bmenu1     fb1    insta1  

Egy rögtönzött négynapos kerekezés Észak-Cipruson

Ha ősz, akkor futószezon. Ha futás akkor pedig maraton. Jó pár éve a felkészülés teszi ki a szeptemberi és októberi hétvégéimet, délutánjaimat. Idén a kétszeres jubileum tiszteletére (40. születésnap, 20. maratoni verseny) egy távoli, kicsit egzotikus maratoni versenyt néztem ki magamnak: a Larnaka Maratont, melyet november 18-án rendeztek a ciprusi üdülővárosban. Öcsém, Marci szintén maratonra készült, Aliz pedig élete első félmaratonjára gyúrt, így azt terveztük, hogy akklimatizáció gyanánt már 3 nappal a verseny előtt, csütörtökön elutazunk Ciprusra. Repülőjáratunkat viszont törölték, s még két nappal korábban, már kedden tudtunk csak elutazni. Így viszont 4 napot nem akartunk Lárnakában eltölteni, helyette bringákat béreltünk és nekivágtunk a sziget felfedezésének. Jó döntés volt!

Általános információk a túráról

Rögtönzött bringázás Ciprus északi részén

Ciprust pontosan tíz évvel ezelőtt, 2008 márciusában már sikerült felfedezni magunknak. Már akkor is lenyűgözött a sziget kiváló úthálózata, változatos tájai, hegyvidékei, tengerpartjai. A szigorú szabályok miatt akkor viszont csak egy nagyon rövid látogatásra volt lehetőségünk a sziget északi, törökök lakta részén. Így idei útvonalunk főleg erre a területre koncentrált. Szerettem volna kitekerni a keleti irányba kinyúló hosszú nyúlványra, de szem előtt kellett tartanunk a maratoni felkészülésünk utolsó, csöppet sem lényegtelen mozzanatát: a rápihenést. Így csak könnyed 70-80 kilométeres szakaszokkal számolhattam, hogy a vasárnapi versenyre kipihenten érkezzünk majd vissza Lárnakába.

 

2018. november 14. (szerda)

1.nap

Lárnaka - Kalo Chorio - Nicosia - Kerínia-hegység

A tegnap késő esti repüléstől kicsit fáradtan, de jókedvűen ébredtünk a reptértől alig egy kilométerre található Hala Sultan Tekke mecset mellett található kis piknik ligetben. Hátunkra kaptuk hátizsákjainkat és bebandukoltunk a városba. Aliz szerencsére még napokkal ezelőtt intézett nekünk bringákat a város szélén található Sunny Bikes kölcsönzőből, melynek tulajndonosa - Fedon - szinte barátként köszöntött minket. Gyorsan le is bonyolítottuk a kölcsönzési procedúrát, pár perc alatt átvedlettünk hátizsákos turistából igazi bringássá, s nekivágtunk Ciprus felfedezésének. Kezdetben még szokni kellett a bal oldali közlekedést, de gyorsan ráéreztünk, s egy kiadós reggeli után enyhe szembeszéllel neki is vágtunk első szakaszunknak. Elhagytuk a forgalmas nagyvárost, s néptelen kis falvakon keresztül északnak vettük az irányt. Csodálatosan szép idő volt, aznap a hőmérő pillanatok alatt elérte, sőt meg is haladta a húsz fokot. Két rövid pihenővel a koradélutáni órákban már a főváros, Nicosia útjait róttuk. Tíz évvel ezelőtt a város sétálóutcáját, a Ledra utcát még szögesdróttal ellátott betonfal vágta ketté, mely mellett fegyveres katonák posztoltak. Szerencsére azóta itt is létesítettek határátkelőt, így rövid útlevél-ellenőrzés után már a szerintem jóval hangulatosabb északi városrészen találtuk magunkat. Városnézésre nem sok időnk maradt, így a Büyük Han mecset után folytattuk az utunkat tovább északnak. Lepusztult, szegényes városrészek követték egymást, mintha egy teljesen más világba cseppentünk volna, a görög rész gazdagsága pillanatok alatt semmivé foszlott. Tudni kell, hogy az országot 1974-től demarkációs vonal választotta ketté, lakóinak több, mint 30 éven keresztül szigorúan tilos volt az átlépés a másik területére. Nicosia a világ utolsó kettéosztott fővárosaként került be a történelemkönyvekbe, melynek lakóinak többsége ez idő alatt egyáltalán nem járhatott városa másik felében, s nem találkozhatott az itt élőkkel. 2008 óta folyamatosan enyhültek a szabályok, először a turistáknak engedélyezték az átlépést, de csak egy napra, majd szép fokozatosan egyre több átlépési pont épült, s végre megindulhatott a szigorúan ellenőrzött, de szabad közlekedés.

