalmas síkságon terül el elég forgalmasnak látszó repülőtere, majd csak ezután következi a part, melybe jócskán benyúlik egy csizma alakú félsziget telis-tele üdülőtelepekkel. Mi is egy ilyen kavicsos szakaszt keresünk magunknak és a koradélutáni órákat fürdéssel, napozással töltjük. Délután ½ 5-kor indulunk tovább. A következő szakaszon szintén van kerékpárút, s egyre forgalmasabb is, így reméljük már kitart Toulonig. Ismét eltávolodunk a parttól, s viszonylag sík vidéken kerekezünk. A szakasz fő attrakciója, hogy előbb én, majd Dia szinte egymás után érjük el az 1000. kilométerünket. Emlékeztetőül mi indultunk Rajkáról, így egy 30-cassal a másik két társunk előtt járunk.

Toulont a kerékpárúton érjük el. Akárcsak Hyéres, ez sem igazán üdülőváros. Védett tengeröble miatt itt található Franciaország legnagyobb hadikikötője, itt horgonyoz a földközi-tengeri francia flotta. Szerencsére még a város előtt találunk egy kutat, mert már rendesen kezdtünk kitikkadni. Ahogy a városba beérünk, rögtön szembeötlik: ez nem egy Nizza, vagy egy Cannes. Pálmafák helyett széles, forgalmas utcák, kommersz lakótelepek váltják egymást. Bevásárlunk, majd letekerünk a kikötőbe. A hadikikötő turisták számára nem látogatható, így csak messziről szemléljük a hatalmas tengeri herkentyűket. Betekerünk még az impozáns fő-térre, mely már igazi nagyvárosi hangulatot áraszt. De már fél 7-felé jár az idő, s még ki is kell jutnunk valahogy. Így hát nekiindulunk. Első lendülettel majdnem az autópályán kötünk ki. Az autóstársaink feltűnő tülkölése hatására gyorsan megtaláljuk a számunkra kijelölt útvonalat, mely egy koszos, szemetes, igénytelen külvároson keresztül kanyarog. Rövidesen átérünk La Seyne-sur-Mer-be, mely a vele egybeépült Toulonnak az üdülővárosa. Innen az öböl túloldaláról napnak háttal már sokkal jobb kilátás nyílik a hadikikötőre, s sikerül egypár közeli anyahajós fényképet készíteni Tominak. Rendesen megcsúszva, este 8-ra érjük el a homokos tengerpartot, de egy gyors fürdést mindenképp be kell iktatni. Amíg a többiek fürdenek, teszek egy kört, de a zsúfolt üdülőváros környékén nem könnyű táborhelyet találni. Egyetlen megoldásként déli irányban emelkedő Cap Sicié félszigetet nézem ki, így bár emelkedő árán, de ki tudunk jutni ebből a forgatagból. Még pár kilométer a forgalmas utcákon, s végre feltárul előttünk a mediterránra jellemző örökzöld pineaerdő. Meglepően gyorsan találok táborhelyet, bár tele van agyonjárt ösvényekkel, de így este már nem jár errefelé senki. Ráadásul találok egy 3 irányból védett zsákutcát is, így a többórás forgalmas bolyongás után meglepően nyugodt helyen táborozhatunk. Virslit sütünk vacsorára, melyet természetesen dijoni mustárral fogyasztunk. Emellé Tomi és Dia – az 1000. kilométer kapcsán – vett egy üveg jó francia bort is, melynek nagy részét ketten fogyasztottak el. Szegény Tominak rendesen fejébe szállt az itóka, egész este vigyorgott tőle, mint a tejbetök. Egyensúlyérzéke nem volt tökéletes, így hamar a vízszintes mellett döntött. Még egy ideig hallgatjuk gagyogását és feltörő kacajait, majd nyugovóra térünk. Ismét szabad ég alatt alszunk.

Estig megtett összes táv: 1039,3 km

 

