Olaszország mindig tud újat mutatni. Többször tekertem keresztül-kasul az országon, de még mindig meg tud lepni néhány újdonsággal. Idén sem volt másképp. A háromhetes kenyai túra után csatlakoztam Petihez, Csabihoz és Diához, hogy együtt fedezzük fel újra magunknak ezt a sokszínű országot a Vezúvtól az Appennineken keresztül egészen az Alpokig.
 |
 |
 |
2024 nyarán távoli, számomra eddig teljesen ismeretlen vidére vitt az utam. Tizenöt évvel ezzelőtt súlyos tapasztalatokkal, de örök élményekkel tértünk haza Afrikából. A marokkói túrán anno többször is megérezhettük korlátainkat, de az ott szerzett élmények ígyis hosszú éveken át kísérték pályafutásomat. Most jóval tapasztaltabban, ám teljesen egyedül voltam kénytelen belenézni Afrika fekete arcába. Az Egyenlítő vidékén egy teljesen új, s eddig ismeretlen világ fogadott, s tudtam, hogy minden eddig megszerzett rutinomra és kitartásomra szükség lesz a túra teljesítéséhez.
 |
A 2024-es év ismét egy ultratávú kihívást hozott. A Magyarország Hegyei Kihívás lényege végigtekerni hazánkon úgy, hogy közben az összes hétszáz méternél magasabb hegy csúcsát érintsük. A túra hosszából és jellegéből adódóan csak a háromnapos pünkösdhétvége jöhetett szóba. Végül 68 óra és 40 perc alatt sikerült teljesíteni a 822 kilométeres és nagyjából 10 ezer méter pozitív szintemelkedést tartalmazó útvonalat.
A 2010-es években többször láttuk Jordániát, de még csak távolról, a szomszédos Izraelből átpillantva. Láttuk kopár hegyeit a Holt-tenger partvidékéről, de még nem tapasztalhattuk, hogy a felettük elterülő Jordán-fennsík milyen csodákat rejt. Láttuk Akaba mecseteinek tornyait és hatalmas zászlórúdját Eilat vörös-tengeri üdülővárosából, de fogalmunk sem volt róla, milyen az élet körülöttük. Idén eljött az ideje, hogy végre felfedezhessük magunknak ezt az országot is.
 |
2018-ban Ciprusnak az északi, török oldalán kalandozhattunk 3 napot, ami után megfogadtam, hogy a görög oldalt is szeretném előbb vagy utóbb felfedezni, s erre idén ősszel sikerült sort keríteni!
 |
Régi nagy álmom volt Tenerife, a "legmagasabb" spanyol sziget. Már akkor kinéztem magamnak, amikor 2011-ben a szomszédos Gran Canarián kalandoztunk négy napot. Idén végre ide is sikerült olcsóbb repjegyet találni, s ha egyedül is, de belevágtam a nagy kalandba.
 |
Őszi szünetben idén sem maradhatott ki a bringázás Petivel és Csabival. A jól sikerült tavaszi horvát bringatúránk után most az Isztria-félszigetet céloztuk meg. Sajnos az időjárás a túra végére elromlott, így végül három napra rövidítettük az eredetileg négy naposra tervezett kört.
 |
Már régóta szerettem volna kipróbálni ezt a műfajt, mely egyesíti az általam oly szeretett magashegyi túrázást, a mostanában sokat gyakorolt terepfutással. Az október 23-i hosszú hétvégére vagy a Magas-Tátrába, vagy az Osztrák-Alpokba szerettem volna kijutni, de mindkét helyre esőt írtak, így aztán gondoltam egy nagyot, s egy hirtelen ötlettől vezérelve kivonatoztam a régen látott Déli-Kárpátokba, hogy Románia talán leghíresebb, már-már legendás gerincútját, a Fogarasi-havasok tetején futó piros színnel jelzett útvonalat a Vöröstornyi-szorostól egészen a Moldován-csúcsig végigfussam. Mindössze 36 óra állt a rendelkezésemre a nagyjából 72 kilométeresre tervezett, majdnem 6000 méter pozitív szintemelkedést tartalmazó, s 34 kilométer hosszan végig 2000 méteres magasság felett haladó útvonal teljesítéséhez.
A tavalyi jól sikerült norvég családi túránk után Peti úgy döntött, hogy kipróbálná magát egy hosszabb, nehezebb útvonalon. Választásunk végül a Balkán-félsziget nyugati részén található Albániára és Montenegróra esett. Hosszú, forró kalandokkal teli 10 nap volt tengerparti és hegyi szakaszokkal teletűzdelve.
 |
 |
 |
|
2007-ben, immár 29 évesen jutottam el életemben először Zermatt városába, s pillanthattam fel a világ egyik legikonikusabb magaslatára, a Matterhorn komor sziklapiramisára. Még ekkor sem gondoltam rá, hogy valamikor majd én is ott állhatok a tetején. Irigykedve figyeltem, súlyos hátizsákot cipelő embereket, s éjszaka a fejlámpák hosszú sorát a Hörnlihüttétől a csúcs irányába tartó gerincen. Már ekkor megérintettem a 3260 méter magasságban található menedékház utáni első fix köteleket, de még elképzelhetetlenül messze voltam attól, hogy legalább a 10 méteres kezdőfalon feljuthassak. Úgy hittem a házon túl a magamfajta turisták világa véget ér, de mégis szerettem volna a kiválasztottak közé tartozni, akiknek van bátorságuk továbblépni. De sok hosszú év tapasztalata hiányzott még ehhez.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:
Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.
Köszönjük látogatásod!