ciprus02

Egy útmenti kebabosnál megtapasztalhattuk, hogy milyen is az igazi török Adana Kebab, s teli gyomorral hagytuk el a forgalmas várost. Innentől őrült hajsza kezdődött, hiszen még a sötétség beköszönte előtt szerettük volna letudni a forgalmas főutat. Az éjszakázást, már fent, a nyugodt Kerínia-hegységben terveztük, ám addig még több mint 600 méter szintemelkedés várt ránk az egyre inkább sötétségbe boruló országúton. Cipruson kicsit később érkezik az éjszaka, mint ilyenkor nálunk Magyarországon, de öt óra után már itt is teljes sötétség köszöntött ránk, mikor elhagytuk a főutat és egy néptelen, kivilágítatlan mellékúton kanyarogtuk felfelé tovább a hágó irányába. Hideg este köszönött ránk, kellemetlen, metsző északi széllel. Hat óra után találtuk meg az apró hegyi piknik helyet, melyet kinéztem táborhelyül. Megmosakodtunk a fagyos hágón, majd hamar nyugovóra tértünk.

ciprus01


2018. november 15. (csütörtök)

2.nap

Kerínia-hegység - Karaagac - Kaplica - Balakan előtt a tengerparton

Roppant hideg északánk volt fent 600 méter felett a Kerínia-hegység egyik hágója közelében. A föld szinte sugározta ki magából a hideget, a sátrainkat pedig egész éjjel kínozta az erős északi szél. Éjszaka az összes ruhánkat magunkra vettük, de lábaink így is elfagytak. A reggeli napsütés csak nagyon lassan tudott érvényesülni, még mindig nagyon hideg volt a levegő. Eltekertünk egy közeli kilátóhelyig, ahonnan végre szemügyre vehettük az északi partvidéket a maga valóságában. Marcinak bekötött az egyik fékje, s szegény nem igazán értette miért nem halad a bringája. Szerencsére könnyen és gyorsan orvosolható volt a probléma.

ciprus03

A gyors gurulást egy finom reggeli követte egy névtelen és néptelen kis török falucskában, s pár kanyarral lejjebb már közvetlenül az északi partvidéken találhattuk magunkat. Aliz kapott egy defektet, ezt gyorsan megjavítottuk, s megkezdtük a haladást keleti irányba. Kellemetlen, hideg északkeleti szél nehezítette utunkat, így nem igazán akart megjönni a kedvem a tekeréshez. Hosszúnak éreztem a kilométereket, s a táj is elég egyhangú volt eleinte. A török part még messze nem olyan fejlett, mint délen a görögöknél. Falvak nem igazán akadtak utunkba, csupán néhol kisebb-nagyobb üdülőtelepek elszórtan. A törökök láthatóan sok-sok pénzt áldoznak a fejlesztésbe, rengeteg új lakó és üdülőnegyed épül errefelé, de sok a félbe hagyott építkezés is. Ami viszont felépült, az mind-mind nagyon szép és új. Ahogy távolodtunk a partvidék központjától Kyrenia (Girne) városától, úgy egyre inkább a természeté lett az úr, csupán a tenger és a sziklás Kyrenia-hegység kísérte végig utunkat. Az egyik néptelen partszakaszon találtunk egy ezer éve otthagyott régi lakóbuszt, ahol nagyon jó képeket készíthettünk és igazi "balkán feeling" uralkodott el rajtunk.

ciprus2018 3

Kevéssel odébb térképünk egy régi országutat jelzett, mely közvetlenül a tenger partján haladt. Nézzük meg! - javasoltam, s jó ötlet is volt lemenni, hiszen bámulatos és igazi vad partszakaszra értünk. Az út forgalma eddig sem volt eget rengető, de itt a régi szűk úton már szinte senki sem járt. Felkapaszodtunk egy kicsit a sziklás hegyoldalra, majd beereszkedtünk a következő öbölbe, bámulatos, néptelen szakaszokon haladt utunk, a tenger felett flamingók röptét figyelhettük meg, s már-már teljesen elfeledkeztünk a hideg szembeszéltől, mely folyamatosan nehezítette utunkat.

ciiprus04

Délután kettő óra tájékán érkeztünk meg a szakasz egyetlen valamire való falvába Kaplicába, ahol egy apró boltot és egy jelenleg is működő szállodát találtunk étteremmel. Be is ültünk egy kebabra, de meg sem közelítette azt a menüt, melyet tegnap Nicosiában kaptunk. Még bő egy óránk maradt sötétedésig, mikor újra útnak indultunk. Valójában második napra nem volt kijelölt táborhely, így szemrevételezés alapján válaszottunk egy nyugodt és viszonylag szélvédett tengeröblöt. Először fürödtünk meg a tengerben, mely jelenleg melegebb volt, mint a levegő, s egy csodálatos helyen térhettünk nyugovóra.

ciprus05


 2018. november 16. (péntek)

3.nap

Balakan előtt a tengerparton - Balakan - Esenköy - Yeni Erenköy - Adacay - Kumyali - Bogaz - Yeni Bogazici - Salamis

Ismét hideg reggelre ébredtünk. Az este megnyudodó északnyugati szél ma reggelre ismét életre kelt, majdnem szétszabda felettünk a sátrat. Visszakanyarodtunk a néptelen országútra, mely sárga elválasztása miatt olyan hangulatot ébresztett bennem, mintha a Vadnyugat valamelyi elhagyatott szegeletében ébredtem volna. Az út rövidesen elhagyta a sziget északi partvidékét, de már láttuk a tovább épülő széles út folytatását, mely még átadásra várt. A partot elhagyva jókora emelkedők következtek, de legalább a szél csökkent valamelyest. Már tegnap megbeszéltük, hogy rövidítünk egy kicsit előzetesen tervezett útvonalon, hogy a szombat délutánt majd tényleg pihenéssel és regenerálódással tölthessük Lárnakában, így már csak alig tíz kilométert haladtunk nyugatnak. Yeni Erenköyben reggeliztünk, majd délnek fordítottuk bringáink kormányát, s két combos emelkedővel átkelünk a félsziget déli oldalára. Innen aztán repített minket a hátszél délnyugat felé. Egy rövid pihenőt tartottunk az egyik kicsiny falucskában, melyet a déli müezzin hangja zengett be, majd meg sem álltunk a tengerparti Bogaz városáig.

Ahogy legurultunk a Mezaoria síkságara alapvetően megváltozott a táj képe. Bár a távolban még látszottak a hegyek impozáns vonulatai, a Famagustai-öböl mentén viszont már nyílegyenesen szaladtak a széles országutak az ország belseje és a nagyváros felé. Mi továbbra is követtük a tengerparthoz legközelebb vezető főutat. Kicsit hiányoztak az északi part néptelen, nyugodt vidékei, de a kínzó szembeszél az csöppet sem. Finom ebédet ettünk egy kis útmenti étteremben, majd megmártóztunk a tenger hullámaiban is. Tudtuk, hogy estére nem tekerhetünk be Famagustába, így egy jókora erdős tengerparti területet szemeltünk ki táborhelyül. Kiderült, hogy itt találhatók az ókori Szalamisz romjai. Természetetesen nem hagyhattuk ki a látogatást, megcsodáltuk a ókori fürdőt, színházat és a többi épület romjait, valamit a még mindig látható főutcáját, melyek csodás alkonyi fényekben pompáztak. 

Annak ellenére, hogy török barátaink már nem sokat törődnek az időszámításunk előtti romok állapotával, volt valami belsőséges, szavakkal visszaadhatatlan varázsa a helynek. Egy kicsit eljátszottunk azzal a gondolattal, milyen élet lehetett itt többezer évvel ezelőtt? Hogy élhettek, mit csinálhattak itt az emberek akkor? Mire végeztünk az ásatási terület körbejárásával, már ránk köszönött a sötétség, így egy közeli piknik területen ütöttünk tábort. A helyi kutyákon kívül senki sem zavarta meg álmunkat, de ők is barátságosan közeledtek.