12. nap (2006. augusztus 8. – kedd)  - Marseille-en innen és túl

La Seyne-sur-Mer – Sanary-sur-Mer – La Ciotat – Cassis – Marseille - Cabries

Táv: 99,5 km

Reggel 8 órakor kelünk, s nekivágunk utolsó Francia-Rivérás szakaszunknak. Visszatérve a tengerpartra tovább folytatódik a dombos terep. Bandol sűrű belvárosát járjuk meg kétszer, ugyanis a tengerparton nincs járható út. Ismét fel kell kanyarodnunk a hegyekbe. Jókora emelkedővel kerüljük meg a kinyúló sziklás félszigetet, s 11 órakor megérkezünk La Ciotat városába. Ez az utolsó városunk itt a rivérán, így a fürdést nem hagyhatjuk ki. Fantasztikusan tiszta és sekély homokos partszakasz vár ránk, méltóan búcsúzhatunk egy időre a tengertől. Különösen felkeltik érdeklődésünket az öblöt lezáró hatalmas kopár sziklák. Még itt a város határán ebédelünk egy lakótelepen. Egy jófej fickó a harmadikról még egy behűtött vizespalackot is leküld nekünk. Délután kettőkor indulunk tovább. Ismét kapunk egy – a délelőttihez hasonlóan – kemény emelkedőt. Majd legurulunk Cassisba, melynek szintén van strandja, de kb. 130 méterrel alacsonyabban, mint az út. Onnan már nem lenne jó visszamászni. Hivatalosan ez az utolsó üdülőfaluja a Francia Rivérának.

A következő szakasz ismét dombbal indul, festői útvonalon haladunk a sziklás, csupán itt-ott bozóttal benőtt vidéken. Hosszú, kihalt emelkedő következik, melynek tetejéről már látszik a következő öbölben lévő Marseille városa. „Nézzétek jól meg, mert közelebbről már csak rondább lesz”. Ilyen szavakkal illetem még látatlanban Franciaország második legnagyobb, az ország legnagyobb kikötőjével rendelkező 900ezres nagyvárost. S lám-lám milyen igazam lett.

A hosszas gurulás még mindenkinek tetszik, s a bevezető sugárút is meglehetősen jó, külön kerékpárúttal, osztott pályás úttal (2*2 sáv + 1-1 kis sáv a két szélén külön), igazi Andrássy út feelingje van. Meg sem állunk a kikötőig. Innen lehet áthajózni If várába, ahol Dumas regénye szerint Monte Cristo grófja raboskodott. Jó lenne megnézni, ha már itt járunk, de sajnos nem fér be az időnkbe még akkor sem, ha egy körben mehetnénk, nemhogy kettőben. Megnézzük a kikötőt védő hatalmas erődrendszert, majd a forgalmas sétálóutcán korzózunk egy keveset. Itt még elég pozitív a kép a városról. Nemúgy a kivezető szakaszon. Ahogy kiérünk a centrumból, találkozhattunk az emberi faj összes fajtájával. Az egyik romos épületben hithű muzulmán imaest volt, de kínai árusokból sem volt hiány, s na persze négerekből sem. Tipikus nagyvárosi jelenség ez, s csak londoni és párizsi látogatásomnak köszönhetem, hogy nem félek az ilyen helyeken. Az utolsó nevezetesség Marseille-ből a szép, nagy diadalív, majd elindulunk kifelé. Mivel az összes jelzés az autópályákra akar ráterelni minket, rendesen szenvedünk szűk, forgalmas utcákon. Egy helyen francia lányok próbálnak segíteni, természetesen csak egy nyelvet beszélnek: az anyanyelvüket. Felesleges itt „angolozni”, Tomi kerek perec kimondja a következő nagyvárosunkat: „Avignon”. A választ csak sejteni lehet: „Ez nem Avignon! Ez Marseille!”. Jót röhögünk rajta. „Kössz, azért ennyire nem vagyunk hülyék”. Inkább gyorsan továbbállunk.

Sokszor meg kell állnunk térképészkedni, bár ez sem sokat segít, mert a kisebb táblák csupán a marseille-i kerületek nevét jelölik, így azt sem tudjuk, hogy pontosan hol járunk. Közben rendesen kiszáradunk, így s ahogy esteledik, úgy helyzetünk egyre reménytelenebbé válik. Szerencsére még időben találunk egy boltot. Beújítok egy 5 literes ásványvízzel, s úgy készülök, hogy ma hideget eszünk vacsorára. Amíg a boltban vagyok Tominak sikerült megtudakolni a helyes irányt. Jókora emelkedők árán sikerül csak elhagynunk a nagyvárost.

Septémes-ben találunk egy kutat, itt próbálunk mosakodni, majd nem sokkal utána egy hatalmas E’Leclerc áruházat. Ez volt a kedvenc boltunk Pungival 2002-ben. Nem is megyünk innen messze, reggelire pont jó lesz! Egy fenyőerdő szélén állítjuk fel a sátrainkat, megvacsorázunk, majd eltesszük magunkat holnapra. Fárasztó, hosszú nap volt a mai!

Estig megtett összes táv: 1138,8 km

Tovább a 3. szakaszra

(Provance-on át a Pireneusok lábáig)

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

Keresés

Free Joomla! templates by AgeThemes

This website uses cookies

A webhely cookie-k segítségével elemzi a forgalmat. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát.
Statisztikák készítése céljából a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet.