Bázel - Nizza - Barcelona

2006 nyarán az ausztria körtúra mellé ismét bevállatunk egy három hetes turnét a tavalyi "Zü-Mi-Ni"-s csapatból Tomival és Diával, s a negyedikként hozzánk csatlakozó Lackóval. A tavalyihoz hasonlóan ismét a Svájci-Alpokból indultunk, most már négyen, majd a Pó-síkság és a Francia-Rivéra következett. Itt azonban nem ért véget az út. A Pireneusokon keresztül Andorrán át egészen Katalónia fővárosáig eltekertünk.

Bevezető

„Kell egy csapat”. Ez volt az alapgondolata az idei túrának, miután a tavalyi évben a két túra közül egyiket sem sikerült teljes létszámban végigtekernünk. Nem elég a kifogástalan túraterv, a részletes térképek, a fejekben és a lábakban is rendet kell tenni. Csak így van értelme elindulni. Ezt egy életre megtanultam!

Már 2005 novemberében nekiláttam az előkészületeknek. Az útvonal részben adott volt: szó volt róla, hogy a tavalyi Zürich – Milánó – Nizza túra folytatásaként le kéne tekerni Barcelonába. Idén is egy hasonló elgondolású és útvonal-vezetésű, csak jóval hosszabb kerékpártúra került kilátásba. Az idei túra „mozgatórugója” is ugyanaz: a hegyek és a tengerpart! Ez a két egymástól eltérő, mégis fantasztikusan egyedi világ megismerése és bejárása! A túra eredetileg Genfből indult volna, de a fapados járatok jegyárai úgy alakultak, hogy egy másik rajhelyet kellett választani magunknak. Így esett a választás Baselre. A tavalyi Szent Gotthárd hágó pozitív tapasztalatai után ismét belecsentem egy igazi svájci magashegyi szakaszt az útvonalba, amely eztán a Pó-síkságon és – a Tengeri-Alpok áthágása után – a Francia Rivérán folytatódik.

Vázlatos útvonaltervvel a kezemben nekiláttam a résztvevők toborzásának. Barátnőm, Dia (Kustán Klaudia) után csatlakozott Tomi (Nagy Tamás), aki a tavalyi negatív tapasztalatok enyhítését remélte túránktól, majd meghívásomra Lackó (Nagy László) is beszállt a csapatba, akivel eddig csak közös magashegyi élményeink voltak. A négyes létszám pont ideális minden szempontból egy ilyen hosszúságú túrára. Minden leendő résztvevőnek felajánlottam, hogy ha hosszúnak találja az 1678 km-es útvonalat, egy szakaszra is csatlakozhat hozzánk Baseltől Nizzáig, vagy Nizzától Barcelonáig. De senki nem rettent meg sem a Svájci-Alpok, sem pedig a Pireneusok kihívásától. Mindenki bevállalta a teljes útvonalat! Decemberben megejtettem a repülőjegyek foglalását – ilyenkor adják ki a légitársaságok a tavaszi-nyári menetrendjüket, így akciós áron utazhatunk. A korai foglalás másik nagy előnye, hogy innen már nincs visszaút. A pénz nem visszatérítendő, így ha valaki elbizonytalanodik, vagy meggondolja magát, annak ugrik a pénze és a túrája is!

Kissé megkésve kapott észbe Anett (Nagy Anett), Lackó húga, aki január végén jelezte nekem, hogy ő is csatlakozna a csapathoz. Megígértettem vele, hogy rendesen fog készülni az útra, másképp semmi értelme eljönni. Eleinte kissé kételkedtem benne, de aztán láttam, hogy komolyan gondolja a dolgot, így őt is bevettem a bandába. Bár repülőjegye ekkor már kétszeresébe került a miénknek.

A hideg hónapokban, körlevél formájában tájékoztattam a többieket a fejleményekről, valamint elküldtem mindenkinek az ekkorra már elkészült részletes útvonal- és túratervet és a tavaszi felkészülés programját. Ezen kívül e-mailben tartottuk a kapcsolatot egymással.

„Közös felkészülés nélkül nem lehet közös túrát végigcsinálni” írtam a tavalyi beszámolóm végére, így nagy gondot fordítottam arra, hogy minden hónapban legalább egy túrát közösen tegyünk meg. Ez nem volt olyan egyszerű, ugyanis Anett Sopronban tanult, Tomi Vasváron, Lackó Zalaszentgróton, Dia és én pedig Budapesten dolgozunk. Ezek a közös megmozdulások abban is segítették a résztvevőket, hogy fel tudják mérni, hol tartanak, és mennyit fejlődtek saját magukhoz és egymáshoz képest. Pláne, hogy több elsőtúrást is köszönthettünk: Lackó és Anett személyében, s talán még Tomit is ide sorolnám, bár ő Milánó és Nizza között már ismerkedett egy, az ideinél jóval könnyebb sporttal, a vonatos kerékpározással.

Az első felkészítő túránk március 25-én volt a még havas Kőszegi-hegységben teljes létszámmal, sőt még Vámka is megtisztelt minket részvételével, akivel párhuzamosan az ausztriai túrára is készültünk.

Ezt követte egy hosszabb menet április 22-én, igazi tavaszi időben, az Őrségben és a Zala-völgyében tekertünk. Tomi sajátos térdproblémával küszködött, így az ő számára volt a legküzdelmesebb a 130 km-es útvonal.

A májusi időpont napján esős idő köszöntött ránk. Tomi egyre többet panaszkodott a fájós térdei miatt, így a túra kihagyása mellett döntött, Anették meg elég furcsa körülmények között lekésték a vonatot, így Diával ketten indultunk neki az Írott-kő meghódításának. Közben az eső is elállt, így ismét egy kellemes tavaszias túrát tudhattunk magunkénak.

Az utolsó megpróbáltatás a június 17-18-i hagyományos Fertő-tó körüli kerékpártúránk volt, melyről megint hiányzott Tomi. A felkészítő sorozat után úgy érzetem, hogy a csapat tagjai készen állnak a 3 hetes megpróbáltatásra, csupán Tomiról nem tudtam nyilatkozni aki – sérülésére hivatkozva – pihenéssel töltötte el az elmúlt két hónapot. Csak bízni tudtam abban, hogy minél hamarabb rendbe jön, s nekiáll a tekerésnek.

Tavasszal a foglalásunkat is ki kellett egészítenünk, ugyanis közben a légitársaság 5000 Ft-os átalánydíjat szabott ki a kerékpárszállításra. De így legalább nem kellett félnünk a túlsúly problémájától.

Végre beköszöntött a nyár! Közösen már nem készültünk, de mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy egyénileg próbáljon még egy kicsit ráerősíteni, nehogy kárba menjen a tavasszal elvégzett munkánk. Én is így tettem, főképp akkor, amikor Vámkával Ausztria magasabbnál magasabb hegyei között túráztunk. Innen hazaérvén már csak 1 hét volt hátra az indulásig. Ekkor jött a hidegzuhany! Anett, aki egészen eddig lelkiismeretesen és szinte túláradó akaraterővel készült a túrára, jelezte, hogy anyagi és „egyéb” jellegű problémák miatt mégsem tart velünk. Hiába próbáltunk Diával, nem tudtunk rá hatni. Nem fogadta el sem a kölcsönt, sem pedig azt az ígéretet, hogy a tervezett keretnél jóval kevesebből is kihozható a túra, ha okosan költekezünk. Hiába bizonygattuk, hogy akkor veszíthet a legtöbbet, ha nem jön el, hiszen már több mint 30 ezer forintja be van fektetve a repülőjegybe. Vívódott egy kicsit, aztán végleg kimondta a NEM-et. Nem volt mit tenni, visszaállt az eredeti létszám, amiről ugye azt írtam, hogy ideális, de most a felkészítő túrák hangulata után mégis valahogy hiányosnak éreztem csapatunkat.

De nem volt mit tenni. Összekészültünk az útra, majd mindenki a saját lakhelyéről nekiindult a találkozási helyre, a Pozsonyi Nemzetközi Reptérre.

Tovább a túrabeszámolóra

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

Keresés

Free Joomla! templates by AgeThemes