2018. november 17. (szombat)

4.nap

Salamis - Famagusta - Ayios Nikolaos támaszpont - Lárnaka

Utolsó nap ismét hászél kísérte utunkat, melynek nagyon örültünk, hiszen ezt a napot már tényleg a pihenésnek szerettük volna szentelni. Famagusta városfalakkal ölelt belvárosában reggeliztünk, melyet még nem lepett el a turistaáradat. Megcsodáltuk a város ódon épületeit és kikötőjét is, s egy gyors defektszerelés után már repesztettünk is délnyugat felé. A város után nem sokkal feltűnt a kis határállomás, ahol ismét gond nélkül átengedtek. Érdekes élmény volt áttekerni a demarkációs vonalak közé ékelődött Ayios Nikolaos brit támaszponton, majd az ezt követő korridoron, ahol jobbra-balra szögesdrót emelkedett az út mellett, hiszen - bár már határt léptünk - valójában még mindig az északiak területén voltunk. Csak a támaszponthoz vezető kis út ékelődött be a török bázisokkal körülölelt sík tájba. Jobb oldalt egy teljesen elhagyatott szellemvárost láttunk, majd végre kinyílt a terep, s elértünk az igazi görögös déli partvidéket.

Áthaladtunk az autópálya felett, s egy hosszú lejtővel tértünk vissza újra a tengerpartra. Aliz megkapta a harmadik defektjét még így a város előtt, így már egyre jobban vártuk Lárnakát. Hosszú üdülőövezeten át vezetett a parti út, míg végre elértük a város határát. Ezen az oldalon sorakoznak kikötői, ipari részlegei, így kicsit olyan érzés volt visszatérni, mintha nem is ugyanebből a városból indultunk volna el alig 4 nappal ezelőtt. Bőséges ebéd után visszatértünk a már jól ismert Finikoudes-re, a város impozáns - szállodasorral és hosszú homokos parttal övezett - parti sétányára. Délutánra sajnos beborult az idő és hűvösebb is lett, így strandolni nem volt kedvünk. Átvettük a rajtszámokat, majd a városszéli Mackenzy Beach-en telepedtünk le, ahol jóval kisebb volt a mozgás, mint a belvárosban. Naplemente előtt nem sokkal adtuk le a bringákat és visszasétáltunk a Hala Sultan Tekke melletti táborhelyünkre. Az esti géppel nagy csapat érkezett a holnapi versenyre, s lélekben már együtt hangolódtunk a holnapi hajnali kelésre és a versenyre.

Marci legnagyobb aggodalma ellenére nem vett ki belőlünk túl sokat a bringázás, mindenki felkészülten, kipihenve várhatta a futást, s eredményesen teljesítettünk.

Szuper volt ez a novemberi tekerés a még nyárias jellegű Cipruson, remélem pár év múlva ismét visszatérünk!

Általános információk a túráról (útvonal, térképek, adatok)

Két keréken a Nagyvilágban

A honlapot szerkeszti és a túrabeszámolókat írta: Puskás Zoltán (pusizoli).
A nagyvilagban.hu a következő, korábban az alábbi címeken elérhető weboldalat tartalmát egyesíti:

  • pusizoli.extra.hu
  • pusizoli.weboldala.net
  • pusizoli.notabringa.hu
  • usa.notabringa.hu

Az oldal tartalmi elemei - a forrás-megjelölés és szerzővel való egyeztetés után - szabadon felhasználhatóak.

Köszönjük látogatásod!

Közösségi oldalunk

© 2018 Két keréken a Nagyvilágban

Keresés

logo1

Túrabeszámolók

Tovább a hegymászós oldalra

Hegyi logo2

Free Joomla! templates by AgeThemes

This website uses cookies

A webhely cookie-k segítségével elemzi a forgalmat. A webhely használatával elfogadja a cookie-k használatát.
Statisztikák készítése céljából a felhasználási adatokhoz a Google is hozzáférhet.